Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 1. szám - A Magyar alaki büntető jog fejlődése az utóbbi két év alatt

33 nem felebbezhetett is; de a közvádló, ha az eljárás egyszer beszüntetett, fellebbeznie pedig nem lehet, — vádját többé nem érvényesítheti s végkép büntetlenül maradna a bűn ! Kívánnunk kell tehát, hogy azon törvényszékek, melyek a fentebb körülirt s a javaslattól eltérő rendszert követik, a megszüntetés kérdésénél a jogorvoslat útját az ügyész számára mint azt az ideiglenes javaslat teszi, nyitva hagyják s ezzel eljárási módozatuk észszerüségét, gyakor 1 a t i a s s á g á t igazolják. A fentebb előadottakban constatáltatott, hogy büntető eljárásunk legnevezetesebb momentumára nézve kétfelé ágozó. A schizma tagadhatlan, de megnyugtató az, hogy a két különböző módozat nem ellentétes, hogy mind egyik ugyanazon irányban párhuzamosan halad és végre, hogy e dualismussal a fenyegö sokféleségtől szerencsésen megszabadultunk. A végtárgyalás, eljárásunk harmadik nagy mozzanata a javaslat X-ik fejezetében foglaltatik. Sajátságos, hogy c kérdés körül a legkevesebb nehézség merült fel. Az osztrák rendszer alatt nyert benyomások, vagy a közreműködő közegek körének szabatos kijelölése s kölcsönös méltánylása könnyiték-e meg az eligazodást, azt biztosan kimondani nem merjük. De annyi igaz, hogy széles Magyarországon ma már — a lőcsei törvényszék kivételével — mind a bizonyítási eljárás, mind az Ítélethozatal közvetlen szóbeli eljárás mellett, nyilvános tárgyaláson történik és hozatik. A különbséget azon relief képezi csak, a melylyel az elnöki erély vagy erélytelenség, az ügyészi éberség vagy nehézkesség járul a müvelet egészéhez. A közönség növekedő érdekeltséggel kiséri a tárgyalásokat s több helyen feles számmal foglal helyet az üléstermekben. A tárgyalás vezetése az elnököt illeti. A közvádló, ugy a védő is bir azon joggal, hogy MAGVAR IGAZSÁGÜGY. 1«"4. I. 3