Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 50. szám - Bérlet. Tervezet 1526-1581. §§ [2. r.] - A birói letét a Tervezetben [11. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIONK. 7 felett, a subjectív bizonytalanságnak alapul elfogadása oly esetben is, midőn azt az adós kellő gondossággal elkerülhette volna«. Hát hiszen nyugodt lehet a Tervezet alkotója; a ki a Tervezetet elolvasta, egy pillanatig sem fog arra' gondolni, hogy a Tervezetet s alkotóját az adós érdeke feletti »igazolhatlan gyámkodás* vádjával illesse. Sőt ellenkezőleg! A Tervezet 1289. §-a szerint a birói letétbehelyezést csak a »kötelezett adós* teheti, az adós helyett fizető harmadik személyre ezen jogot a Tervezet nem terjeszti ki, pedig nem látom be, miért ne szabadulhasson az adós kötelezettsége alól akkor is, ha helyette más valaki akarná a teljesítést eszközölni. Azaz, hogy distinguálni kell. Ha a harmadik személy névbecsülésből ajánlja fel a teljesítést s a hitelezőtől engedményezést követel, akkor nézetem szerint jogosan tagadja meg az átvételt a hitelező s nem'szabadul az adós a kötelezettség alól a névbecsülést felajánló birói letétbehelyezése által. De más az eset, ha a teljesítést az adós helyett egy harmadik személy az adós utalványozására, vagy a névbecsülő engedménv követelése nélkül ajánlja fel. A Tervezet idevágó indokolása ezt különben »önként« érthető dolognak mondja-): -Ónként érthető azonban, hogy oly esetben, midőn harmadik személy is jogosítva van a teljesítésre (v. ö. p. o. 1109. 1110. §§.) e" jog 3) az illető harmadik személyt is megilleti » Csak az a megjegyzésem erre, hogy ez a joga a harmadik személveknek nem éppen olyan »önként« érthető valami. Hiszen a Tervezethez mintául szolgált német polg. tkv 372 §-a ugyanazt mondja, a mit a Tervezet 1289. § a s a német commentatorok — szerintem tévesen — azon nézetet vallják, hogy harmadik személyeknek joga csakis a »teljesítés « re de nem egyszersmind a »letételre« terjed ki. Téves e tekintetben, nézetem szerint Planck felfogása is,4) >Nur der Schuldner oder ein Vertreter desselben, welcher Vertretungsmacht hat, nicht ein Dritter ist zur Hinterlegung berechtigt.« Planck e nézetét a német plg. törv.-könyv 207. §-ából meríti, mely szerint: »Hat der Schuldner nicht in Person zu leisten, so kann auch ein Dritter die Leistung bewirken.* Az ezen szakaszhoz fűzött 4-ik megjegyzésben5) azt a nézetet vallja Planck, hogy a harmadik személy nem tekinthető feljogosítottnak a letétbehelyezésre, mivel a 267. §. a harmadik személynek csupán a »die Leistung bewirken« jogát adja meg, a »Leistung* pedig nem azonos a »Hinterlegung«-al. Ez azonban nem áll. Hiszen az a bizonyos harmadik is 'teljesíteni* akar s csak a hitelező elfogadási késedelme folytán akarja a letétet, mint suhsidiárius teljesítési eszközt igénybevenni. És nem szabad elfelednünk azt sem, hogy ugy a német polg. törvkv., valamint a Tervezet értelmében is szabály az, hogy az adós nem köteles saját személyében teljesíteni. A kivételt a szerződés, vagy a dolog természete, esetleg a törvény állapítja meg (cselédtörvény, szolgálatati viszony stb.) s igy a harmadik személyek teljesítési jogköréből a subsidiárius teljesítési eszközt elvonni szerintem nem indokolt. Miután a Tervezet 1289. §-a szerint a letétel tárgyát a >szolgáltatandó« tárgy képezi, természetes tehát, hogy csak akkor lesz törvényszerű a letét, ha a szolgáltatás egész. Miután a Tervezet 1108. §-a szerint: »Részbeli teljesítést a hitelező nem köteles elfogadni. Pénztartozásra teljesített részfizetést azonban nem utasíthat vissza, ha csak elfogadása az adott esetben érdekeivel nem ellenkezik*, ennélfogva a tartozás részbeli letétbehelyezését sem köteles a hitelező elfogadni.fi) Ezek szerint az 1108. §. szerint a »pénztartozás«-ra teljesített részfizetésnek kedvezményt kívánt biztosítani a Tervezet s az eddigi joggyakorlatunk, illetve törvényhozásunkban csupán a váltóadósnak biztosított kedvezményt7) általánosítani kívánta, s igy az is tény, hogy az 1108. §-nak szükségszerű folyománya az 2) Ind. III. köt. 637. old. 3) T 1109. §. „Az adós helyett harmadik személy is teljesítheti a kötelezettséget, ha csak a jogviszony természeténél vagy külön kikötésnél fogva személyesen nem teljesítendő. A hitelező a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést visszautasíthatja, ha elfogadásának az adós ellentmond." 1110. §. „Az adós ellen vezetett végrehajtás folyamán mindenki, a ki az által elesnék a lefoglalt dolgon való valamely jogától vagy a lefoglalt dolog birtokától, jogosítva van a hitelezőt — esetleg beszámítás utján is — követelésére nézve kielégíteni. A követelés ez esetben átszáll arra, a ki a hitelezőt kielégítette ; részbeli kielégítés esetében azonban a hitelezőt követelése fenmaradt részére nézve elsőbbség illeti." *) Planck : id. m. II. köt. 156. 1. a 372. §-hoz fűzött 3. sz. megjegyzés . ^ u k„t 39 j 8) Ind III. kői. 638. 1. 7) 1876 : XXVII t.-cz. (vállólörvény| 38. §. „A váltóbirtokos a felajánlott részletfizetést vissza nem utasíthatja." lenne, hogy a hitelező a részteljesítést pótló részletételt is elfogadni köteles lenne, mégis a Tervezet indokolása megadandónak véli a hitelezőnek azon jogot, hogy a részleges letételi elutasítsa. A Tervezet tehát inconsequens önmagához. Az 1108. §. construálásánál ellentétbe helyezkedett a többi összes törvényhozásokkal, melyek a hitelezőnek a részbeli teljesítés visszaűtasitáására való jogát nem korlátozzák 8 s csodálatos kivételképpen védelmébe fogadta az adóst a hitelezővel szemben, aki — úgymond az Indokolás — sok esetben nagyon is kihasználhatná a jogát az adós rovására.9) De hát miért nem vonta le a Tervezet ezen nemeskeblüségnek minden consequentiáját? miért állott meg a birói letétnél? Pedig hiszen éppen az 1108. §. az, mely ha törvénynyé válik, legtöbbször fogja előidézni a hitelező móráját, s a szegény adós, kivel szemben az 1108. §. álláspontjából ítélve, a hitelező jogtalanul tagadta meg a kinált részletfizetést, ne legyen azon helyzetben, hogy eme elutasított részletet letétbe helyezhesse? Persze ott a dolog bibije, hogy ez a szerencsétlen 1108. §. a Tervezet többi ^ ai között ugy tévelyeg, mint valami jöttment egy előkelő társaságban. Egész más elveken épült az egész Tervezet; s ebben a nagy keretben, mely a szegény néposztály érdekeivel keveset törődött, egy pillanatnyi gyöngeségnek, a humanitással való gyöngéd kaczérkodásnak gyümölcse gyanánt ime elénk pottyan az 1108. §. A Tervezet 1177—1191. §§. az adós késedelméről intézkednek; az 1192— 1202. §§. pedig a hitelező késedelméről szólnak; de ezen §§. sehol sem beszélnek részleges teljesítés felajánlásáról s részleges móráról sem. A Tervezet eme §§. egészen a német polgári törvénykönyv álláspontján állanak, melynek 266. §-a korlátozás nélkül kimondja, hogy: »Der Schuldner ist zu Theilleistungen nicht berechtigt.« Hasonlóképpen az o. p. t. 1415. §-a: »Der Glaubiger ist nicht schuldig die Zahlung einer Schuldpost theilweise oder auf Abschlag anzunehmen.« Ezen codexekben tehát nem is volt szükséges külön intézkedni az iránt, hogy miféle mórát teremt a részleges teljesítés felajánlása az adós részéről, illetve annak el nem fogadása a hitelező részéről, mert hiszen a dolog nagyon világos; a hitelező nem köteles a részlettörlesztést elfogadni és igy nem is eshetik mórába annak visszautasítása által; ellenben a mi Tervezetünk 1108. § a értelmében, bárha csak korlátozott mértékben is, köteles elfogadni a felajánlott részlettörlesztést a hitelező és itt már most felmerülnek a következő kérdések: a) Késedelembe esik-e a részletes teljesítést felajánló adós a felajánlott rész tekintetében akkor, ha a hitelező a részteljesítést nem fogadja el, bár köteles lenne azt elfogadni? b) Ha az elfogadás az adott esetben a hitfelező érdekével ellenkeznék s a hitelező a felajánlott részletfizetést visszautasította, az adós mórája csak a fel nem ajánlott, vagy az egész tartozási összeg tekintetében fog-e beállani? Nem tárgya ezen dolgozatnak a kötelmi jogba tartozó eme kérdések alapos feldolgozása, csupán annyiban érdekel az bennünket, a mennyiben a Tervezet 1289. §-a a birói letétbehelyezésnek egyik feltételéül szabja azt, hogy a hitelező késedelembe essék (mora accipiendi). Fontos tehát tudnunk, hogy késedelembe esik-e a hitelező a felajánlott részlet erejéig, ha azt az 1108. §. ellenére visszautasítja, mivel ha igen — a minthogy az 1108. §. szerint feltétlenül késedelembe esik — akkor bizony jogosult a felajánlott részlet letétbehelyezése is, bármit mondjon is az Indokolás. Dr. Gábor Gyula, budapesti ügyvéd. 8) Ind. III. köt. 311. L °) Igaz ugyan, hogy a Tervezet 1108. ij-ában foglalt azon kitételnek: „hacsak elfogadása — <t- i. a pénzbeli részteljesítésnek) — az adott esetben érdekeivel (t. i. a hitelezőével) nem ellenkezik", absolute semmi értelme nincs! Már hogyne ellenkeznék a hitelező érdekeivel, hogy nem kapja meg a követelésének csak egy részét? E szerint mindig visszautasíthatná a hitelező a részletfizetést / Mit ér akkor az egész 1108. §. 1 Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Barna Ignácz, budapesti kir. Ítélőtáblai biró, VI., Király-utcza 98/a.