Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 1. szám - A sajtó utján elkövetett rágalom. Polgári biróság vagy esküdtszék?

45 ban ezen védelem el nem fogadtatott és a czikk rágalmazónak nyilváníttatott. A vádlottak, kik nem tagadták, hogy a felperesekre czéloztak czikkökben, 3o,ooo franknyi birságban marasztaltattak el. Ezen ítéletet a bordeauxi fötörvényszék oly módosítással hagyta helyben, hogy a kártérítési összeget 10,000 frankra szállította le. Az elmarasztalt alperesek az ítélet ellen semmiségi panaszt használtak, minthogy szerintük az ügy nem a polgári törvényszék hatáskörébe esett és a sajtó utján megtámadott közhivatalnok az esküdtszéket a polgári kártérítési keresettel nem mellőzheti. A semmitöszék polgári osztálya azonban a semmiségi panaszt elvetette, ámbár a koronaügyész a megsemmisítést igen nyomatékos érvek alapján indítványozta. A koronaügyész, a hírneves D upin ez alkalommal jellemezte az esküdtszéket a következő híressé vált szavakban: „Az esküdtszék maga az ország, előítéleteivel, szenvedélyeivel, változó hangulatával, de egyúttal szabad eljárásával, menten a korábbi események hatásától, melyek az önző érzést sértik és az ész szabadságát némileg korlátozzák. Az esküdtszék az ország, meggyőződéseivel, érdekeivel, féltékeny fogékonyságával. Az esküdtszék az, még ha mindezen hiányok is reátapadnának, melyet a törvény sajtóügyekben akart ; az állandó bíróság az, melyet minden megmérhetetlen kitűnő oldalai daczára is sajtóügyekben nem akart." A franczia semmitöszék ezen és az ehez hasonló igen számos határozatát egyrészt a Code civil i382. czikkelyével indokolta, mely szerint mindenki kártérítésre köteleztetik, a ki valamely cselekménye által másnak kárt okozott, másrészt a Code d'instruction criminelle 3. szakaszával, mely szerint a közkeresettel egyidejűleg a magán kereset is érvényesíthető. Ennek támogatására felhozatott még az is, hogy az 1819 ki sajtótörvény is különválasztja a közkeresetet a magánkeresettöl, a mennyiben az előbbire nézve az elévülés idejét hat hónapban állapította meg, míg a magánkereset számára a három évi hosszabb elévülési időt tartotta fenn. Ezen indokolás alapján a semmitöszék soha sem semmisítette meg azon Ítéleteket, melyekben a polgári bíróságok közhivatalnoknak kártéri tést ítéltek meg az ellenök sajtó utján elkövetett sértés eseteiben, bárha Dupin álláspontját a koronaügyészek mindenkor fentartották. Akár törvényszerű volt egyébiránt a semmitöszék ezen határozata akár nem, annyi bizonyos, hogy általa