Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 7. szám - A jognyilatkozatok értelmezése. A szerződéskötés hiányai. Tervezet 980-995. §§ [1. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁLZIÓNK 7 ségre nemcsak a rendelkezések tartalmával, hanem a szerkesztési technikával (az elhelyezéssel) is fölhívja a figyelmet. Ami még nem is régen kigúnyolt nézet volt, hogy a római >consensus« mint mükifejezés nem a felek u. n. belső akarategyezését, hanem a nyilatkozatok egyezéséi jelenti s hogy ehhez képes a »dissensus« a nyilatkozatok eltérése,4) azt Tervezetünk immár — egész helyesen — törvénybe iktatni kívánja, ami által egyszersmind igen könnyűvé válik a dissensust külsőleg is felismerni s a tévedéstől megkülönböztetni. Egyébiránt a törvény e rendelkezése természetes folyománya annak, hogy a szerződések tanában a nyilatkozati elméletet követi. Az idézett S-ok szabályai lényegükben egészen helyesek, a következő módosításokat azonban helyeiken valóknak találnám. Már fentebb utaltam arra, hogy czélszerübb és világosabb volna, ha a Tervezet a 98!. Í;. második bekezdésének elhagyá sával a 98'2 §-ban figyelmeztetne az oly esetekre, amikor a kétértelműség valamely nyilatkozatban, ha azt csak magában tekintjük, megvan ugyan, de a felek speciális viszonyai közt a kölcsönös megértés (a 981. §. első bekezdése szellemében) meglehetett volna, s a mikor éppen ezért a felek részén a kétértelműséget kizárt nak kell tartani. Ilyenkor aztán természetes, hogy saját álláspontjának megfelelőleg a Tervezet nem beszélhet »Iétre nem jött szerződésről.* hanem ezt az esetet is a tévedés szabályai alá kell vonnia. De ez ugy jutna szabatosabb kifejezésre, ha a 982. § első bekezdéséhez hozzátétetnék ez : Hogy kétértelműség forog-e fenn, az a felek viszonyainak figyelembe rételével a 981. §. értelmében*) állapítandó meg. Ha tehát pl. valaki „Gorpus Juris"-t vesz meg, amely nyilatkozatot az eladó csak a Corpus Juris Civilis re vonatkoztathatott, holott a másik a C. J. Hungarici ra gondolt, ez nem esik a dissensus szabályai alá, hanem tévedés lévén, a nyilatkozat tevője a tévedés alapján s csak ennek a föltételei mellett kap védelmet. Ugyanennek a !í-nak második bekezdése — bár igen jól tudjuk, hogy mit akar mondani — nincs szabatosan szövegezve. >A megkötöttnek vélt szerződés^ semmi körülmények közt sem válhalik hatályossá, mert hiszen (eltekintve attól, hogy nem jött léire, tehát még csak nem is semmis, hanem negotium non existens) két ellentétes tartalmú »vélt« megállapodás van. Fzek közül vagy az egyik vagy a másik lesz hatályossá, ha ehhez az ellenkező felfogásban volt fél hozzájárul. Tehát módosítva : A kölcsönös félreértés folytán létezőknek vélt szerződési megállapodások közül azonban risszahatóhig is föltétlen érvényűvé válik az. melyhez'') a félreértés felismerése után a másik fél azonnal hozzájárni.') A 983. utolsó mondatát igy módosítanám : . . . az elintézetlen pontra nézve, más megegyezés hiányában a bíróság dönt. Ugy, ahogy van, a Tervezet szövege a szerződéskor fenforgott disseususbeli »megegyezés hiányát« juttatja az olvasó eszébe, amely utóbbi értelemben e két szó persze fölösleges. Fitérve most a Tervezet sorrendjétől, lássuk a 990. §-t, mely a "távirat vagy szóbeli iizenet< utján elferdített nyilatkozatokról szól A sorrendet azért bontom meg, mert az ezen esetekre vonatkozólag eltérő nézetek közül azt tartom helyesebbnek, amely azokban dissensust lát, s ezért kivánom a s-t a dissensussal kapcsolatban tárgyalni. 990. §. Ha távirat vagy szóbeli üzenet utján tett szerződési nyilatkozat elferdítve közöltetik a czimzettel. küldője azt a tévedésre vonatkozó szabályok szerint meg tárna áltatja. A másik fél, ha ö kívánta a távirati közlést, vagy ö választotta az üzenetvivö személyt, olyannak tekintetik, mint aki a tévedést okozta. Az ide tartozó eseteket egyesek tévedésnek, mások dissensusnak tekintik. A kérdés vitás.8) Nézzük az ellentétes felfogásokat egyenként. I. Tegyük fel (vizsgálván először a tervezet álláspontját), hogy tévedéssel van dolgunk. Ekkor aztán az első kérdés kell hogy az legyen, hogy a két nyilatkozat közül melyiket tekintsük jogilag létesőnek, tehát irányadónak: azt-e, amelyet a nyilatkozat küldője maga tett, vagy pedig, melyet a közvetítő {elferdítve) jelen4) L erre nézve Leonhard : Der Irrthuni bei nichtigen Vertragén (Berlin 1882) I. 11. 1. s) T. i. ennek a jelenlegi első bekezdése értelmében ; a módosítás szerint azonban a második bekezdés úgyis elesnék. 6) T. i. amely vélt megállapodáshoz. "íJobb: ..megállapodások "ról szólni, mert hiszen nemcsak az egész szerződésben, hanem egyes pontjaiban is történhetett félreértés. Az ajánlott szövegezés mindkét esetre találó s) V. ö. pl. Krainz-Pfaff i. m I. 343 1. és Hasenöhrl i. m. «27. L, akik az osztrák jogra nézve ellentétesen gondolkodnak. tett ki, vagv esetleg mind n kettő/ ? Ezen fordul minden, mert nem szabad felejtenünk hogy oly rendellenesség áll előttünk, amely szerint a valóságban kétféle tartalmú nyilatkozat történt, s mindkét nyilatkozatnak ugyanaz a szerepe juthat a kérdés eldöntésénél, a szerint, amint a szerződő felek vagy egyikének vagy másikának vagy. ami szintén nincs kizárva, egyaránt mindkettőnek a helyzetét tekintjük. Ehhez képest — mindig szem elölt tartva, hogy az esetből tévedési akarunk construálni — háromféle álláspont képzelhető, ugy hogy vagy az egyik, vagy a másik félnél vagy egyaránt mind a kettőnél fen forgó tévedést teszünk fel De, amiről az alábbiakban meggyőződünk, bármelyik felfogást tegyük is magunkévá, voltaképen fictiókkal dolgozunk. a) Az egyik felfogás szerint azt kellene irányadó nyilathozatnak tekint'ni, nvlyt a közvetítő {elferdítve) fejezett k>. A fictio itt abban áll, hogy az eredeti nyilatkozat (melyet annak küldője maga tett) nem létezik, mert mint a jogi értelemben vett tévedés valóságos eseteinél, ugy itt is látunk egy kifejezésre nem jutott gondolatol, mely a nyilatkozónál rejtve maradt. E fictio utján teljes hasonmását, valóságos typusát kapjuk az aberratiónak.9) S ha csak arra gondolunk, hogy az aberratiónál (pl. nyelvbotlásnál) is, csak ugy mint itt, önkénytelenül olyasmit nyilatkoztatunk ki, ami megfontolt szándékunkkal ellenkezik, bátran vehetríők az eseteket jogilag azonosoknak. Ily felfogás mellett (ficlióval) a közvetítés folyamata azaz analóg ok (az a valami, ami a valóságos aberratiónál észrevétlenül működik), amiért mást mondtunk, mint amit akartunk. Az eredeti nyilatkozatot azért hagyjuk figyelmen kivül. mert az nem jutott el a másik félhez. E magyarázat természetes consequentiája az, hogy adott esetben csak az üzenet küldőjét tekinthetjük tévédének. Ez a felfogás vezeti a Tervezet készítőjét}") b) De kérdem, s ugy hiszem joggal, hogy hát nem lehet-e ugyanilyen logikával ép ellenkezőleg felfogni a helyzetet? Igen. Ép ugy mondhatnám azt is, hogy azt tekinteni kijelentett nyilatkozatnak, melyet annak küldője maga tett, tehát nem a közvetítő ferdített előadását. Ezt is pontról-ponlra ép ugy megokolhatom, mint az elsőt. A fictio persze itt is megvan, mely szerint a ferdített nyilatkozat nem létezik, a helyzetet ugy tekintem, mintha a másik szerződő fel, aki a küldött nyilatkozatot kapja, érzéki csalódás folytán (esetleg más ok miatt) azt félreértette volna, s e tévedés alapján tette volna meg a maga nyilatkozatát, amiért aztán csak öt, az üzenet átvevőjét, tekintem tévedő félnek. Az elferdített tartalmú nyilatkozat figyelembe azért nem jön, mert azt a nyilatkozat küldője meg sem tette. Itt — ugyancsak a fictio alkalmazásával — a közvetítés folyamata az az analóg zavaró incidens, mely a nyilatkozat félreértését s igy a tévedést előidézte.11) Látjuk, hogy minden releváns körülményt az ellenkező felfogás szerint is megfelelő módon lehet magyarázni, ugy hogy lehetetlen az egyik felfogásban több valóságot illetve több fictiót találni, mint a másikban. Átlekinthetó'leg tünteti ezt fel a következő schema: az a) alatti felfogás szerint : a h) alatti felfogás szerint: t valóság: I a ferdített alakban kapott az eredeti nyilatkozat létej ; nyilatkozat létezése; zése; | fictio: laz eredeti nyilatkozat nem a ferdített alakban kapott ' létezése; nyilatkozat nem létezése: valóság : /a ferdített alakban kapott . „,,.... ., ., , , , nyilatkozat helyes meg- a kuldot nyilatkozat helyes _ ! ' értésed kijelentése; z- ] fictio: I aberratio a nyilatkozat félreértés a küldött nyilatkoI küldője részén; zat átvevője részén; vagyis, mint e schema mutatja, amit az egyik felfogás a való tényekből megtart, ugyanazt a másik felfogás fictio utján eltagadja. Természetes tehát, hogy magában véve még nem indokolt •') Így mondja már Brinz: Lehrbuch der Pandektcn (Erlangen 1857) 1397. 1. 10) V. ö. Indokolás III. köt. 142. lap közepén. 11) A valóság persze az, hogy az eredeti nyilatkozatot nem is lehetett félreérteni vagy helyesen érteni, mert hiszen ezt az üzenet vevője tudomásul sem vehette. Amit félreérthet vagy helyesen érthet, az csak a közvetítő beszédje lehet.