Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A cselekvéseknek befolyása idegen jogkörre. [1. r.]

25 tok mintegy közép állást foglal a személyi s dologjogi intézmények közt, és ezen okból volna a rendszerben a többi dologi jogokat megelőzőleg előadandó. Én a birtok lényegét tekintve követem Ihcringet, ki azt a tulajdon külképének mondja, és a sikeres fejtegetés biztos megérthetése végett a tulajdonjog után kívánja ezt tárgyaltatni. Jelen értekezésben e tárgynak ezen elrendezése abban leli okát, hogy a birtok szerzésével s elvesztésével nagyjából a többi dologi jogok is függnek össze, illetőleg ezeknek megszerzése vagy elvesztése van közvetítve s azért a birtokot a dologi jogok tárgyalásában első helyre állítva ennek további fonalán ismételten arra utalhatok. I. A birtokjog. A. Megszerzése. A római jogban tetemes különbséget tett, váljon házbeli (családgyermek, rabszolga) szerzett a családfő számára, és pedig megint különös tekintettel arra, váljon a szerzemény neki közvetlenül vagy csak közvetve, első sorban pedig az ezen személyek kezelésében levő külön vagyonnak (peculium) volt szánva, vagy szabad idegen által történt a birtokszerzés. Bővebben ezt római jogi tanulmányunkban ismertettük. Jogrendszerünkben a szerzésnek itt emiitett első módjáról nem lehet többé szó ; rabszolgáink nincsenek és a családgyermekek viszonya a hatalom kezelőjéhez, főkép az ö vagyonjogi állásuk oly tökéletesen átváltozott, hogy cselekvésük itt a birtok körül, mint sok más intézménynél, ugyanazon szempontok alá esik, mint önálló idegen személyek eljárása. A közreműködés nemei közül csak a képviseletre leszünk itt tekintettel, a többi ezen intézménynél érdekes kérdésekre nem szolgáltat alkalmat. Hogy képviselő számunkra birtokot szerezhessen megkívántatik : 1. Hogy megbízásunkból cselekedjék. Különös, azaz határozottan egy bizonyos tárgy szerzésére szóló legyen e megbizás, vagy elégséges, ha az egész átalánosságban adatik? feltétlenül az utóbbi mellett kell nyilatkoznunk. Ezen átahínos megbizásnák legismertebb, leggyakoribb példája, valamely embernek összes vagyonunk kezelésére való kirendelése, ezen tényben részünkről egyúttal hallgatag megbizás és felhatalmazás fekszik minden intézkedésre, s igy mindazon szerzési cselekvényekre, melyek a vagyon helyes kezelésére kívánatosaknak vagy szükségeseknek bizonyulandnak, s ugyanazon értelmet tulajdonították a rómaiak a külön vagyonnak (peculium) a család-fő részéről valamely házbelije kezelésére való bocsátásának. A megbízásnak ezen átalánossága azért nem tehet nehézséget, mert ma már kétségtelen, hogy a birtoklási akarat, mint szerzési kellék még az önnevében cselekvő személyben sem értelmezendő akkép, hogy neki a megszerzendő dolognál