Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 3. szám - A tanítás a fegyházakban. "Aphorismen über das Unterrichtwesen in Strafanstalten. Von Alexander Krell, Director der Strafanstalt zu Görlitz. 1. Theil. Görlitz, H. Wollmann's Verlag 1874." [könyvismertetés]

200 zésben részesíteni, mint a mily képzettségre a becsületes módon élő szegények szert nem tehetnek. Ezen okoskodásnak tévessége nyilvánvaló, mert ha áll az, hogy a bűntények nagy része tudatlanságon alapszik, ugy az állam csak magát védi, midőn a büntevöknél a bűnözés ezen okát megszüntetvén, magát a netalán ugyanazon egyénektől eredhető ujabb jogsértések ellen biztositni törekszik. De ha Krellnek elve elfogadható lenne, akkor a következetesség azt kívánná, hogy a fegyházakban a tanítás egyátalán ne nyerjen helyet, mert minden országban százezrekre megy azon becsületes szegényeknek száma, kik gyermekeiket anyagi szükség miatt, taníttatni képtelenek. Krellnek elvét ugy képzeljük, mintha valaki azt mondaná : Nem adok alamizsnát ezen nyomorult koldusnak, hisz ez által amúgy sem bírom a szegénységet, a koldulást megszüntetni. Nem ugyan Krell-töl, de másoktól hallottuk azon ellenvetést, hogy kár a rabokat oktatni, hisz a gonosztevő annál veszélyesebb, minél többet tud. Szépen felel erre Kühne midőn mondja: „A visszaélésnek minden alá van vetve, — így tehát minden ismeret s tudomány is; de ha ezért a vizsgálódást s tanulást meg akarnók szüntetni, akkor ez eszmét következetesen folytatva csak ott állhatnánk meg, hol minden míveltség mint veszélyes megszüntetendő volna! Ha igaz az, hogy a test a folytonos mozgás és gyakorlat által erősbödik és szépül, ugy1 az emberi szellemnek is a folytonos gondolkozás által erősbülnie kell, s meg kell, hogy tisztuljon a lélek az igaznak mindig mélyebben ható ismerete által. A ki jó könyveket tesz barátjaivá, ritkán sülyed durva érzéki bűntettekre; s ha nem is lehetséges vétket s bűntetteket ismeretlenné tenni, még sem fogunk tévúton járni, midőn haladásnak tekintjük azt. ha az emberi szenvedélyek csak okmányhamisitás- vagy csalásban nyilvánulnak, gyújtogatás, gyilkosság s emberölés helyett." Mi ezen elvek követőinek vallván magunkat, Kr. ur jelen munkájának irányát helyesnek nem tartjuk, de ez nem akadályoz abban, hogy művéből több tételt el ne fogadjunk. így kívánatosnak tartjuk, a mit a III. fejezetben említ, azaz hogy a fegyintézetben, ugy mint nálunk is van, tanulási kényszer honosittassék ; hogy a tanitás ingyenes legyen s hogy a fegyházi iskola a tanfelügyelőség befolyása alól el ne vonassék. A tanköteles kort a 30-ik évig véli kiterjesztendönek. Kiváló fontosságot tulajdonit Kr. a IV. fejezetben tárgyalt önkénytes vasárnapi oktatásnak, mely a fegyenczek számára a fegyintézeti hivatalnokok által lenne tartandó. Ezt oly módon kívánja szerveztetni, hogy a fegyenczeknek az abban való részvétel tetszésükre bizassék, de az onnan való kimaradás nem. Előadásra oly kérdések választassanak, melyek az élet-