Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A bizonyítás terhe és a polgári törvénykezési rendtartás 163. §-a

2S0 teljesen ez soha sem sikerülhet — az elmélet és a gyakorlat igényeinek megfeleljen. Az emiitett törvény rendelkezése ugy oldja meg a kérdést: „Ki valamely tényt egyedül ellenfele beismerése által akar bizonyítani, ezt teljes tartalma szerint kell elfogadnia. Az ezen tény közelebbi meghatározása végett egyúttal felhozott körülmények közül, a neki kedvezőket nem érvényesítheti ugy a maga előnyére, hogy a többieket tagadja. De ha a beismeréshez valamely kifogás indokolásául uj tény lett volna kapcsolva, azt bizonyítás nélkül való gyanánt elfogadni nem tartozik." De váljon mi bírhatta reá mostani törvénykezési rendtartásunk szerkesztőit arra, hogy a 163. §-t oly módon formulázzák, a mint e p. t. rendtartásunkban szabályozva van ? A code civil 1356. czikk „V aveu fait pleine foi contre celui qui P a fait; il ne peut étre divisé contre lui" utánzása akart-e lenni? Ha csak egy keveset körülnéztek volna a franczia jogtudósoknak ezen czikk értelmezése iránt kifejtett nyilatkozataikban, — ha figyelemre méltatták volna azt, hogy például Baden nagyherczegségben, hol a franczia code érvényben volt, nem sokára hatályba lépte után, épen ezen czikk rendelkezésének megváltoztatása vétetett mint elodázhatlan szükség foganatba: bizonyára tartózkodtak volna egy oly rendelkezés felvételétől, mely ép oly helytelen elméletileg, mint veszélyes gyakorlati tekintetben ; melyről igen találóan jegyzi meg Mittermayer az idézett helyen: „Mit allgemeinen Sátzen, wie sie der Code Artikel 1356 aufstellt, mag man den Knoten zerhauen aber kein Gesetzgeber bilde sich ein, dass er ihn dadurch auf vernünftige oder gerechte Weise gelöst hat." Bizonyára vannak és lesznek mindig egyes esetek, melyekben akkor, midőn az alperesi nyilatkozat eltér a felperesi előadástól, és amaz nem fedi teljesen az utóbbit, nagyon nehéz lesz annak eldöntése, hogy mi befolyása van az ily formán eltérő nyilatkozatnak felperes bizonyítási terhére ? E nehézséget azonban nem az alperesi nyilatkozatnak úgynevezett korlátolt vagy feltételes volta idézi elő: hanem egyedül az, hogy néha igen nagy nehézséggel jár meghatározni, melyik voltaképen azon tényálladék, mely a koncret esetben érvényesíttetni czélzott perbeli jognak szükséges alapját képezi ? Ily eset, hogy többek közül egyet említsek, nevezetesen az: midőn alperes a felperesileg állított szerződés létrejöttét azon hozzátétel mellett ösmeri be, hogy a szerződés elhalasztó feltétel mellett köttetett. Alperes tartozik-e bizonyítani, miszerint ily feltétel megállapittatott, avagy felperesr terheli-e annak bizonyítása, hogy a szerződés feltétlenül lett megkötve? Tudva lévő dolog, hogy e kérdés iránt a jogtudományban megegyezést nem találhatni; a positiv törvénykönyvek egyike sem dönti el határozottan ezen kérdést, a communis oppinio