Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 1. szám - A Magyar alaki büntető jog fejlődése az utóbbi két év alatt

3o nyét veszi bírálat alá, biztos alapot keresvén teendő vádjához. E pontnál értünk el a k. ügyész legkomolyabb teendőjéhez. Itt a választó vonal, melyen túl a vizsgálat alatt álló már mint vádlott jelenkezik. A k. ügyészség intézményének természetéből következik, hogy e határvonalon csak ugy lépjen át, ha az elővizsgálat a tárgyi és alanyi tényálladék megállapitásához oly valószínű adatokat és bizonyítékokat gyűjtött, melyek, ha a később következő bizonyítási eljárás folytán igazoltatnak és a védelem által meg nem erőtlenittetnek, elégséges alapot nyújtanak arra, hogy a vádlott elitéltessék. Ilyen esetben a vád alá helyezésre, az ellenkezőben a megszüntetésre tesz indítványt az ügyész. Ezen indítványok felett az 1871: XXXIII. t. cz. 17. §. c) pontja értelmében határozni kétségtelenül a törvényszék van jogosítva és csak ahoz fér kérdés, vájjon e jogban benfoglaltatik-e az is, hogy a k. ügyész megszüntetési indítványa vissza is utasittathassék ? Miután a megszüntető végzés a vádlott irányában felmentő Ítélet hatályával bír, kell hogy azt a bíróság mondja ki, de ebből még nem következik, hogy ott, hol a közvádló visszalép, a bíróság csapjon át a vádló szerepére. Törvényünk e kérdésnél is hézagos s a birói terjeszkedés nem is fogna rá oly biztosan hivatkozhatni, ha felfogását a franczia és német perrendtartások nem támogatnák. De legyen bárhogy, annyi bizonyos, hogy a megszüntetési indítvány elutasításának joga ellenkezik az accuratorius rendszer fogalmával s jól teszi a bíróság, ha igen fontos ok nélkül ezen jogát nem gyakorolja s minél ritkábban csatolja birói attribútumaihoz a bíró tárgyilagos jellegét veszélyeztető vádlói jogot. De merültek fel más oldalról is kételyek. Több törvényszék megengedhetlennek tartotta, hogy a már megkezdett büntető eljárás egyszerűen beszüntet-