Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 38. szám - A birói letét a Tervezetben [1. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÖNK. 7 Azonban a csődbe bejelentendő követeléseknek kihagyását semmivel sem képzelem megokolhatónak, miért is az 1334. §. egy második bekezdéssel volna szerintem ekkép megtoldandó i Ugyanez áll a csőd tartama alatt a bejelentés alá eső követelésekre nézve is. VII. Az elévülés félbeszakadásának az a hatálya van, hogv az addig eltelt idő nem számíttatik be az elévülési idő tartamlíba. Lényegileg ugyanígy fejezi ezt ki a Tervezet 1352. s-a. A félbeszakadásnak ez a két alap oka lehetséges: 1. vagy a jogosított megindítja keresetét. 2. vagy az adós elismeri a követelést. A Tervezet ezt az utóbbi alapokat képező szóbeli vagy tényekben kifejezésre jutott elismerést az 1339. §-ban szabályozza. Ehhez a nézetem szerint helyes intézkedéshez hozzátérni nem lehet. Nagyobb körültekintést igényelt azonban annak a megállapítása, hogy az elévülésnek félbeszakadását a keresetnek benyújtása, helyesen megindítása vagy annak az adós részére történt kézbesítése idézi e elő. A Tervezet az előbbi ténykörülményhez fűzi az elévülés félbeszakadásának hatását. És helyesen. Mert a kereset kézbesítése a hitelező akarat és ténykedéskörén kivül eső, tisztán a hatóság és közegei hatáskörébe tartozó cselekmény lévén természetszerűleg a hitelező kárára a kézbesítésnek esetleges késedelme nem szolgálhat. Az elévülés félbeszakadásának ezt a hatályát a Tervezet az 1340—1351. ^ ban tárgvazza, s egyezően a német polg. törvénykönyvvel, a polgári és bűnvádi alaki jognak is alapul vétele mellett ugyanolyan hatást tulajdonit a kereset hatásával bíró egyéb perjogi cselekményeknek (pl. fizetési meghagyás, beszámítási kifogás, végrehajtási kérelem előterjesztése stb.). Egy fontos és a gyakorlati életben többször előforduló perjogi alakot a Tervezet csupán érint az 1359. §-ának második bekezdésében, azonban épen gyakori alkalmaztatásánál fogva kifejezetten azt nem szabályozza, s ez a perújítás. Kétségtelen marad ugyanis a perújításnak az elévülés félbeszakadására vonatkozó hatása abban az esetben, ha az alapper az elévülés tartama alatt nyert befejezést, de a perújítás azután tétetik folyamatba Lássunk rá egy példát. Az alapper az elévülésre részemről megállapittalni ajánlott 20-ik évben nyer befejezést, de a pervesztes fél lényegileg a per tárgyára vonatkozó, az alapperben nem használt uj bizonyíték alapján (1881 : 59. t.-cz. 69. §. 2. pontja) a 9. évben perújítással él. Védekezhetik-e az alapperben pernyertes adós az elévülésre alapított kifogással 0 A perjognak és anyagi törvénynek ezt a kontroverz rendelkezését tehát ki kell egészíteni, ha azt akarjuk, hogy a perújítás jogi czélja gyakorlatilag is érvényesüljön. Legtermészetesebbnek látszik az a megoldás, hogy a perujitási keresetnek az elévülésre nézve visszaható ereje legyen. Ebből az okból vagy a Tervezet 1340. §-át kiegészitendőnek tartom az ekkép hangzó harmadik bekezdéssel, vagy uj szakaszkép felveendőnek ezt: Az újított perbeli kereset az elévülés félbeszakadását illetőleg, az alapperbeli kereset megindításának időpontjára visszahat. Az elévülésnek a Tervezet ép ugy, mint az idegen törvényhozások és a gyakorlat — tudtommal — kivétel nélkül nem tulajdonit jogszüntető, hanem anyagi jogi kifogást képező hatálvt. t. i. azt, hogy az adós az elévült követelés teljesítését megtagadhatja, a mely oknál fogva azt hivatalból figyelembe veendőnek nem tartja. Helyes is, mert nagyobb jogi hatást sem az elévülés czélja. sem a hitelező érdeke meg nem kiván. Ezek alapján a Tervezet 1353 — 1358. §§-nak helyes rendelkezését fentartandónak tartom. Ür. Borsilzky Imre, pécsi kir. törvényszéki biró. y\ A birói letét a Tervezetben. /. Általános rész. I. A birói letét intézménye a modern jogfejlődésben teljesen nélkülözhetetlenné vált. E jogintézmény lényege abban áll, hogy teljesítési közhelyet teremt a szerződő felek részére bizonyos esetekben. A teljesítési közhely a »biróság«. Ha tehát oly esetekben, midőn a törvény a letétbe helyezést (birói őrizetbe adást) megengedi, avagy kötelezőleg előírja, a kötelezett fél a bíróságot választja teljesítési helyül, a törvény fictiója alapján ugy tekintendő, mint a ki szerződésszerüleg teljesített. A jogintézmény alapgondolata a polgárság ama bizalmában gyökerez, melyet az államhatalom iránt táplál. Az állam nem lesz hütelen kezelője a nála őrizetbe helyezett értékeknek s a teljesítő mindig nyugodt lehet az iránt, hogy a jogosított részére oly helyen helyezte el a tartozást, a hol azt a jogosított kárára veszély nem érheti. De viszont épen ezen tudat alapján fejlődött oda a joggyakorlat, hogy az adós ne védekezhessék azzal, hogy a hitelező elfogadási késedelemben volt, vagy ismeretlen helyen tartózkodott stb., mert módjában állott a teljesítést olyan helyen eszközölni, a hol a teljesítés tárgyát semmi veszély nem fenyegeti. A birói letét intézménye hazai jogfejlődésünkben igen régi keletű. Zsigmond király 1405. évi I. decretumának 9. czikkelve intézkedik már arról, hogy a hiteles helyeknél letétbe helyezett pénz őrzéseért díj volt fizetendő s ez a díj a letétre okot szolgáltatott féltől volt beszedendő.1) Ugyanezen törvénykezési szokást tárja elénk Zsigmondnak 1435. évi II. decretuma 10 czikkének 18. pontja, mely azt is megmondja, hogy a felek perlekedés közben a káptalanok és conventek sekrestyéiben vagy letéti helyiségeiben szokták a per tárgyát elhelyezni.2) A káptalanok és conventeknek, mint hiteles helyeknek (loci authentici, loca credibilia) jogi állása hazai jogtörténelmünkben elég ismeretes. Az állam által reájok ruházott hitelesség a polgárság bizalmát felkeltette s igy vált szokásossá ezen helyeknek, mint teljesítési helyeknek elfogadása. Nem érdektelen dolog, hogy régi hazai jogunkban a birói őrizetnek tárgya nemcsak a pénz, vagy dolog lehetett, hanem maga az adós személve is. Ha ugyanis valaki ellen főbenjáró Ítélet hozatott (capitalis sententia) s a panaszosnak az elitéltet valahol elfognia sikerült, akkor köteles volt az illetőt a bírónak átadni (ad mannus judicis assignare) és a biró köteles volt őt három napon át kibékülés vagy kiegyezés czéljából magánál tartani és csak azután adhatta őt ki az ellenfélnek3). A káptalanok és conventek hiteles helyi minősége egész a legújabb korig fennállott, és a törvénykezési eljárásban megmaradt a legújabb időkig a szereplésük, bár az 1556. évi secularisatio folytán a hiteles pecsétek és levéltárak az egyházi kezelés alól kivétettek. Még az 1868 : LIV. t.-cz. (polg. törvk. rdtts.) 557. §-a kifejezetten fenntartotta a hiteles helyeket és azok csak az 1874 : XXXV t -cz (közjegyzői törvény) 214. §-a által lettek megszüntetve. A birói letétel körüli eljárást egész az 1840 : XV. t.-cz. (váltótörvény) meghozataláig csak a szokásjog szabálvozza. Az 1840 : XV. t -cz. II. r. 5. fejezete már néhány részletes rendelkezést tartalmaz a letétre nézve4). Ezen törvény II. R. 52. §-a szerint: »Midőn valamely fél, az I ső Részben kifejtett körülmények miatt a kérdéses váltó sommát biztosítás végett készpénzben vagy annyit érőben letenni köteles, ezt oly városokban, hol váltótörvényszék létez, egyedül ez előtt — szabad királyi városokban, s oly mezővárosokban, melyeknek elrendezett tanácsa elsőbirósági hatósággal fel van ruházva, a tanács előtt — egyebütt pedig az alispánnál, vagy szolgabiráknál, — magyar tengermelléken végre csak a fiumei váltótörvényszéknél teheti.* Ugyanezen törvény II. R. 53. §-a azonban még a magánfélnél való letételt is megengedi, de csak az esetben, hogvha közösen megállapodnak a felek, s ilyenkor az 52. §. szerint illetékes hatóságnak ez bejelentendő volt. A le') Sigisra. 1405 : I. art. 9 : „Nonani et decimam, ex deposita in loco crcdibili pecunia, convictus; vei qui causatn depositioni dedit: solvere tenelur. Deerevimus eliam : quod in quibuscunque causis, et processibus, de quibus judices causarum quarumcunque, nonam, et decimam, ab illa parte, quae causam obtinet, recipére consueverunt; de caetero non ab ipsa parte, quae causam obtinet. sed ab illa parle, quae in ipsa causa convincetur, recipére debeant judices illius causae, et extorquere Cum non sit acquum, ut qui justus est, pro injustis puniatur, et in rebus damnificetur.* 2) Sigism. 1435: II. art 10., 18. „Item de solutionibus pecunialibus, coram capilulis, vei convenlibus, vei eorum testimoniis fieri solitis; capitulum, seu conventus decimam et nonam partes exigere non possint : nisi quando propter discordiam partium, in eorum sacristiis, seu conservaloriis, hujusmodi pecuniae repositae fuerint: de talibus nempe de jure, decimam, et nonam partes, recipére possunt; ad illius tamen partis rationem ; quae causam dederit, pecuniam bujusmodi in conser' vatoriis reponendi." 3I Tnp. Part. II. Tit. 55. §. 3. .Qui autem judex huiusmodi detentura tribus diebus causa pacis et concordiae apud se conservare .... debebit." 4) „A váltó-sommák letételéről (Deponirung)" 1840 : XV. II. r. 5. fej 52-60. §§.