Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 1. szám - A Magyar alaki büntető jog fejlődése az utóbbi két év alatt

25 az igazságszolgáltatás is teljesen meg ne akasztassák: nem maradt egyéb hátra mint áttörni az addigi fenyitö jurisprudencziánk keretét s az ekként támadt réseken túl keresni tért és lehetőséget e két uj törvénykezési factor életbeléptetéséhez s kifejlődéséhez. De, hogy ezen állításunkat igazolhassuk, nem lesz felesleges, ha egy visszapillantást vetünk azon fenyítő' eljárás mivoltára, mely nálunk — a német rendszer megbukta, tehát 1861 óta, gyakorlatilag kifejlődve érvényben volt. Midőn 1860-ban az osztrák intézmények nálunk halomra döntettek, hogy a restitutio azzal is teljesebb legyen — visszakívánkoztunk ősi igazságszolgáltatásunk emlékezetben kedves forrásaihoz. Ámde nem találtunk többé enyhet ott, a hol azt kegyeletünk kereste, legkevesbbé pedig a büntető jog terén. A régi tiszta accuratorius eljárás együtt halt el a nemesi privilégiumokkal, az úriszéki sommás faggató procedúrától pedig elfordult előrehaladt civilisatiónk s midőn újra előttünk állt régi jó Szlemenicsünk „fenyitöszéki magyar tőrvénye", az egykori eszményképben már nem találtunk egyebet avas obscuritásnál. A dolgok ily állásában, az országbírói értekezlet néhány tekintetbe alig jöhető szabályai mellett, a mindent egyengető élet lön egyedüli mesterünk, melynek majdnem esetről esetre keletkező szabványaival segítettünk a nagy bajon, ugy a hogy épen lehetséges volt. így jött létre az utóbbi tíz év alatt azon fenyitö gyakorlatunk, mely habár magán viselte is az osztrák b. rendtartás erős befolyásának nyomait is, lényegében csakugyan régi „praxis criminalis"-unk megújulása volt. Ezen eljárásban a modern jogtudomány egyetlen elve sem található. Hiányzott belőle az accuratorius elv, hiányzott a közvetlenség, szóbeliség, sőt még a nyilvánosság is. A vizsgálat felvételében osztakozott a tiszti ügyész és a biró. A bizonyítás az elővizsgálatba, mindkettő aztán az actákba szoríttatott,