Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A bizonyítás terhe és a polgári törvénykezési rendtartás 163. §-a

276 zödésre nézve a szerződési képesség, akaratmegegyezés vagy annak nyilvánítása tekintetében törvény szerint megkívántatott kellékek fenn nem forogtak, — alperes bizonyítsa be, hogy a kötelezettnek beösmert szolgáltatásra nézve halasztást kapott, vagy hogy felperes igényétől már elüttetett, vagy hogy a kötelezés már elenyészett, — alperes bizonyítsa be, hogy a beösmert felperesi tulajdon ellenében a dolog birtoklása őt megilleti. Ellenben ha valamely átadott dolog vétel-ára iránt megtámadott alperes a dolog átvételét oly hozzáadás mellett beösmeri, hogy a dolog neki mint bérlőnek, zálogbatartónak, vagy letéteményesnek lett átadva; — ha valamely kétoldalú szerződésből folyó szolgáltatás teljesítése iránt megtámadott alperes (feltéve, hogy nem lett kikötve, miszerint az alperesi szolgáltatásnak a felperesiét meg kell előznie) a szogáltatás iránt kötelezését beösmeri, egyúttal azonban azt hozza fel, hogy felperes a maga részéről kötelezett szolgáltatást még nem teljesíttette; — ha valamely tartozatlan fizetmény visszatérítése iránt megtámadott alperes a fizetmény valódiságát beösmeri ugyan, ezen beösmeréséhez azonban azon állítást kapcsolja, hogy ezen fizetmény egy neki felperes irányában fennállott követelés törlesztésére történt, stb. — : bizton merem állítani, hogy hazánkban minden biró, még ha az idézett 163. §. rendelkezése nem is léteznék, mindenkor felperesnek fogja kötelességévé tenni annak bizonyítását, hogy a dolog átadása adásvevés alapján történt; hogy a maga részéről kötelezett szolgáltatást már teljesítette; hogy alperesnek ö irányában állított követelése, melyre a fizetmény történt volna, valósággal nem létezett. Azon kérdésre, mi indokolhatja a szóban lévő rendelkezésnek ily eltérő alkalmazását? a válasz az: hogy az alkalmazásnak ily eltérése a peres eljárás és a bizonylati elmélet helyes felfogásából, ug}' a józan logikából elutasithatlanul folyik. A peres eljárás czélja: koncret vitás jogviszonyok eldöntése. Az eldöntés végett megkeresett bírónak működése ez irányban tehát kettős: fixirozza a tényálladékot, mely az elébe terjesztett jogviszony tényleges alapjául a felek részéről állíttatott és az ekkép fixirozott tényálladékot subsumálja a törvény alá. A mint azonban a bírót a subsumtionál, a törvény kétségtelen rendelkezései által szabott határon belől, szabad birói meggyőződése vezeti, és a peres feleknek e részbeni érvelései, jogi deductioi döntőknek nem is vétethetnek: a tényálladék fixirozása tekintetében a biró a felek akaratához van kötve oly értelemben tudniillik, hogy a mely tényálladékot a peres felek közmegegyezésileg terjesztettek elébe, azt a biró fixirozottnak már ezen megegyezésüél fogva elfogadni tartozik. Peres eljárásban absolut igazság nem létezik; kivéve azon eseteket, me-