Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A Tichborne-per összes stádiumainak vázlata

L>87 után birtokba venni, a mi fényes örökségéből megmaradt. A másiknak neve Roger volt. Első nevelését Párisban nyerte s állítólag Dupanloup abbé, jelenleg orleansi püspök is tanítója lett volna. Tichborne Jakab és neje perpatvarkodásban éltek egymással és a kis Roger szerencsétlenül töltötte el gyermekkorát. Másodrangú tanítókra levén bizva, szívesen élt a szolgákkal és semmit sem tudott még, midőn felnőtt ifjúvá lett. Hogy az öt környező rosz befolyás alól elvonja, apja Angliába vitte öt és a jezsuiták stonyhursti collegiumában helyezte el. Tanulmányait nem igen fényes sikerrel folytatta itt, idejének legnagyobb részét pipa-barnitásra fordította s a collegiumból kilépvén, távolról sem szerezte meg magának azon nélkülözhetetlen ismereteket, melyeket egy jó családból származott ifjúnak birnia kell. ha az életben valamely rangra igényt tart. A hadseregbe lépett. Családja vásárolt számára egy tiszti kinevezést és ö ezredével Irlandba ment, de katonai pályáján ép oly kevéssé tüntette ki magát mint az iskolában. Pár év alatt kevéssé irigylendő hirhedtségre tett szert, iszákossá lett és pajtásai rosz élczeinek képezte czéltábláját. Gyakori szabadságolásai egyike alkalmával unokahugába, Doughty Katalinba szerelmes lett és kezét meg nem nyerhetvén, Amerikába utazott, egy közjegyző kezei közt végrendeletet hagyván, melyben javairól rendelkezik s azok legnagyobb részét szerelme lángjának hagyja. Ugyanazon időben írásban kötelezte magát a szent szűznek egy templomot építtetni, ha bizonyos időben kedvelt Katájának boldog férjévé lehetne. Ez 1852-ben vagy i853-ban történt és elutazása után néhány hónappal családja azon szomorú hirt vette, hogy a Bella nevü hajó, mely Rogert Rio-de-Janeiroba volt szállítandó, hajótörést szenvedett és utasaival együtt oda veszett. Midőn a L 1 o y d jegyzökönyveiből hitelesen meg volt állapítva, hogy a B e 11 á t és utasait a tenger elnyelte, a Tichborne család kiegyezkedett és miss Dougthy, vigasztalódva vagy lemondással, lady Radcliffe lett. Tizenkét vagy tizenhárom év telt el ez események óta s a Tichborneokról mitsem lehetett hallani. Rogernek Özvegygyé lett anyja azonban, ki 3o,ooo franknyi nyugdijából Párisban élt, nem szűnt meg környezetének szüntelenül mondogatni, hogy fia nem halt meg, a hajótörés alkalmával megmenekült és egy napon ismét elöjÖvend. Vájjon az anyai szív sugallta-e ezt, vagy tán lady Tichborne, a fiaitól megfosztott és a férje családjától visszataszított özvegy, nem örömest látta a gazdag örökséget egy unokaöcscsre szállni, ki öt megtagadta, ez iránt a per csak sejtéseket enged. Annyi áll, hogy az aggott nő levelekkel felkereste azon számos angol ügynökséget,' mely a két világrészben távollevők felkeresésével foglalkozik, ezeknek megküldé eltűnt fia személyleirását és a felfedezőnek nagy jutalmat igért. A Times- ban és egyebütt közzé tett hirdetmények Ausztráliába is eljutottak és az ellenlábasok egy ügyes vállalkozója értesítette lady Tichbornet, hogy ö azt hiszi, miszerint fiát föllelte. Levelében pénzt kért és lady Tichborne, a nélkül, hogy tudta volna, kiről van szó, megküldé a kért Összeget és a visszatérő hajó fiát jelenté.