Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)
1874/1 / 3. szám - A Tichborne-per vége
814 de a törvényhatóságok tiszti ügyésze, a kir. törvényszék mint fegy. bíróság előtt közvádlóként nem léphet föl; végre mert az 1871 : VIII. törvényczikkben meghatározott eljárás csak az abban határozottan megjelölt ügyekben alkalmazható. A kir. itélö tábla fegyelmi bírósága ezen határozatával az i87o : 42. t. cz. 82. §-nak rendelkezését érvényesítette, de ragaszkodott a fenálló törvényhez is, mely szerint a tiszti keresetek elbírálása a rendes polgári perutra tartozik. Külföldi törvényhozások igazságügyi munkálatai. Az olaszországi igazságügyminister a nagy gonddal és hosszas tanulmányok és előkészületek után megállapított büntető törvénykönyv tervezetét márczius 1-én a senatus elé terjesztette. — A német birodalmi gyűlés a bizottságilag átvizsgált sajtótörvény tárgyalását márczius hó közepén megkezdette. ^>^A Tichborne-per vége. Azon egyén, ki magát Tichborne-nak hazudva, a Tichborne család ellenében polgári per utján akarta igényeit érvényesíteni, perét elvesztvén, hamis eskü és okmányhamisitás miatt bűnvádi eljárás alá vonatott. Ezen második Tichborne-per, mely az esküdtszékek előtt 188 napig tárgyaltatott, február utolsó napján Londonban befejeztetett. Az esküdtszéket vezérlő bíró végelöadása 18 napot vett igénybe, végre is azonban a mondott napon déli 12 órakor az esküdtszék visszavonult. A hosszú tárgyalást az esküdtszék átalános meglepetéssel fogadott rövid értekezése követte, ugy hogy 25 perczczel 12 óra után kész volt a verdikt. Az utóbbi igy hangzik: 1. Azt találjuk, hogy a vádlott nem Roger-Daugthy Tichborne. 2. Azt találjuk, hogy nem csábította el Daugthy Katalint. (A vádlottra nézve az utóbb nevezett volt a legterhelöbb tanú és hitelessége lerontására azt adta elő a hamis Tichborne, hogy elcsábította.) 3. Azon meggyőződésben vagyunk mindnyájan, hogy a vádlott nem más, mint Orton Arthur. Az esküdtszék elnöke ezen kívül sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy a vádlott és védője oly durván megtámadták az eljárás becsületes eszközeit és törvénytelenségről, összejátszásról vádolták. A biró azután a büntetést i4 évi rabságban állapította meg és sajnálatát fejezte ki, hogy a törvény súlyosabb büntetést nem enged. Az elitélt szólni kivánt a törvényszékhez, azonban ez nem engedtetett meg. , Gneist az esküdtszékről. A német birodalmi büntető perrendtartás javaslata az esküdtszék és a Schöffengericht közötti harezot az irodalomban felelevenítvén, a birodalmi kanczellár Gneist Rudolfhoz, a hires berlini tanárhoz fordult és tőle kért véleményt a vitás kérdésről. A vélemény csak most készülvén el, könyvalakkan a legutóbbi napokban jelent meg. A szerző a perrendtartás következő négy részét tárgyalja : 1. az államügyészséget és magánvádat; 2. az elővizsgálat nyilvánosságát; 3. a tanuk kikérdezését az angol eljárás szerint (cross examination) és 4. a fötárgyalást. Az elméleti és gyakorlati érvek mérlegelése és az angol, franczia és amerikai, valamint a Szászországban a Schöffengericht körül gyűjtött tapasztalatok összeállítása után Gneist határozottan az esküdtszék elfogadását és a Schöffengericht elejtését pártolja, és a német birodalmi javaslat ily értelemben leendő átdolgozását javasolja. A nagyérdekü munkára még visszatérünk.
