Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - Igazságügyünk és a képviselőház IX. bizottsága

218 mennyiben ösmerik. Óhajtott volna értesülni azon statistikai adatok felöl, melyek alapján méltán kimondatott, hogy jelenlegi törvénykezésünk felette „drága" és az elébbinél „roszabb", roszabb annál, melynek jellemzésére az egész világ nem talált megfelelő szavakat. Szeretett volna biztos értesítést nyerni az iránt, ha váljon az állami igazságszolgáltatás divatos ócsárlásának magyarázata nem a rendszer alapelveinek eltitkolt gyűlöletében keresendő-e inkább, mintsem annak valódi gyarlóságaiban; nevezetesen, hogy ama szárnyra kelt szó, mely szerint Magyarországban „a szegény ember számára nincs igazságszolgáltatás", bir-e csakugyan valami jelentőséggel, vagy hogy nem egyéb az egy kis kisérletnél az ó-conservativ demagógia terén. Mind e várakozást kielégítetlenül hagyja a bizottság s helyette nem nyújt egyebet, mint általános jó tanácsokat a palliativ intézkedések bölcseség könyvéből, melyeket mindenki tud, de melyeknek senki sem veszi hasznát. A IX. bizottság javaslatainak sorát a törvényszékek jelenlegi számának leszállításával nyitja meg. A hogyan- és mikéntről mit sem szól s a „pénzügyi s igazságügyi szempontok", melyek a leszállítás indokaiul jeleztetnek, felemlittetnek ugyan, de nem fejtetnek ki sehol. Mi az egész reductionalis tételre, — ha csak azt gyökeres rendszerváltoztatás nem előzi meg, nem adunk semmit; sőt azt az érintett előfeltételek nélkül valóságos veszedelemnek tartanok. Megengedjük, hogy az egész ország területén található 10—15 oly kisebb törvényszék, melyet minden nagyobb baj nélkül meg lehet szüntetni, és hogy ez által a „dologi" kiadásban évenkint mintegy 100 — 150 ezer forint meg is takaríttathatnék; de miután másrészről az illetékességi területben gyarapodott törvényszékek nagyobb személyzet nélkül ismét nem fognának boldogulhatni, s az ez oldalról szükségelt szaporítás a feloszlatott collegiumok egyéneit egytől egyig ismét igénybe veendené: nem szenved kétséget, hogy a jelenleg lehetséges reductió valami nevezetesebb megtakarítást nem eredményezhetne. Hogy ily körülmények közt a csupán e tételnél kilátásba helyzett egy milliónyi megtakarítás honnét kerüljön ki,