Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A bizonyítás terhe és a polgári törvénykezési rendtartás 163. §-a

278 a felperesi tényálladék körén kivül esnek, és ép azért a felperesi tényálladékot érintetlenül hagyják; azon hozzátételek a felperesi tényálladékra vonatkozó megegyező nyilatkozatot sem joghatályára, sem tartalmára nézve nem korlátozzák, és mint a felperesi, valódinak elfogadott, tényálladék körén kivül eső és nem ellenkező, hanem egész más irányzatú tényállásra vonatkozók nem is korlátozhatják. És hogy alperesnek beösmerése és azon hozzátételek egy mondatban foglalvák, a nyilatkozat valódi jogi természetét meg nem változtathatja; valamint nem állhat ellent annak, hogy az egy mondatban elmondott azonban egymással szerves összefüggésben nem lévő és külön valók egyes elemeibe feloszlattatván, valódi természetöknél fogva külön-külön meg ne Ítéltessenek. Helyesen .jegyzi meg Mittermayer egyik értekezésében (Archív für die civilistische Praxis, 16. kötet) „es ist erstaunlich wie man verkennen konnte, dass die Erklárungen der Partéién im Processe abgesehen von allén Spitzfíndigkeiten und einer schlauen Stellung der Satze, nach der Absicht der Partéién und ihrer juristischen Bedeutung beurtheilt werden müssen" ; és teljesen osztom, a mit egy korunkbeli német jogtudós (Dr. Chr. A. Hesse, Juristische Probleme" Jena, 1872) kifejez, midőn állítja „dass die zugestehende Processerklarung einer Partei untheilbar sei und als Ganzes betrachtet werden müsse, ist eine theoretischspeculative Auffassung, welche weder mit den Regein der Logik, noch mit der praktischen Methodik der Beweislehre vereinbart werden kann." De ép az elmondottak egyszersmind azt is megmagyarázzák, miért kell a másik három esetben a kérdést eltéröleg eldönteni. Felperes valamely átadott dolog vételárát keresvén, ebbeli jogának alapjáúl a dolog átadását é s azt tartozik felhozni, hogy az átadás adásvevés czímén történt, illetőleg a mennyiben tagadtatik, bizonyítani; alperes azonban csak az elsőt ösmervén be, felperes ennek folytán csak erre nézve menekült a bizonyítás terhe alól, míg ellenben a másidokra nézve, mert erre beösmerés nem történt, a bizonyítás őt terheli. És ép ugy áll a dolog a másik két esetben. Azon hozzátételek ép oly kevéssé korlátozzák az alperesi n}alatkozatban foglalt beösmerést, a mennyiben tudniillik abban beösmerés foglaltatik, mint a fentebbi esetekben jeleztem; a mit alperes beösmert, az beösmertnek és kétségtelennek veendő. Nem azért kell tehát felperesnek bizonyítani, mert alperes nyilatkozatát teljes tartalma szerint kell elfogadnia, hanem azért, mert alperes beösmerése nem terjedt ki mindazon ténybeli körülményekre, melyek kereseti jogának szükségképeni alapját képezik, és mert ennélfogva felperes annyiban a bizonyítási kötelezettség alól felszabadultnak nem vétethetik. Azon hozzátételek, miket az utóbbi három esetben alperes beösmeréséhez csatolt,