Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 3. szám - A kötelmek megszünése teljesités utján. Tervezet 1275-1304. §§ [2. r.]

6 MAGÁNJOGI KODIFIKÁL/JÓNK. §. Az előző §-ban fölsorolt eseteken kívül a részleges törlesztést arra a czélra kell fordítani, melyre az adós felismerhetően szánta. Ily akaratkijelentés hiányában a követelések a kielégítés sorrendjében akként következnek egymás után, hogy legelőbb az adóira nézve terhesebbek jönnek tekintetbe, ez után a régebben keletkezettek következnek s végül a kisebb adósság megelőzi a nagyobbat. A törvényjavaslatnak az a rendelkezése, mely szerint ezek a szabályok keresettel nem érvényesíthető kötelmekre nem vonatkoznak, mint magától értetődő, teljesen felesleges. A teljesítés bizonyítása. A jogügyletek lebonyolításánál fordulhatnak elő olyan körülmények, melyek a kötelem fennállása, vagy lenn néni állása iránt félreértéseket idéznek elő. Ily félreértésnek a lehetőségig elejét kell venni s a rendszeretetnek előnyöket biztosítani. A rendnek első követelménye: a teljesítés nyugtázása. Erről a törvénytervezet 1281. §-a intézkedik: „Pénzfizetésre vagy egyéb dolog átadására kötelezett adós a teljesítés ellenében nynglatványt követelhet a hitelezőtől. A mindennapi forgalomban előforduló azon csekélyebb készpénzfizetésekről, a melyeknek nyugtatványozása nem szokásos, az adóst e jog csak abban az esetben illeti, ha a nyugtatvány kiállítását valamely kiilönös érdeke teszi szükségessé. Ha az adós érdeke megkívánja, a hitelező a nynglatványt hitelesített aláirásu vagy közokirat alakjában köteles kiállítani." Az igaz, hogy nagy oktalanság volna s tág teret nyitna rosszakaratú bosszantásra, ha minden teljesítésről nyugtát lehelne követelni, de másrészt nincs értelme annak a megszorításnak, mely szerint csak pénzfizetésről és dolog átadásáról kell nyugtát adni. Nem mennek ritkaságszámba az olyan teljesítések sem. melyek nem állanak pénzfizetésből vagy dolog átadásából, s mégis szükségessé teszik a nyugtázást, mert e nélkül az adós érdeke veszélyben van. A törvény ne álljon uljában czélszerüségi szempontok érvényesülésének. A visszaéléseket e nélkül is meg lehet akadályozni. A nyugtázási kötelezettséget nem kivételképen, hanem általános szabályként kell felállítani. Minthogy pedig az általános szabály merev alkalmazása gyakran fonák helyzeteket teremtene, ennélfogva ezen a bajon kivétel megállapításával kell segíteni. Az idézett § nak az a része, mely szerint az adós a teljesítés »ellenében« követelhet nyugtát, nem olyan helyes, mint a milyennek első tekintetre látszik. Eltekintve az »elienében« kifejezés nyelvtani tökéletlenségétől, az még abból az oki ól sem mondható szerencsésnek, mert szó szerint mindenkor meg nem valósitható s a nyugtázás fogalmával sem egyeztethető össze. A teljesítés nem áll mindig olyan egyszerű cselekményből, mint a nyugta áladása, s ennélfogva az egyidejű kicserélés sokszor lehetetlen. Ezenkívül egyidejű kicserélés esetében, a nyugta tartalma nem felelne meg teljesen a valóságnak, mert a nyugtázás azt jelenti, hogy a nyugta kiállításakor a teljesítés már megtörtént. Attól nem kell tartani, hogy szabályszerű nyugtázás viszszaélésekre vezethet, mert a nyugta előzetes kiállítása több veszélylyel jár. hz 1281. §. a mondottak alapján következően módosul: Az adós a teljesítésről nyugtát követelhet. Az olyan teljesítésről, melynek nyugtázása nem szokásos, csak abban az esetben lehet nyugtát követelni, ha ezt az adósnak különös érdeke teszi szükségessé. A nyugtát ugy kell kiállítani, hogy az az okiratok bizonyító erejére vonatkozó szabályoknak megfeleljen. Midőn az adósnak különös érdeke megköveteli, akkor a teljesítés elismerését abban az esetben is a rendestől eltérő vagy hiteles alakba kell foglalni, ha az egyébként nem volna szükséges. A teljesítés Írásbeli elismerésének kifejezésére a tervezel a »nyugtatvány« szót használja A teljesítés írásbeli elismerését »nyugtának« is szokták mondani. Nyelvtani tekintetben egyik kifejezés sem kelthet elragadtatást, de mert a közhasználatban a nyugta szó honosodott meg s valamivel rövidebb és szabatosabb is, mint a másik, ennélfogva azt kell választani. Abban igaza van a törvénytervezet indokolásának, hogy telesleges megszabni: mit tartalmazzon a nyugta, de azt a körülményt, mely szerint a nyugta alakjáról emlités nem történik, a törvénytervezetnek hibául kell felróvni. Az adóst oly nyugta követelésére kell feljogosítani, melv teljes bizonyítékul szolgál a teljesitésről. Ha például a hitelező nem maga irta a nyugta szövegét, ebben az esetben, az érvényben levő törvénykezési szabálvok szerint, az adós nem elégedhetik meg a hitelező aláírásával, hanem azt is követelheti a nyugta kiállítójától, hogy az okiratot két tanúval előttemezlesse. A hozomány átvétele csak közokirattal lévén bizonyítható, az átvevő közokiralban tartozik a teljesítést elismerni. Azt a kérdést, hogy a nyugtázás költségeit ki viselje, a törvénytervezet így oldja meg: „1282. §. A nyugtatvány költségét, a mennyiben a felek között fennálló jogviszonyból más nem következik, az adós köteles viselni és előlegezni. " Ennek az intézkedésnek bírálatánál, mindenekelőtt tisztába kell hozni, hogy milyen természetű költségekről van szo és kinek az érdekében merülnek fel? A nyugta kiállítása körül vagy az anyag beszerzése, vagy a munka, vagy pedig a bélyegilleték okozhatja a költség felmerülését. Az anyag (tinta, toll, papiros) beszerzése nem jár szánibavehető kiadással s ennélfogva ily költségnek megtérítése vagy előlegezése nem követelhető. A nyugta kiállításának munkája nem igényel különös képzettséget. Az általános tankötelezettség korszakában mindenkitől el lehet várni, hogy nyuglát ki tudjon állítani. Ezt a munkát tehát mindenki maga tartozik végezni s ha ezt a polgári kötelezettséget nem ludja teljesíteni, a helyettesítéssel járó köllséget másra nem háríthatja. Közönséges nyugta kiállításának munkája czimén az adóst köllséggel terhelni nem szabad. A közönségestől eltérő alakban kiállított n\ugta költsége és a bélycgillelék egészen más szempont alá esik. Minthogy a nyugta kiállítása az adós érdekében történik, s minthogy az utóbb említett költségek felmerülése miatt a hitelezőt okozni nem lehet, ennélfogva az igazság azt követeli, hogy ezek a költségek, más megállapodás hiányában, az adóst terheljék. Az 1282. e szerint módosításra szorul: A nyugta bélyegköltségét, valamint azokat a költségeket, melyek a nyugtának a rendestől eltérő, vagy hiteles alakban való kiállításával szükségképen felmerülnek, más megállapodás hiányában, az adós köteles viselni és előlegezni. A nyugta kiállítása körül felmerülő egyéb költséggel az adós nem terhelhető. A törvénytervezet 1282. §-a lényegesen egyszerűsíti az eljárást a teljesítés körül, midőn kimondja, hogy a ki a hitelezőtől származó nyugtát hoz, a szolgáltatás átvételére felhatalmazottnak tartandó, ha csak a körülményekből az ellenkezőre nem kell következtetni. Ez az intézkedés csak helyeselhető, mert mindenütt, a hol lehetséges, az alakiságok merevségén enyhíteni kell. Az 1284. §. két vélelem megállapítását tartalmazza. Az egyik vélelem szerint a tőkekötelezettség fentartás nélkül nyugtázásából arra kell következtetni, hogy a járulékok is ki vannak egyenlítve. A másik vélelem a visszatérő időszakokban teljesítendő szolgáltatásokra vonatkozik, s megállapítja, hogy valamely részlet nyugtázása arra enged következtetést hogy a megelőző részletek is ki vannak egyenlítve. Ha a törvényes vélelemnek az volna a rendeltetése, hogy a gondolkozás és következtetés a— h— c-jét tanítsa, akkor az idézeti §-t nem lehetne gáncscsal illetni. Minthogy azonban törvényes vélelem felállításának csak akkor van méltó helye, ha a bizonytalanságból máskép kibontakozni nem lehet, ennélfogva az 1284. §-t okvetlenül törülni kell. Az ezután következő 1285. §. intézkedésében afjogbiztonság erős támaszra tesz szert. „1285. §. Oly személy nyugtalványával szemben, a ki a nyugtatványozott követelésről szabadon rendelkezhetik, ellenbizonyításnak csak ugy van helye, ha a teljesítés meg nem történtén felül az is bizonyittaiik, hogy a nyugtatvány kiállítója azt a teljesítés reményében vagy egyéb alaptalannak bizonyult felterésben állította ki." A felek egymással szemközt és mások irányában is, ugy erkölcsi, mint jogi szempontból, jóhiszemű eljárásra és őszinteségre vannak kötelezve. A jóhiszemű eljárást és az őszinteséget előnyökben kell részesíteni A ki rosszhiszeműen és alattomosan járt el, ha ebbeli számításában csalódott s kárt szenvedett anélkül, hogy más ezzel jogtalanul gazdagodolt volna, nem érdemli meg a törvény védelmét és saját rosszhiszeműségét és alattomosságát mentségül fel nem hozhatja. Minthogy ez a §. a nyugta tartalmának valótlanságáról intézkedik s ez csak' abban az esetben válhatik komolyan kérdésessé, ha a nvugtá-t a szolgáltatás átvételére jogosított állította ki. ennélfogva annak külön hangsúlyozása, hogy oly