Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A hivatalos hatalom jogszerüségéről. Nyílt levél Dr. Dárday Sándor úrhoz

266 60 év előtt a franczia Godeban, de azért sokban változott a vétlen önvédelem tekintetében a felfogás és gyakorlat. Korábban elitélték volna azon egyént, a ki az önvédelemhez folyamodott, mikor futásban kereshetett volna menedéket, mai felfogásunkkal ez ellenkezik, mert az egyéni jog iránti tiszteietünk nem engedi meg, hogy ily esetben büntetéssel sújtsuk, a ki a megtámadást visszautasította és az esetek túlnyomó többségében igy is fognak a bíróságok ítélni. Váljon fogja-e valaki követelni, hogy a törvényben világosan felvétessék, hogy a futás lehetősége nem zárja ki az önvédelem jogszerűségét! A 16. században Angliában az esküdtszék és bíróság halálra ítélt egy vádlottat, ki ellen két pap azt vallotta, hogy a Megváltó álmukban megjelent és a vádlottat jelentette ki a gyilkosnak. A modern büntető perrendtartások egy szót sem tartalmaznak, melynél .fogva az ily tanúságtétel ki volna zárva, de azért azt hiszem Ön sem fél attól, hogy valamely bíróság vagy esküdtszék ily tanuk alapján hozhatna ítéletet, Ön sem követeli a liberalismus nevében, hogy ily lehetőség elkerülése végett a törvényben rendelkezés történjék. Az eszmekör,melyben valamely törvény hatályra jut, mindenkor érvényesül; nem a törvényt kell túlterhelni kivételekkel, hanem ezen eszmekört felvilágosodottá, eszmékben dússá tenni. Hanem most már ideje lesz azon kérdésre áttérni, váljon a jogszerű ellenszegülés a büntető törvénykönyvben világosan kifejezést nyerjen-e ? Ön ez iránt értekezésének egyik részében határozottan tagadó választ ad. Miután ugyanis a német büntető törvénykönyvek a jogszerű ellenszegülésre vonatkozó formulázásait felhozta és különösen az észak-német birodalmi gyűlésben a „rechtmássig" és „gesetzmássig" kifejezések körüli vitákat bőven ismertette, igy folytatja: „Bátran elmondhatjuk tehát, hogy a vita puszta szóvita, mely csakis azon meggyőződést keltheti bennünk, hogy magát a tudományt codificalni nem lehet. A tudomány vívmányaként jelezhetjük ugyan azon haladást, mely a törvényhozások fentebb előadott pragmatikájában nyilvánul s mely szerint a feltétlen engedelmesség követelményéből kifolyólag az ellenszegülés feltétlen büntethetősége helyett immár a hivatalos hatalom s illetőleg hivatalos cselekmény jogszerűségétől tétetik függővé az ellenszegülés büntethetősége; de hiu törekvés volna e jogszerűség fogalmát a büntető törvénykönyvben megállapítani, mert ehhez megkívántatnék az Összes állami, társadalmi és egyéni jogviszonyok szabályozását a büntető törvénykönyvbe foglalni. A jogszerűség kérdése tudományunk összfoglalatj a, azért a jogszerűséget egyes törvény §§- a i b a n kifejteni nem lehet. Miután tehát az Ön nézete szerint „a tudományt codificalni nem lehet", miután az Ön nézete szerint „hiu törekvés volna a jogszerűség fogalmát a büntető törvénykönyvben megállapítani", miután az Ön nézete szerint a „jogszerűséget egyes törvény §§-aiban kifejteni nem lehet": azt hittem, hogy