Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A Tichborne-per összes stádiumainak vázlata

2S9 azon elvből indultak ti: credo quia absurdum, s a kik elhitték a dolgot, mert az esemény hőse olyanokat mesélt nekik, miket ö is másoktól hallott. Sokan ugy gondolkoztak, hogy egy ember, ki mindenben annyira elüt attól, a kinek látszani akar, nem mert volna hasonló merényletet megkisérleni, ha valóhan nem volna az, kinek magát mondja. A vállalkozók egyébiránt gondoskodtak arról, hogy a Roger-jelölt addig a nyilvánosságba ne lépjen, mig eléggé betanítva nincs s mig annyira-menynyire helyesen beszélni és irni meg nem tanult. Ekkor telepitették csak meg egy London körüli csinos lakban, lovakat, kocsikat és szolgákat tartottak neki, szóval oly egyénné tették, ki lovak iránti előszeretete és czíménél fogva a hős szerepét eléggé betölté. Az első pert a court of chancery előtt inditá meg és pervesztessé lett ; de e veszteség is nyereséget hozott, mert a sok kikérdezés, melyre nem felelt, sok becses anyagot szolgáltatott, és minden tanú vallomása uj eszközöket szolgáltatott kezébe egy jövendőbeli perre. Ezen pert i87o vége felé inditá meg, mint felebbezést; igy jutott a Westminster palotába, Anglia legmagasabb törvényszékei egyike elé, hol London első attorney-je, R o s e, és a legkedveltebb ügyvédek egyike, Ballantine is részt vett abban. Ekkor kezdé az ügy a külföld figyelmét is magára vonni s tán még sokan emlékeznek azon több heti kikérdezésre, melyben az igénylő roppant tudatlanságának bizonyítékát adta. Ezen ember, ki klassikus tanulmányokat tett, Virgiliusról kérdeztetvén, azt feleié, hogy az egy angol hadvezér volt. De a mint a legnagyobb hidegvérüséggel előadja óriási szamárságait, párthívei azt állítják, hogy ezt szándékosan teszi, ügyének jogosságáról annyira meg levén győződve, hogy a bírákkal bátran gúnyt űzhet. Mások hihetőnek mondták, hogy valaki nyelvét és első nevelését elfeledje, miután tiz hónapon át egy mészárszékben marhavágással foglalkozott. A tömeg végre meg volt gyözödv e hogy az ö kedveltje üldöztetik. A mi másrészt az ellenfél megbotránkozását költé fel, a praetendensnek azon esküje volt, hogy a törvényszék előtt Istenre, becsületére és anyja emlékére hivatkozva erősítette, miszerint mielőtt Amerikába indult, unokahugát, lady Radcliffet, elcsábította volt. Ezen szemtelen állítás a föbbrangúakat föllázitá, az igénylő nyilvános ülésben gaznak neveztetett, de párthívei előtt még inkább üldözöttnek tünt föl. A család óriási kiadásokat tett, hogy a felperes eredetének részleteire jusson ; bizottságok menesztettek Chili, Peru, Brazília, Melbourne, Rio-de-Janeiro és az egész világba. A rendőrség sem maradt tétlen; kikutatta az ö látogatását az Ortonok régi lakhelyén ; bebizonyíttatott, hogy az igénylő meglepően hasonlít az Ausztráliába kivándorolt O r t o n A rt h u r mészáros legényhez, Az ál-Roger arczképe megküldetvén mindazon helyekre, melyeket meglátogatott vala, mindenütt a Wapping városrész nemtelen sarjának ismerték fel. Felperes irása, bármennyire másított volt, tökéletesen azonos volt Ortonéval, és a valódi Tichborne Írásához