Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)
1874/1 / 4. szám - A magyar büntetőtörvénykönv javaslatának indoklásából
283 a büntető törvénykönyv: quasi delictumot képez." S tovább, „A polgári jog szerinti delictumok, melyek nem képeznek egyszersmind a büntető törvény alá eső cselekményt: tulajdon képen quasi delictumok." A polgári jog szerint lehet valamit annak tekinteni, a minek jellegével nem bir. A jog azon területén van helye a „quasi" szó általi minősítésnek, a fogalmak improprius tágításának, mint például a quasi curator, a quasi possessio, a quasi contractus; ily tágításnak azonban a büntető törvények területén épenséggel nincs helye. Itt nincs „quasi delictum"; következőleg nem tekintetik bűntettnek semmi; hanem bűntett az: a mi természete és lényege szerint büntettet képez s a büntetőtörvény által annak nyilvánittatik. Megemlítendő még, hogy a badeni büntetőtörvénykönyv 1-ső §-a, mely mint többször kiemeltetett, az 1843. évi magyar törvényjavaslat szerkesztésénél befolyással volt: nem mondja, hogy „wird als Verbrechen betrachtet"; hanem azt mondja: „ist Verbrechen." Egy másik — s nem lényegtelen különbség van az 1843. évi t. j. 1-ső és a jelen t. j. 2-ik §-nak első bekezdése között abban, hogy ott „cselekvés", itt pedig „cselekmény" fordul elő. A cselekvés ugyanis az embernek tevékenységét jelzi a közben, midőn az a külvilágra hat, s ebben változást idéz elő: ellenben a cselekmény, már magát a cselekvés által eszközölt változást, a konkrét tettet jelenti. A büntetőtörvénykönyv feladata: azon konkrét tettek meghatározása, melyek a cselekvő akaratának irányánál és a cselekedet minőségénél fogva büntetendőknek nyilváníttatnak a törvény értelmében. Nem az actio tehát, hanem az actio eredménye, a szándékosan létrehozott actus, a tett képez büntettet; a cselekvés, csak mint egyik causa efficiense a tettnek, s igy mint egyik ismérve a bűntettnek jön tekintetbe. Nem tekintethetik tehát bűntettnek a cselekvés, a mint ezt az 1843-ki javaslat mondja; hanem a cselekvés eredménye — vagyis a cselekmény, a szándékos tett; például a gyilkosság, a lopás, a rablás stb. A német törvények sem mondják: „das Handeln, das Thun", hanem az objectiv alakú megjelölést: „D i e Handlung, die That" használják; a franczia törvény sem használja a „l'action" szót, — bár ez objectiv irányban is inkább használható, mint a magyar cselekvés; hanem azt mondja: Fact; épen ugy az olasz: nem l'azzione: hanem ,,il fatto" kifejezéssel él. MAGVAK IGAZSÁGÜGY. 1S74. J. 1*5