Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 1. szám - Rossz pénzügyek, jó igazságszolgáltatás

7 Hányszor tapasztaltuk, hogy midőn az államéletben bonyodalmak állottak elő, ezt nem a kormányzat hiányainak, hanem a nép által élvezett alkotmánynak tulajdonították; mikor a népben az elégületlenség nyilatkozott, ezt az átkos sajtószabadság és népoktatás által igyekeztek megmagyarázni. Mikor a büntettek elszaporodtak, ennek okát bizonyosan az esküdtszékek képezték. Oly indokolatlanul, oly alaptalanul rántották elő a pénzügyi zavarok alkalmával az igazságügyi budget leszállítását, hogy erre nincs más magyarázatunk, mint az imént jellemzett előítéletek. Nézzük meg közelebbről, kik akarják igazságügyünket a pénzügyi helyzetnek feláldozni, kik támadják meg az igazságügyet a pénzügyi zavarok alkalmából is ? Azok, kiknél a pénzügyi szempont a döntő és kiknek nincs érzékök az igazságügy állami jelentősége iránt. Azok, kik még mindig keseregnek a felett, hogy a megyei autonómia legdrágább gyöngyét, az igazságszolgáltatás kezelését elvesztette. Ezeknek tábora ismét két részből áll. Az egyik még most is a megye teljes, legitim restauratióját sürgeti az igazságszolgáltatás körül. A másik tábor félénkebben tapogatódzik és a csekélyebb ügyekben akarja az igazságügy és közigazgatás különválasztásának elvét feláldozni. Végre azok, kik személyes indokból ellenségei a jelen bírósági szervezetnek és a mint eddig minden alkalmat felhasználtak megtámadására, ugy most a pénzügyi zavar csak ujabb alkalmul szolgál sértett önérzetük kifejezésére. Reméljük és hisszük, hogy ezen hármas tábor ellen győzedelmeskedni fog a magyar igazságügy maradandó érdeke és e reményünkkel mindaddig fel nem hagyunk, mig a magyar állam életképességén és hivatásán nem tudunk kétségbe esni. Igazságügyünket nem rendelhetjük alá a financziális szempontnak. Az államnak megvannak lényeges, elengedhetlen feladatai, melyeknek teljesítése nélkül nem tarthat igényt arra, hogy államnak tekintessék. És nem