Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A cselekvéseknek befolyása idegen jogkörre. [1. r.]

28 nézet szerint az eddigi birtokosnak azon nyilatkozatából áll, hogy 6 a birtokot a nevezett harmadikra átruházván, ezentúl csak birlalni akar ennek nevében. Ezen „constitutum" azért soroltatik a képviselő által eszközölt birtokszerzés eseteihez, mert az emiitett tanszerint a birtokos szóban forgó nyilatkozattal kijelenti, hogy önmagában két jogilag különböző személyt akar megkülönböztetni, A-t az Önjogu birtokost, és A-t ki mint i?-nek képviselője, tőle csak mint különben egy harmadiktól a birtokot átveszi, azt B. számára megszerzendő. A constitutum possessoriumnak az uralkodó tan alapján itt adott értelmezése hibás és elégtelen, felületes vizsgálat eredménye, mely a szembeötlő, inkább véletlen külsőségektől a lényeget nem látja, s ennek helyébe amazokat teszi. A const. poss., hogy a birtok-átmenetet hatálylyal közvetítse, justa causara szorul, azaz szükséges, miszerint alapja két jogügylet legyen, melynek egyikével, p. adásvevéssel, elzálogosítással A (az eddigi birtokos és nyilatkozattevő) a birtokot B-re ruházza, mig a másikkal mindjárt reá B. őt ugyan e dolog birlalójává teszi (bérlés, haszonbérlés, haszonkölcsön, letét.) így tehát nem /1-nak nyilatkozata a fő, hanem a két jogügylet, melynek végeredménye az, hogy ő nála birtok helyett csak a dolog birlalása (detentio) marad, sőt ha egyszer a két jogügylet létesítve van, miután a feleknek szándéka ezekben ugy is határozott kifejezésre jut, /1-nak különös nyilatkozatára — ezek mellett — nincs is szükség. Az uralkodó nézet, mely a súlyt egyedül ezen nyilatkozatra fektetve, a külsőséget a lényeggel téveszti össze, nemcsak a tudományosságot teljesen nélkülözi, a fogalmakat minden szabatosságtól megfosztja, de mi több, egy óriási következetlenségbe esik. Mert mig egyrészt az átaHnos — általa is hirdetett szabály, hogy származtatott birtok vagy tulajdonszerzésre nem elégséges a puszta szerződés, a feleknek puszta akaratkijelentése, de kell, hogy az átadás (valóságos kézhezadás vagy az érdekelteknek egyértelmű egyéb cselekvése) kövesse, mig ezen átalános szabály a tankönyvekben ugy mint a törvény gyűjteményben feltalálható 43), a kérdéses tan védői ép oly átalánosságban azt hirdetik, hogy a birtokosnak egyszerű nyilatkozata által a birtok átruházható44). Ezzel az előbbi szabályt teljesen 43) Különösen hangsúlyozta ezt a római jog: Traditionibus et usucapionibus dominia rerum non nudis pactis transferuntur C. 20. 1. (-2. 3.) Ezzel összehasonlítandó 1. 50. D. (6. 1.) stb. Porosz Landr I. 7. t. 48. 58. §§. Osztr. plg tvk. 425. s kvtk §§. Z Li r i c h i c. 488 ; 64G—7. §§. Szász p 1 g. tvk. 194. §. 44) Hogy e két szabály közt meg nem egyeztethető ellenmondás létezik, azt néha a tárgyalt tan hirdetői is érezték, s ennek következtében a const. poss.-ot nem egyszer főkép régi időkben a jog csoda-alkotásának nevezték, például Azo „mirabile mundi." E tévtan hírnevesebb védői közt felemlítem S a v i g n y-t. Recht des Besitzes 3-20. 1. Puchta Pand. 130. §.