Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 3. szám - A pesti molnármesterek pere a m. államkincstár és szab. kir. Pestvárosa ellen

108 szabályozása esetén csak a folyóval határos birtokok tulajdonosainak meghatározott esetekben kármentesítését, de nem az ily tulajdonos jogán a vizén ennek használása által üzletet folytatók iránti kártérítési kötelezettséget, sőt a hajómalmokkal a molnár által csak a partviz tulajdonosa jogán egyedül a törvény korlátai közt gyakorolható, s igy a malom helyére nézve tisztán haszonbérlési viszonyon alapulható őrlési jog megszüntetéseért kártérítési jogot pedig legkevésbé sem állapítja meg; miután továbbá az 1872. évi 8. t. cz. G. §-a azon rendelkezése, mely szerint a korábban engedélyezett realiparjogok épségükben hagyattak, figyelemmel ugyanazon törvény 8. §-ára és az 1867* évi hajómalmi szabályok 6. §-ára, a hajómalmi jogra nézve csak azon hatálylyal lehet, miszerint az 1850. év után engedélyezett ily jogok csak személyhez kötvék, a korábbiak azonban amazoktól különbözöleg másra átruházhatók, de állam ellen a malom eltávolítása miatt kártérítés iránti jogosultság, mé*z ha őrlésre más hely ki nem jelöltethetnék is, ama törvény által sem állapittatik meg; sőt az ellenbeszédhez •/. alatt mellékelt, felperes részéről kétségbe nem vont okirattal különben is megczáfolt azon körülmény alapján, mintha felperesnek őrlésre más hely ki nem jelöltetett volna, sem illethetné felperest kártérítés, mert az idézett hajómalmi szabályok az államot más őrlési hely kijelölésére nem kötelezik, ellenben ugyanazok i. 5. 14. 18. és 41. §§- ai az itt fenforgó esetben a hajómalom eltávolítása iránt intézkedésre föltétlen és korlátlan jogosítják, az állam tehát azzal, hogy közege által a •/• alatti szerint a Duna dunakeszi vizén őrlésre más helyet jelölt, kötelességén felülit teljesített; miután végre ekként kimutatva lévén, hogy felperesnek ott üzletét folytatni és iparjogát gyakorolni szabadságában volt, ez által megczáfoltatik a kártérítés követelése iránti jogot, különben meg nem állapitható azon állítás is, mintha üzlete beszüntetett volna ; ezek nyomán felperest keresetével l-ö rendű, de 2-od rendű alperesre nézve még azért is elutasítani kellett, mert ez a malom eltávolitását nem rendelte, a kormány ez iránti határozatát pedig foganatosíttatni kötelességében állott. A pesti kir. itélö tábla f. évi márczius 2-án 2594. sz. a. kelt ítéletében az első biróság felebbezett Ítéletének azon részét, mely szerint felperes a másodrendű alperes irányában keresetével elutasittatott, helyben hagyta. Ellenben azon részét az elsöbirósági ítéletnek, mely szerint felperes az elsőrendű alperes irányában is keresetével elutasittatott, megváltoztatta, s felperes kártalanítási jogát megállapítván, a magyar államkincstárt 8485 ftot s ennek 1873. évi február 8-tól számítandó 6% kamataiban elmarasztalta; viszont azonhan kötelezte felperest, mikép elsőrendű alperes az általa fizetendő kártalanítási öszszegbe betudhassa a felperes hajómalma anyagainak s szerelvényeinek azon értékét, mely a végrehajtáskor becsű utján, illetőleg szakértők alkalmazásával kitudatni s megállapittatni fog. A kir. it. tábla kimerítő és formailag kitűnően kidolgozott indokolása igy hangzik: Az eredetiben mellékelt szerződéssel s okiratokkal bebizonyította felperes, hogy ö a királyi közmunka s közlekedési ministerium rendeletei folytán megszüntetett hajómalmát s iparüzleti jogát 1859. évben Trautmann Jakab és Katalintól 6500 pgö ftert vásárolta, s azt 1872. évig hatósági engedély mellett háboritlanul bírta és gyakorolta. A nem kifogásolt okirattal pedig be van győzve, hogy felperes jogelőde Trautmann Jakab a kérdéses hajómalmi jogot még 1814-ben szerezte meg. Nem szenved tehát kétséget, hogy felperes hajómalmi joga egyike volt az 1850. év előtti időszakban nyert azon hajómalmi jogoknak, me-