Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 7. szám - A különvagyon és közszerzemény kodifikálása. Tervezet 107-111. §§., 121-169. §§ [6. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. kik akár mint magánszemélyek külföldön laknak, akár mint a magyar állam vagy az osztrák magyar monarchia hivatalnokai külföldön vannak alkalmazva, vagy mint hivatásos katonák külföldön állomásoznak, a magyar magánjog területén tényleges lakóhelyivel biró gyermekeire is. Ezen gyermekekre nézve a Tervezet álláspontja mellett kisegítőül külön statuálni kellene a tényleges lakóhely érvényét, amennyiben az ilyen gyermek, a törvényes képviselő beleegyezése nélkül (pl. hazulról elszökött), alapított a magyar magánjog területén lakóhelyet. Kz is a Tervezet ellen és az itt elfoglalt álláspont mellett bizonyít. Nyilvánvaló mindezekből, hogy a Tervezet a német törvénynyel egyezően a gyermek származtatott lakóhelyét nem a magánjog érdekében statuálja. Az I. 1. alatt egyes eljárási törvényekből hivatkozott rendelkezésekből pedig kitűnik, hogy a Tervezetben foglalt fictio felállítására a perenkivüli eljárásokban az illetékességi ok meghatározása végett sincs szükség. A Tervezet kétségtelenül a peres eljárás általános illetékességét tartotta szem előtt. Itt igen is többnyire általános szabály, hogy peres ügyekben a törvényes gyermek az atya, az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó, a törvénytelen gyermek az anya általános illetékességének van alávetve. A perrendtartási Tervezet a kiskorúak, gyámság és gondnokság alatt állók tekintetében, a fentieknek megfelelőleg, nem állapit meg származtatott általános illetékességet. Amennyiben azonban ez a pro- és contra érvek mérlegelése után a peres eljárás szempontjából egyik vagy másik irányban hiánynak ismertetik fel: ez a hiány megfelelőbben ott lesz pótolandó, nem pedig a magánjogi codexben. 2. A Tervezet 12. § a a feleség törvényes lakóhelyét a férj lakóhelyéből származtatja és önálló lakóhelyet csak annyiban enged a feleségnek, ha férjétől törvényes okból külön él, vagy ha férjének nincs lakóhelye. Ez a szabályozás is feleslegesnek mutatkozik. Először azért, mert amennyiben ezen rendelkezéseknek a magánjogban helyük van: a családjogba tartoznak, és a személyjogban foglalt külön szabályozás által a Tervezet részben ismétlésbe esik. Ugyanis: a 95. 5- első bekezdésében kimondja: A férj határoz, annyiszor, amennyiszer az együttes lakóhely dolgában ; a miben az együttes lakóhely, mint szabály, meg van állapítva. .Míg a 102. §. 1. bekezdésében megállapítja, hogy: A házon kívül a feleségnek tartást nyújtani a férj akkor köteles, ha az. hogy a nő férjével nem él, alapos okból, vagy a férj megegyezéséből történik ; a miben a feleség lakóhelyének jelentősége a családi vagyonjogban meg van határozva. Felesleges másodszor, mert a férj és feleség együttlakása esetén, ép ugy, mint a hivatásos katonáknál — miként ezt az Indokolás (I k. 58. old. VI.) oly szépen kifejti, — a feleségnél is megvan a lakóhely alapításának és megszüntetésének mind a két criteriuma, nemcsak az objectiv, hanem a subjectiv criterium is; mert jóllehet egyes esetekben a lakóhely-alapitás és változtatás esetleg a feleség akarata ellenére történik, végeredményében azonban az ily lakóhely választása vagy változtatása a feleség szabad akaratára vezetendő vissza, a melylyel a házasságot férjével megkötötte. De felesleges harmadszor azért is, mert a magánjogban nincs ok, hogy a valósággal ellentétben a tényleges különélés azon eseteiben, a midőn a feleség nem u. n. törvényes okból él külön férjétől, fictio utján a férj lakóhelyét a feleségre nézve fentartsuk. A peres eljárás szempontjából általában ezt az Indokolás (I. k. 61. old.) is elismeri; de az ez irányban fenforgó okokat •— ugy mond — az összes magánjogi viszonyokra, így p. o a status kérdésekre is általánosítani helyesen nem lehet. Miként előrebocsáttatott, felismerésünk szerint a lakóhely a magánjogban két vonatkozásban jelentős: Először a házassági jogban, mint a házasságkötés helye. Ez okból a férj lakóhelyét a feleség részére fictio utján fentartani merőben szükségtelen: mert a lakóhely, mint a házasságkötés helye, a feleségre nézve ugy is csak a házasság törvényes megszűnése után válhatik jelentőssé; ez esetben pedig a Tervezet értelmében is a tényleges lakóhely jő figyelembe. Másodszor a kötelmi jogban, mint teljesítési hely. E részben a feleség, mint önálló cselekvőképességgel biró személyrejnézve, a férjéétől eltérő tényleges lakóhely esetében, mesterségesen a férj lakóhelyét venni irányadónak, szintén nem mutatkozik gyakorlatinak. A feleség statusára a lakóhely, egységes magánjog mellett, befolyással nincsen. Az Indokolás tehát itt nyilván a vonatkozó eljárásokra gondol. Az ez iránvban való szabályozás azonban a peres és perenkivüli eljárás körébe tartozik. Sőt az alábbi példák bizonyítják, hogy a statusra vonatkozó peres és perenkivüli eljárás érdeke sem igényli a fictio felállítását. A gyámhatóság illetékességét rendszerint (1877 : XX. t.-cz. 198. $;.) a községi illetőség, csak kivételesen az állandó tartózkodási hely (u. ott 199. §.) vagy a vagyon legnagyobb részének fekvése (u. ott 200. §.) határozza meg; míg az illetőségi hely megállapításáig a mindenkori tartózkodási hely gyámhatósága tartozik a halasztást nem tűrő intézkedéseket megtenni (u. ott 201. §.). A pe.rrendtartási Tervezet a házassági perekben való illetékességre nézve a (i70. §-ban határozott szabályt állit fel minden esetre; ellenben a születés törvényességének megtámadása iránti perekben nem állit fel különös illetékességi szabályt, s igy az általános illetékesség (alperes lakóhelye 22. §.) az irányadó; ugyanez irányadó a 772. §. szerint (egyezőleg a 3263 1881. I. M. R. 28. §-val) a gondnokság alá helyezés iránti perben s a 786. szerint (egyezőleg az 1894 : XXXI. t.-cz. 132. és az 1868 : LIV. t.-cz. 37. §-val) a holttányilvánítási eljárásban : itt t. i. az eltűntnek utolsó rendes lakóhelye. A szülelés törvényességének megtámadása iránti perekben nincs ok, hogy a férjétől tényleg külön élő nő lakóhelyének illetékességétől a férj lakóhelyének illetékessége érdekében eltérés történjék. Míg az utóbbi két esetben a perjogi törvény megalkotásakor megfontolás tárgyává lehet ugyan tenni, hogy férjes nőre nézve nem mutatkozik-e czélszerünek. tekintet nélkül a feleség tényleges lakóhelyére, a férj lakóhelyét, mint illetékességi okot, megállapítani, (habár aligha ugyanannyi ok fel nem lesz hozható contra, mint pro); s amennyiben a kérdés egy vagy más irányban igenlőleg oldandó meg, a perrendtartási Tervezet ezen hiányát pótolni kell; semmi esetre sem indokolt azonban az anyagi magánjogi törvényben, csupán ez okból, a feleség részére kényszerű lakóhelyet statuálni. A Térvezet ellen bizonyít az is, hogy annak álláspontjából oly magyar állampolgárnak, ki akár mint magánszemély külföldön lakik, akár mint a magyar állam vagy az osztrák magyar monarchia hivatalnoka külföld^"; van alkalmazva, vagy mint hivatásos katona külfö1 ' nmásozik, felesége részére, ha ez férjétől nem törvényes külön él, és a magyar magánjog területén bir lakóhelyivel, ezen tényleges lakóhely érvényét kisegítőül külön kellene statuálni. Dr. Weisz Aladár, szabadkai kir. aljárásbiró, X A különvagyon és közszerzemény kodifikálása.*) (Tervezet 107—111. §§., 121—169. §§.) A házasság megkötésétől annak megszűnéséig vagy az életközösség tarlós megszakadásáig terjedő időt közszerzeményi időnek lehet nevezni s praecisitás kedvéért ezt kell »a házasság tartama« vagy »a házasság ideje« kifejezés helyett használni. l) A közszerzeményi és különjavak czimü fejezetből a 124— 126. Síi t a különvagyon fejezetébe tettük át. Ezen a helyen kell szólni a helyettesítési elvről, amelyet a Tervezet nagy mértékben acceptál. A középelmélet a helyettesítés esetei közül csak a kártérítést fogad ja el;2) vagyis különvagyonnak minősiti az uj vagyontárgyat, ha a kártérítés, amelynek folytán az előállt, különvagyonra vonatkozik. Ez a felfogás helyes is, mert ha a *) L. az előbbi közleményeket 2—6. számunkban. Szerk. 1) V. ö. német polgári törvénykönyv 1519. § „Was der Maim oder die Frau wahrend der Errungenschaftsgemeinsehafl erwirbt, wird gemeinschaftliches Vermögen beider Ehegatten (Gesammtgut). 2) A német polg. törvénykönyv 1370. §-a némileg szélesebb körben elismeri a surrogatiót, de mégsem megy addig, mint a Tervezet 126. §-a. Az 1370. §. igy szól: „Vorbehaltsgut ist," was die Frau auf Grund eines zu ihrem Vorbehaltsgute gehörenden Rechtes oder als Ersatz für die Zerstörung. Beschiidigung oder Entziehung eines zu dem Vorbehaltsgute gehörenden Gegenstandes oder ein Rechtgeschaft erwirbt, das sich auf das Vorbehaltsgut bezieht"