Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A hivatalos hatalom jogszerüségéről. Nyílt levél Dr. Dárday Sándor úrhoz

mindkét esetben véghetetlenül nagy felelősséget vállal az illető magára, mindkét esetben a legsúlyosabb büntetés alá esik, ha tettét igazolni nem képes. Dc a jogot magát feltétlenül nem tagadhatjuk". Mesteri vonásokban élénkbe varázsolja Macaulay azon eszméket, melyek az ellenszegülés tanára nézve Angliában II. Jakab alatt még a konservativ toryk között is el voltak terjedve, miután a wyghek ugyanezen eszméket már a „dicsőséges" forradalom előtt az alkotmányok katechismusba felvették. Ezen eszmék 1680-ben a Stuartok végleges elkergetéséhez és azontúl az alkotmányosság háboritlan kifejtéséhez vezettek. A mint látja, tisztelt barátom, az ellenszegülés tanát már majdnem két század előtt nem csak philosophusok hirdették, hanem az a leghatalmasabb államalakulás egyik indító okát képezte. Nem szándékom az ellenszegülés tanának fejlődését a Stuartok elkergetése óta napjainkig feltüntetni, megmutatni, mily befolyása volt ezen tannak az amerikai Egyesült Államok függetlenségi harczában, utóbb a franczia forradalom különböző alkotmányaira. Szabadjon azonban Ont figyelmeztetni, hogy Mohi államtudományok történetében *) igen tanulságos adatokat fog ezen kérdés körül találni és az ott idézett angol, franczia, német és olasz irodalomból azon meggyőződést meríteni, hogy alkotmányos országokban jelenleg, sőt azt mondhatjuk a franczia forradalom óta nincs az iránt kétség, hogy az államhatalom csak a törvények korlátain belül igényelhet engedelmességet a polgároktól és hogy azontúl a jogszerű ellenszegülés veszi kezdetét. Azért idéztem Macaulayt, azért utaltam Mohira, hogy megmutassam Önnek, t. barátom, miszerint az európai álam jogokban nincs kétség az iránt, hogy mint az egyeseknek, ugy a nemzeteknek is megvan önvédelmi joguk, hogy tehát az ellenszegülésnek bizonyos esetekben helye van. A vita csak a körül forog, mikép formuláztassék ezen jog? váljon az alkotmányban világosan felvétessék-e a nemzet ellenszegülési joga ? váljon a büntető törvénykönyvekben felemlítessék-e az, hogy a törvényellenes hatósági intézkedés elleni erőszakos ellenszegülés nem képez büntethető cselekményt és ha a felemütés elhatároztatnék, mily formulázásban ? A mi az alkotmányokat illeti, a vitát befejezettnek lehet mondani. A középkorban a ius resisíendi ben volt a Magna Chartákban, az uj korban ezen jognak felemlitését mindenütt mellőzték. A legutolsó vita e körül a belgiumi alkotmány létesítése alkalmával merült fel. A belgiumi nemzeti kongreszusban indítvány tétetett az ellenszegülésnek felvétele iránt az alkotmányba ; a kengreszus túlnyomó többsége azonban ezen indítványt elvetette, mert azon nézetből indult ki, hogy ezen jogot formulázni nem lehet és mert minthogy csak a legvégsőbb *) M o h 1, Geschichtc und Litcratur der Staalswisscnschaftcn I, k 320 1.