Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 47. szám - A birói letét a Tervezetben [9. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK, 7 det für dcn Schuldner die rechtliche Vermuthung der geleis téten Zahlung; er schliesst aber den Gegenbeweis nicht aus. Ist der Schuldschein, welcher zurückgegeben werden soll, in Verlust gerathen. so ist der Zahlende berechtiget, Sicherstellung zu fordern oder den Betrag gerichtlich zu hinterlegen und zu verlangen, dass der Glaubiger die Tödtung des SchuldScheines der Gerichtsordnung gemass bewirke.« A Tervezet azon indokolása (Ind. III. köt. 633. 1). hogy az adós a Tervezet 1257. §-a szerint az eredeti hitelező kezéhez fizet az átruházásról szóló értesítés megtörténtéig, valami fontoskodás féle ! Hát ha az 1257 §. ezt nem mondaná is ki, nem volna e ez önként érthető dolog? Nem olyan természetes dolog-e ez, a mit külön ki sem kell mondani? Ámde végül nem baj, ha a Tervezetben benn van ezen dispositió. Plus non nocet! De ne feledjük el, hogy benne van ám ez a német polg. tkvben is, melynek 407. §-a"igy szól: »Der neue Glaubiger muss eine Leistung, die der Schuldner nach der Abtretung an den bisherigen Glaubiger bewirkt, sowie jedes Rechtsgeschaft, das nach der Abtretung zwischen dem Schuldner und dem bisherigen Glaubiger in Ansehung der Forderung vorgenommen wird, gegen sich gelten lassen, es sei denn, dass der Schuldner die Abtretung bei der Leistung oder der Vornahme des Rechtsgescháfts kennt.< Es ime, a német polg. Ikv mégis — és helyesen — jónak látta az adós védelmére az 1142. §-ban a letétbehelyezés jogát biztosítani. Hasonlóan vagyunk az o. p. tkv-vcl is, melynek 1395. §-a szerint szintén az eredeti hitelező kezeihez fizethet az adós addig, mig a jogátruházásról nem értesíttetett: »Durch den Abtretungsvertrag entsteht nur zwischen dem Uebertrager (Cedent) und dem Uebernehmer der Forderung (Cessionar); nicht aber zwischen dem Letzten und dem übernommenen Schuldner (Cessus) eine neue Verbindlichkeit. Daher ist der Schuldner, so lange ihm der Uebernehmer nicht bekannt wird, berechtiget, den ersten Glaubiger zu bezahlen oder sonst mit ihm abzufinden.< És ime, az o. p. tkv mégis — és szintén helyesen — jónak látta az adós védelmére az 1428. §-ban a letétbehelye zési jogot biztosítani. Y,s végül eddigi judicaturánk szerint is fizethetett az adós az értesítés megtörténléig az eredeti hitelező kezéhez és mégis jónak látta a m. kir. Curia az adós védelmére meghozni a 33. sz. polgári döntvényt! Visszatérve még a Tervezet 871. S-ára, arra még a következő megjegyzésem van: Az idézett szakasz szerint a jelzálogos hitelező törlésre alkalmas >nyugta« kiadására köteles. Azt azonban nem mondja meg, hogy mit kelljen a törlésre alkalmas >nyugta« alatt érteni. Hiszen elvégre minden nyugta alapján el lehet érni egy követelés kitöltését, ha másként nem, hát per utján ! De erre aligha gondolt a Tervezet alkotója. Nyilván olyan nyugtát gondolt, a mely arra alkalmas, hogy per nélkül ki lehessen törölni a zálogjogot. Nos hát ezt az »a zálogjog teljes hatályú telekkönyvi törlésének alapjául alkalmas* nyugtatványt ugy hívják a közéletben, hogy: »törlési engedélyt tartalmazó* nyugta. Helvesebb volna tehát a szövegben ezt a már bevett kifejezést alkalmazni, ez nem adna okot félremagyarázásra. A telekkvi rendtartás 77. §-a szerint ugyanis a nyilvánkönyvi jog elenyésztetésének előjegyzését is a jog kitörlésének hívjuk s miután ugyanezen 77. §. 3-ik bekezdése értelmében a különben bizonyító erővel biró nyugta alapján — ha törlési engedély nincsen benne — a kitörlés előjegyzése engedtetik meg, ennélfogva ebből az következnék, hogy a jelzálogos hitelező nem köteles egyebet adni, mint bizonyító erővel biró nyugtát, de törlési engedélyt nem!2) Formulázzuk tehát a kérdést! A Tervezet 871. §-a értelmében köteles lesz-e a hitelező törlési engedélyt is adni a fizető tulajdonosnak, adósnak — esetleg az adósért fizető harmadik 2; Telekkvi rdtts 77. § : „A nyilvánkönyvi jog elenyésztctésének vagy megszüntetésének bekeblezése vagy előjegyzése ezen jog kitörlésének hivalik, minél általában a bekebiezések és előjegyzések iránti szabályok szerint kell eljárni. Ha tehát valaki, p. o. valamely nyilvánkönyvileg biztosított kölcsön visszafizetéséróli nyugtatvány a bekebelezésre nézve kiszabott minden kellékekkel el van látva, ugy annak alapján a kölcsön kitörlése bekebeleztetik, mivel annak további igazolása nem kivánlatik meg. Ha ellenben a nyuglatvány bizonvitó erővel bir ugyan, de a bekeblezésre megkívántató kellékekkel nincs ellátva, ugy a beíizelett kölcsön kitörlésének csak előjegyzése engedtethetik meg, mely még igazolandó." személynek — avagy csak perrendszerü nyugtát tartozik adni? Es ennéllogva lesz-e joga a tulajdonosnak, adósnak — vagy harmadik személynek — oly esetben, ha a hitelező csak perrendszerü nyugtát ad, de nem egyszersmind törlési engedélyt is, a lartozást bitói letétbe helyezni fizetés helyett? Hogy a nyugtaadási kötelezettségben ipso jure nem foglaltatik a törlési engedélyadási kötelezettség is, azt legjobban mutálja az o. p. tkv 1426. §-a, mely meghatározza azt, hogy a nyugtában minek kell benne lenni. Ez a § nem szól a törlési engedélyről, mint a nyugta kellékéről.3) Sőt az o p. tkv egyik jeles commcntatora Éllinger az 1426. ^-hoz fűzött megjegyzésében maga is azt mondja, hogy ez bizony kimondandó volna: >Bei Hipothekforderungen wáre dem Schuldnerzugleich die Löschungseinwilligung zu gebén.«4) En a kérdés eldöntésénél az adós érdekének védelmét tartom kiindulási pontnak és kimondandónak vélem, hogy az adós jogosítva legyen a bírói letétbehelyezést teljesítés gyanánt igénybe venni akkor is, ha a hitelező nyugtát ad ugyan, de törlési engedélyt nem. Véleményem szerint ugyanis a jelzálogilag kebelezett teher kitörlése fontosabb érdek lehet az adósra nézve, mint a közvetlen törlésre nem alkalmas nyugta. Érdeke lehet az adósnak, hogy ingatlanát tehermentesítse, az ingatlan eladása, ujabb kölcsön felvevése stb czéljából. A hitelező ellen harmadik személy által netán szerezhető alzálog keletkezése imminens veszély, mely ellen, ha már megtörtént — nem védi az adóst a nyugta s ha az alzálogjogot szerzett harmadik személv rosszhiszeműségét igazolni nem képes — a mi pedig mindig nehéz dolog — nem menekülhet a másodszori fizetés alól. Ezt elkerülendő, kénvtelen lesz az adós törlési pert indítani s azt feljegyeztetni. De eltekintve attól, hogy ezen törlési per költségeit legalább is koczkáztatja az adós, már azért is igazságtalannak tartom ezen perindítás kényszerét az adósra tolni, mivel a törlési per a *hosszujáratu* perek közé tartozik s azok lebonyolításáig az adós mégis csak teljesen le van kötve. Az ellenérvek a következők: Fölösleges kimondani a törlési engedélyadási kötelességet is. mert az a hitelező, aki a fizető jelzálogos adósnak törlési engedélyt nem ad, viseli az í adós által indítandó törlési per költségeit. Harmadik személy által szerezhető alzálog ellenében pedig védekezhetik a jelzálogos adós az által, hogy a törlési pert a nyugta alapján megindítani, a pert azonfelül is jegyeztetheti a nyilvánkönyvben. Legfőbb érvük pedig az, hogy letétbehelyezés esetén sem érheti el az adós a rögtöni kitörlést, mert hisz a telekkönyvből a biró nem állapithatja meg mindig, hogy a letétbehelyezett összeg számszerűleg megfelel-e a bekebelezve levő követelés teljes egészének. Ennek daczára megmaradok véleményem mellett. A követelés fennállásának nem lényege a nyilvánkönyvi bekebelezés. A követelés megszűnt, mihelyt kifizettetett. Természetes folyománya a kötelem megszűnésének, hogy a járulékos természetű zálogjog is megszűnjék, miután a fennállás jogalapja megszűnt. A záloggal biztosított jogügylet természetes lefolyásának menete tehát az, hogy a hitelező a követelés kifizetésekor nyugtát és törlési engedélyt legyen köteles kiállítani az adósnak s hogy ezen kötelezettség sanctiója gyanánt az adós letétbehelyezési jogát állítjuk fel. Egészen analóg az eset az ingó zálog visszaadásánál, ha adós fizetett. A Tervezet 833. §-a szerint: »A zálogjog megszűnik a zálof/hitelezö követelésének megszűntével. Természetes, hogy a követelés megszűnik, ha az adós a hitelezőt kifizette. A Tervezet 834. §-a szerint: »A 830. és 832. §. eseteiben a záloghitelező köteles a zálogot az elzálogositónak vagy a tulajdonosnak kiadni. Dr. Gábor Gyula, budapesti ügyvéd. 3) O. p. tkv. 1426. §. „Der Zahler ist in allén Falién berechtiget, von dem Befriedigten eine Quittung, nahmlich ein schriftliches Zeugniss der erfüllten Verbindlichkeit zu verlangen In der Quittung muss der Name des Schuldners und des Glaubigers, so wie der Ort, die Zeit und der Gegenstand der gctilgten Schuld ausgedrückt, und sie muss von deni Glaubiger oder dessen Machthaber unterschrieben werden." 4i Éllinger: Handbuch des östr. alig. Civilrechtes (1850.) 614. I Kelelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos . Dr. Barna Ignácz, liudapesti kir. Ítélőtáblai biró, VI., Király-utcza 98/a.