Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 5. szám - Jog haszonélvezete. Tervezet 756-764. §§ [1. r.]

8 MAGÁNJOGI KOD1F1KÁCZIÓNK. kozhatunk — az ususfructus elkerülése melleit is intézkedhetik, de semmiképen sem vehető az figyelembe mint negotium inter vivos. De még preeariusabb a Tervezetnek azon álláspontja, melyet azokkal a követelésekkel szemben elfoglalt, melyeknél a teljesítés tárgyát elhasználható dolog képezi. Ezekre a követelésekre vonatkozó haszonélvezet, arra a késre emlékeztet, melynek sem pengéje, sem nyele nincsen. Igazolására csak annyit lehet felhozni, hogy nem sokkal tarthatatlanabb, mint ama idó'sbb testvére, mely mint quasi ususfructus már a római jogászoknak nem kevés zavarokai okozott. Nem túlzás azon állítás, hogy a quasi ususfructus és annál inkább az ususfructus nominis, melynek tárgya elhasználható dolog, ha eszményi existentiája a római jog tekintélye által fedve nem volna, s kegyeletes traditio utján az utókorra nem szállt volna át, a mai jogtudomány által fel nem találtatolt és a törvényhozásokban ki nem csírázott volna, mert szembetűnő ephemer volta. Analizáljuk első sorban a Tervezet szerinti quasi ususfructust (755. §.), — mely különben lényegileg ugyanaz, mint a római jog szerinti, és akkor azt látjuk, hogy a haszonélvező a neki átadott elhasználható dologra nézve tulajdonjogot nyer, a haszonélvezet megszűnésekor pedig köteles azt az értéket megtéríteni, melylyel a dolog a haszonélvezet megkezdésekor bírt, vagy köteles azonos fajú és minőségű dolgot (in eadem qualitate és quantitate) szolgáltatni. Kérdjük már most]: milyen praktikus s jogilag méltatandó különbség forog fenn a quasi ususfructus és a mutuum közt? Ha a traditio folytán a haszonélvezet tárgya a haszonélvező tulajdonába megy át, lehet-e még ezen a dolgon levő haszonélvezetről szólani? Hiszen nulli res suaservit; és nem rendelhet-e a haszonélvező az ilyen dologra, mely más tulajdonát nem képezi, szintén haszonélvezetet s hogyan egyeztethető ez össze a Tervezet 753. §-ával, vagyis azzal az elvvel: servitus servitutis existere non potest? Egyéb-e az ilyen haszonélvezet, mint a kölcsön optima formájában'? Szerez-e a quasi ususfructuarius több vagy kevesebb jogot, mint a kölcsönző ? Eltekintve a Tervezet 746. ^-ában foglalt, ingatag feltételek alatt megállapított és ennélfogva problematicus becsű cautio usufructuariatól, miben különbözik a dominus proprietatis jogállása a közönséges hitelezőétől? Es milyen speciális érdekekről és kinek érdekéről gondoskodik a Tervezet egyáltalán a quasi ususfructus adoptálása által ? Nem nyit-e kaput, az ilyen ususfructus az uzsoratörvény kijátszására ? Mindezekre a kérdésekre a Tervezet indokolása feleletet nem ad, mert nem is adhat, mivel az egész quasi ususfructus faltyuhajtásaival együtt nem egyéb, mint a 7Ómai jogból áthurczolt, a mai gazdasági életben minden talajt nélkülöző jogconstructio, hogv ne mondjuk jog-utopia. Kereken tagadjuk, hogy mai napság valakinek akár eszébe is jönne, száz koronára, vagy száz métermázsa búzára ususfructust rendelni vagy szerezni!! A quasi ususfructusnak képzelhető practicus jelentősége, egyedül csak abban az esetben jöhetne szóba, ha a haszonéi- _ vezet az egész vagyonra, vagy annak bizonyos hányadára, melyben azonban elhasználható dolgok is előfordulnak, vagy pedig ha az hagyományként rendeltetett; de váljon indokolt-e e végett a quasi ususfructust általánosságban fentartani és nem szabályozható-e e kérdés czélszerübben más törvényrendelkezésekkel, ez annál is inkább meggondolandó, mert a Tervezet 766. és 767. §-ai a quasi ususfructusra nézve a régi elmélettől eltérőleg úgyis különleges intézkedéseket tartalmaznak. Ha tehát a quasi ususfructus létjogosultsága magában véve alig igazolható, annál kevésbé szólalhatunk fel az ususfructus nominis mellett, mely végeredményben a quasi ususfructusban feloldódik. Az ilynemű ususfructus nominis ellen, a fennebb általánosságban felhozott érvek még hatvánvozottabb mértékben szólnak. Ugyan milyen értelme s milyen praktikus consequentiája lehet annak a jogügyletnek, melynek alapján a hitelező száz korona erejű követelését titulo ususfructus valakire átruházza ? Hogy az ususfructuarius a Tervezet 760. §-a szerint a reá ruházott követelést behajthatja és a behajtott száz koronára nézve tulajdonjogot szerez, az csak olv I eredményre vezet, mint a milyen a puszta engedmény által is elérhető. Miben áll tehát a két jogügylet közt a prakticus különbség? Mi azt hiszszük, hogy a fennebb érintett kétes becsű cautiót kivéve, melyről egyébként a hitelező a puszta engedmény esetében is gondoskodhalik, semmiben sem. Általában fel nem fogható, miként változhatik az átruházott követelés jogi természete az által, hogy az engedmény homlokára az ususfructus czimét rásütjük; hozzájárul, hogv a Tervezet a szóban forgó bélyegzés módjáról, sőt az adósnak erről való értesítéséről sem intézkedik. Emlités nélkül nem maradhat végül az sem, hogy a Tervezet a legatum ususfructus nominis megszerzése iránt, különösen a hagyatékhoz tartozó követeléseknek az ususfructuariusra való mikénti átruházásáról tü/ tesebb s mellőzhetetlen intézkedéseket nem is tesz. Mindezekből kiderül, hogy a joghaszonélvezet abban az általánosságban, melyben azt a Tervezet magáévá telte, praktikus jelentőséggel nem bir. jogi constructiója pedig ugy a dolog és tulajdonjog, valamint a dolgon levő jog lényegével és fogalmával összhangba nem hozható, mint a német törvénykönyvből átvett intézmény pedig minden indokolást nélkülöz. Maga a római jog, mely daczára annak, hogy a dolog logalmát a testetlen tárgyakra is kiterjeszti, mégis, a mint már fennebb megjegyeztük, csak későbben és akkor is nagyobbara tekintettel a hagyományokra, és arra az esetre, hogy ha a haszonélvezet az egész vagyonra rendeltetett, volt hajlandó a quasi ususfructust és a legatum ususfructus nominist eltűrni, a nélkül azonban, hogy e felfogás osztatlan helyeslésre talált volna, a régibb és ujabb törvényhozások között pedig a legtöbb törvény hozás a joghaszonélvezetnek oly tág tért nem enged, a mint azt a Tervezet teszi. A porosz Landrecht. a code civil, a szász polgári törvénykönyv, a bajor javaslat csak az egész vagyonra és követelésekre, a hesszeni javaslat csak követelésekre nézve engedi a haszonélvezetet; az osztrák polgári törvénykönyv pedig, mely a római jog nyomdokait követvén, a dolog és a tulajdonjog fogalmát a testetlen tárgyakra kiterjeszti, a jogokra való haszonélvezetet fogalmilag ki nem zárja ugyan, inpraktikus voltának tudatában azonban tüzetes intézkedést csakis a kikölcsönzött tőkék. < Ausliegendes Kapilal haszonélvezetére tesz (ausztr. ált. polg. tk. 510. §.), ez azonban ususfructus verus gyanánt tekintendő, és egyedül a német törvénykönyv az, mely a joghaszonélvezet területkörét minden átruházható jogra kiterjeszti, a nélkül, hogy álláspontjának indokolására nézve meggyőző okokat felhozni képes volna. Mindezekhez képest a következő módosításokat javasoljuk s pedig : 1. A Tervezetnek 755. ^-a (quasi ususfructus) elhagyandó. 2. A Tervezetnek a joghaszonélvezetre vonatkozó 756—761. §-ai elhagyandók. A 762. §-ában foglalt kamatozó követelésekés a 763—764. íj-okban foglalt hitelpapirokhaszonélvezete, minthogy ez a verus ususfructus cathegoriája alá esik. megtartandó, s a nevezett három §. változatlanul a dolog haszonélvezetéről szóló fejezetben elhelyezendő. 3. A Tervezetnek a vagyon haszonélvezetről szóló 76.1. j;-a következőképen módosítandó s átszövegezendő : Az egész vagyonra vagy annak hányadára rendelt haszonélvezet csak az elhasztiálhatatlan dolgokra, valamint a 762. §-ban foglalt kamatozó követelésekre és a 763. tij-ban foglalt hitelpapírokra terjed. E haszonélvezetre, a mennyiben a 766— 76S. §§-bö~l más nem következik, a dolgok haszonélvezetének szabályai, illetőleg a 762—764. §§-ban foglalt rendelkezések jönnek alkalmazásba. 4. A Tervezet 766. §-ának első bekezdése változatlanul meghagyandó, második bekezdése pedig, mely a quasi ususfructusra vonatkozik, elhagyandó. 5. A Tervezetnek 767 §-a változatlanul meghagyandó. 6. A Tervezetnek 768. *í-a, mely a Tervezetnek mostani álláspontja szerint sem helyeselhető, következőképen módosítandó s átszövegezendő: ^1 haszonélvező köteles a haszonélvezettel terhelt vagyon erejéig, a tulajdonos ellen a vagyon haszonélvezetének megalapításakor már fennállott, stb. A megszorítás: «« vagyon erejéig* azzal van indokolva, mivel máskülönben a haszonélvező esetleg abba a helyzetbe kerülhetne, hogy a tulajdonos adósságait és terheit, ha a vagyon ezeknek fedezésére elegendő nem volna, sajátjából tartoznék fedezni, a mi sem az érdekelt felek akaratával, sem az igazság követelményeivel össze nem fér. Kapcsolatban ezzel a megjegyzéssel és tekintve, hogy a haszonélvezet tárgyául szolgáló vagyon rendszerint a haszonélvező vagyonával egybevegyül, és a confusio bonorum áll elő, mi által a tulajdonos hitelezőinek érdeke, a fedezetül szolgáló vagyonállapot kiderítése tekintetében veszélyeztetve lehetne, a következő törvényrendelkezést javasoljuk: A haszonélvező köteles a haszonélvezettel terhet/ vagyonról, ennek átvételekor saját költségén közjegyzői leltárt felvétetni. Enne', elmaradása esetében, a haszonélvező a tulajdonos hitelezőinek a sajátjávaVfis felelős. Egyébiránt, ha a Tervezetnek a joghaszonélvezettel szemben elfoglalt álláspontja mégis maradna, akkor sem kifogástalanok a tervezett törvényrendelkezések. Mert részint hézagosak, részint nem elég világosak, s végül szövegezési hibákban szenvednek. Dr Horoviíz Simon eperjesi jogakadémiai tanár. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Barna Ignácz budapesti kir. itélótáblai biró, VI., Kirtily-utcza 98 a. Nyomatott Márkus Samu könyvnyomdájában, Budapest V., Báthory-uteza 20.