Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 39. szám - Házassági szerződések. Tervezet 175-182. §§ [2. r.]

I. évfolyam. Budapest 1902. szeptember 24. 39. szám. I SZERKESZTŐSÉG És KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI., Király-utcza 98/a. A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉNEK KRITIKAI FELDOLGOZÁSA MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Félévre. 6 „ Tartalom: Házassági szerződések. Irta: Csipkés Árpád, csíkszeredai kir. törvényszéki biró. — A telekkönyvi tulajdon. Irta: B ö1 ö n i László, bánffy-hunyadi ügyvéd. — Közösség. Irta: Veöreös Jenő, győri ügyvéd. — A birói letét a Tervezetben. Irta: dr. Gábor Gyula, budapesti ügyvéd. Házassági szerződések. *) (Tervezet 175—182. §§. ) II. 1. A Tervezet 175. §-a az ugynevezett »házassági szerződések« körét és alaki kellékeit igyekszik meghatározni. Előbbi tekintetben ugy vonja meg a határt, hogy a házastársak intézkedési joga a »házasság vagyoni joghatályaira« szoritkozik. Ez a korlátozás teljességgel nem indokolt, mert miként Sztehlo i. m. 93. 1. helyesen megjegyzi, a házastársak a házassági viszonyból eredő összes vagyoni kérdéseket és pedig tekintettel a házasság megszűnésére is szabályozhatják; 1) azért helyesebb a német birodalmi polgári törvénykönyv 1432. §-ában foglalt meghatározás, mely szerint: »die Ehegatten können ihre güterrechtlichen Verhältnisse durch Vertrag (Ehevertrag) regeln«; ebben a szélesebb körben mozog az osztrák polgári törvénykönyv 1217. §-a: »Ehepachte heissen diejenigen Verträge, welche in Absicht auf die ehdiche Yerbindung über das Vermögen geschlossen werden«; továbbá a Code civil art. 1387.: »La loi ne régit l'association conjugale quant aux biens qu'á défault de con ventions spéciales que les époux peuvent faire comme ils le jugent á propos«. A házastársak a törvény által megszabott korlátok között bármily természetű vagyonjogi viszonyaikra vonatkozó jogügyleteket hozhatnak létre. A Tervezet szószaporitással él, midőn azt mondja, hogy a házastársak a szabályozást »tetszés szerint« eszközölhetik, mert ezt már az magában foglalja, hogy a jogügyletek kötésének szabadsága meg van adva: oly értelemben pedig helytelen volna ez a toldalék, hogy teljesen korlátlanul járhatnának el; hiszen mindjárt következik a megszorítás. Ugyanis »a mennyiben a törvényből más nem következik«, áll fönn a házastársak rendelkezési szabadsága, tehát: ha tiltó rendelkezés a törvényben nincsen. Eönnebb már idéztem a Tervezel egyes helyeit, melyek ilyen tiltó rendelkezést tartalmaznak; ezek és még más szükségesek hiányában a jogügyletek kötése szabad. Ebből következik, hogy az ötödik alfejezetben foglalt valamint a már előbb emiitett jogügyletek felsorolásának csupán az a jelentősége van, hogy a lényegesebb esetek ki vannak emelve. Hogy abban az esetben, ha a házastársak által kötött vagyonjogi szerződés halálesetre szóló intézkedést is tartalmaz, az ebben a részében valóságos örökösödési szerződést képez és igv ennek a kellékeivel kell birnia, a mint ezt a Tervezet 1939. §-a szándékolja és jelenleg az 1876: XVI. t. -cz. 33. §-a megszabja, kétséget nem szenvedhet; ennélfogva ennek itten különös kiemelése fölöslegesnek látszik. 2) *) L. az előbbi közleménvt a 21. számban. 1) Curia 189: ) máj 26. [. G. 114. sz.. „Az állandó törvényes gyakorlat szerint a házasfeleknek szabadságában áll ugy a válóper megindítása előtt, mint annak folyama alatt a házassági vagyonjogi kérdéseket szerződésileg szabályozni. " (Márkus: Felsőbíróságaink elvi határozatai X köt. 145. 1. ) Zlinszky: Magyar magánjog, 7. kiad. 906. 1.: „A házassági szerződések által a házasfelek vagyonjogi viszonyaikat szabályozzák. " Jancsó, Magyar házassági és házastársi öröklési jog 807 1.: „Házassági szerződésnek az olyan szerződést nevezzük, a mely a házasfelek, mint ilyenek között a vagyoni viszonyokat szabályozza. " 2) Ezt kívánja Sztehlo i. m 93. 1., Jancsó 1) a. i. m. 810. lap: „... azok az intézkedések, melyek az öröklési szerződés jellegével birnak, A §. második bekezdése nem szabatos; a dolog igénytelen nézetem szerint ugy áll, hogy nemcsak a házastársak, hanem a jegyesek is létesíthetnek jogügyleteket, sőt a mennyiben a házasság megszünése után még a vagyonjogi viszonyok teljesen rendezve nincsenek és ennélfogva szükség van reá, ezt a volt házastársak is tehetik. Es ez, a mi itt lényeges; mert hogy a házastársak a házasság létrejötte után, annak tartama alatt megállapodhatnak, az első bekezdésben már ki van mondva és hogy ezt »annyiszor, a mennyiszer« tehetik, már abból következik, hogy jogügylet többszöri kötése kifejezetten megtiltva nincsen. Fontos a házastársak jogügyleteinél az alakszerüség kérdése. A Tervezet erre nézve a 3. bek. -ben a 113. §. első bekezdésére hivatkozik. Nézetem szerint e helyett az van helyén, hogy a 113. §. mintájára itt is a közjegyzői okirat a jogügylet külalakja gyanánt meghatároztassék, miként ezt a német birod. polg. törvénykönyv 1434. §-a teszi: »der Ehevertrag muss bei gleichzeitiger Anwesenheit beider Theile vor Gericht oder vor einem Notar geschlossen werden«, mindazonáltal azzal a helyesbítéssel, hogy a mint jelenleg az 1886: VII. t. -cz. 22. §-a kifejezi, egyenesen érvényességi kellék gyanánt legyen a közjegyzői okirat megjelölve, tehát megmondva, hogy miért »szükséges, hogy a nyilatkozat közjegyzői okiratba foglaltassák»; e tekintetben jobb lesz az eddigi szóhasználat mellett megmaradni. A mi a 113. §. ugyanitt hivatkozott második bekezdését illeti, ez a nő részéről csakis a házasság előtt, a jegyesek által kötött jogügyletekre nézve nyerhet alkalmazást, mert a házasság által a nő a Tervezet 4. § a szerint, ugy mint eddig, nagykorúvá válik. Az emlitett második bekezdés tulajdonképen csak a törvényes képviselő által való megkötést korlátozza, mert az életkor szempontjából semmi megszorítás sincsen. Itt is mutatkozik annak visszássága, hogy a házasság nagykorúsító hatálylyal bir, mire nézve másutt volt alkalmam igénytelen nézetemnek kifejezést adni; 3) épen ezért felmerül a kérdés: vajjon e tekintetben további korlátot megvonni nem volna e szükséges, természetesen csakis a feleségre nézve, mert a férj, eltekintve a törvényben megszabott időelőtti nagykorusitáslól, mai jogunkkal egyezőleg a Tervezet 2. §-a szerint 24-ik életévének betöltésével lesz teljeskoruvá. Egyébként az itt tárgyalt megszorítás a 4. §. módosítása mellett is helyes és a káros szerződések kötésének utját állani alkalmas. Lényeges hiánya a 175. §-nak, hogy nem terjeszti ki az itt meghatározott jogügyletekre a 106. §. 1. bek -nek azt a szabályát, mely szerint azoknak a házasság természetével nem szabad ellenkezniük, holott ez a feltétel épen ugy szükséges itt, mint a házastársak azon ügyleteinél, melyek »mások közt meg vannak engedve«; így általában intézkedik a Code civil art. 1387: »conventions spéciales.. pourvu qu'elles ne soient pas eontraires aux bonnes moeurs» 4). Hogy törvényes tilalomba ütköző, erkölcstelen tartalmu vagy közrenddel ellenkező szerződés, különösen az uzsorás-szerződés semmis, ezt a Tervezet 955., 956. és 957. §§. kimondják, azért e tekintetben itt külön enunciatió vagy hivatkozás szüksége nem forog fönn. 5) A német birod. polg. törvénykönyv 1433. §-a egy igen figyelemreméltó intézkedést tartalmaz. Ez a §. következőleg hangzik: »Der Güterstand kann nicht durch Verweisung auf ein nicht mehr geltendes oder auf ein auslándisches Gesetz ez utóbbi jogintézmény szabályai szerint birálandók meg. " Hasonlóan Zlinszky i. m. 907. 1. 3) A házasság nagykorusító hatásáról, tekintettel az ált. polg. törvénvkönyv tervezetére, „Jog" hetilap, 1901. 19. sz. 4)Jancsó 1. a. i m. 810. 1 5) Ellenkezőleg vélekedik Sztehlo i. m. 94. 1