Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 35-36. szám - A tulajdonjog tárgya és terjedelme. Tervezet 560-591. §§

4 MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNk. absolute lehetetlen. De nem tárgyai a tulajdonnak azok a dolgok sem, a miknek mások kizárásávali birtokba vétele lehetetlen, a tenger mérhetetlen vizét, a folyó, csatorna, futó vizet senki se fogja kizárólagos használatára lefoglalhatni. Az osztrák polgári törvény 311. és 355. §§-a szerint minden dolog, legyen az testi vagy testetlen, tárgya a tulajdonnak, a német bírod, törvény 90. §-a szerint azonban dolgoknak csak testi dolgok tekinthetők. Az első pillanatra látszik, hogy a Tervezet 561. §-a szabatosabban határozza meg a tulajdon tárgyát, mint akár az osztrák, akár a német birodalmi törvény; mert ezek egyike sem zárja ki a tulajdon tárgyai közül az emberi uralom alá nem hajlítható s azokat a dolgokat se, a mikre az uralom mások kizárásával nem gyakorolható s melyek tehát nem is képezhetik a tulajdon tárgyát. Igaz ugyan, hogy a törvény világos rendelkezése nélkül" se fog jutni az eszébe senkinek tulajdont vitatni ily tárgyakra, de azért nem is azt mondók, hogy a Tervezet" egy "szükséges hiányt pótol az idézett két idegen polgári törvénynyel szemben, hanem szándékosan igy fejeztük ki magunkat, hogy a Tervezet szabatosabb meghatározást ád. A mi már most az osztrák polg. törvénykönyv abbeli kijelentését illeti, hogy testetlen dolgok is lehetnek tárgyai a tulajdonnak, a mi alatt a jogokat értheti, erre már előzőkben elmondottuk bírálatunkat, kifejtvén, hogy jogok nem képezhetnek tulajdont. A Tervezet bírált szakaszának második bekezdésére áttérve már most ki kell jelentenünk, hogy a második bekezdés szövegezése már nem oly szerencsés. Mert első sorban nem oly világos az államhatalomnak abbeli joga, miszerint bizonyos dolgoknak a megszerzését mindenkinek megtilthatja, másoknak megszerzését pedig bizonyos feltételekhez kötheti, bizonyos személyekre nézve korlátozhatja. Pedig szükség van arra, hogy az összekötő kapocs, az áthidalás meg legyen ebben is a magán- és a közjog között s hogy az államhatalomnak ne jusson eszébe talán csak éppen üzérkedési szempontból a közforgalmat kizárni avagy korlátozni bizonyos dolgokra, esetleg a végből, hogy ily módon bizonyos személyeknek avagy osztályoknak illetéktelen kedvezés is nyújtassák. Igaz ugyan, hogy az állam mint legfőbb erkölcsi testületnek ily gyanúsításon kivül kellene állani, de ne feledjük el, hogy az államhatalmat is gyarló és sokszor roszrahajló emberek kezelik, törvényi biztositékának kell tehát lennie a tulajdonszerzési szabadságnak s ennek korlátait már a polgári törvényben kell körvonalazni. Ez pedig elérhető azon módon, hogy ha a Tervezet 561. §-ánafi második bekezdését igy szövegezzük: „Bizonyos dolgoknak tulajdonul való megszerzését az állam magasabb erkölcsi, közgazdasági és közrendészrti közérdekből fentarthatja magának, avagy azoknak magán megszerzését bizonyos korlátozásnak vetheti alá.'' Ily szövegezés mellett az állam biztosítja mindazon czélokat, a miknek biztosítása a tulajdonszerzés gátlása és korlátozása által közérdekből kívánható. Mert a közrendészeti szempontokban benfoglaltatnak a hon védelmére szükséges, a közbiztonság, közegészség, közerkölcsiségi czélok megvalósításához megkívántató szempontok. A magasabb erkölcsi czélok közé pedig fel lehet venni a műtörténet!, közművelődési és régészeti czélokból szükséges korlátozásokat. A közgazdasági közérdekű szempontokban pedig benn van mindaz, a mi által az állampolgárok összeségének több haszon nyújtható a tilalom vagy korlátozás, mint a szabad szerzés által. Igy például a dohánytermelésnek korlátozása és a dohányegyedáruság indokolt addig, a mig a jó és gondos termelésnek s a közvagyon gyarapításának összczélja a szabad termelés és kezelés által biztosítva nincsen ; mihelyt azonban a szabad termelés által a közvagyon jobban gyarapodik, akkor az állam pusztán üzérkedési szempontból az egyedáruságot nem tarthatja fenn, a közvagyon jelentékenyebb gyarapodásának önző czéllal nem emelhet gátat s a maga jövedelmét más uton-módon. mondjuk dohánytermesztési adó által, kell biztosítania s illetve kárpótlást ily uton kell keresnie az egyedárusági jövedelem-veszteségért. A közrendészeti szempont mellett pedig figyelembe veheti az állam a közbiztonsági szempontok között azokat a korlátozásokat, a mi által az állam az egyesek személyi és vagvoni biztonságát védi. Semmi esetre sem volna heíves például a robbanó szereknek szabad árulását, avagy közegészségi szempontból helytelen volna a mérgeknek szabad adását-vevését megengedni. Az állam közerkölcsiségi szempontból gátolhatja mindenkor az erkölcsrontó dolgoknak forgalomba hozatalát s közhasznú közgazdasági szempontból figyelembe veheti mindama korlátozásokat, a mik az uti, víz, mező stb. rendészeti szempontból is kívánatosak. Egy szóval az állam keze nincs megkötve az általam javasolt szövegezés mellett, de a hatalmi tulkapásnak, a jogtalan és indokolatlan kedvezésnek is eleje van véve. Es ezen elvből kifolyólag sürgős törvényhozási feladat lesz azokat a korlátokat, osztálykedvezményi jogokat, a mik még a kiváltságos mult időkből fenmaradtak, megfelelő kártalanítás mellett megszüntetni. Még egyet e szakasznál. A holt kézi birtokoknak s a hitbizományi vagyonnak lekötöttsége bizonyára szintén közhasznú közgazdasági szempontok által van támogatva bizonyos mértékig, mert nem lehet közömbös az államra nézve, hogy az emberek könnyelműsége által magasabb erkölcsi czélok veszélyeztessenek s a vagyon mind vagy nagy részben a honfiak kezéről idegen kézre kerüljön, ámde ezeknek korlátozása is közgazdasági szempont s veszélyes volna szabad folyást engedni oly vagyonképződményeknek, a mik időnként csak gyarapodhatnak, de nem apadnak. A socialis bajoknak, az általános vagyontalanodásnak ez meleg ágya volna. Ezen kérdésben mindkét szempont figyelembe veendő és mindkét szempont az általam javasolt szövegezés mellett keresztül vihető. E helyütt el kell ismernem, hogy sem az osztrák, sem a német birodalmi törvénykönyv nem praecisirozzák, de ki sem emelik az államhatalomnak azon jogát, a mely szerint bizonyos dolgokat a közforgalomból kivehet, sőt az előbbeni a 355. §-ban csak azt a kivételt állítja fel, a melynél fogva bizonyos személyek bizonyos dolgoknak megszerzésétől törvényileg eltiltvák, a 365. §. szerint bizonyos esetekben a dolog tulajdonosa a saját dolgának tulajdonáról lemondani kénytelen, megfelelő kárpótlás mellett (kisajátítási jog). Pedig kétségtelen, hogy ugy Ausztriában, mint Németországban is az állam bizonyos dolgokhoz való kivételes szerzési jogot gyakorol, avagy azoknak megszerzési és adásvevési feltételeit megszabja. 562. és 569. §§ A Tervezet 562. §-a igy szól: „Helyettesit/tető dolog csak szám vagy mérték szerint meghatározott részek vagy hányadok szerint, más dolog csak hányadok szerint lehet egy időben többek tulajdona (közös tulajdon)." Első pillanatra, ha visszagondolunk az 560- §-ra, bizonyos ellentétet fedezünk fel a két szakasz között, mert mig amott, a tulajdon meghatározásánál azt olvastuk, hogy a tulajdon oly rendelkezési jog, mely másoknak a kizárásával gyakoroltatik, itt pedig azt látjuk, hogy létezik oly tulajdon is, a mely másokkal együtt gyakoroltatik. Ez ellentét azonban a helyettesíthető dolgoknál csak látszólagos, mert ily tulajdonközösségeknél elkülönödik a rendelkezési jog s egvütt s egvszerre ez a dolognak ugyanazon részére itt se gvakorolható s az összeütközés a tulajdonjog tényleges gyakorlatával megszűnik. Igy például egy magtárban levő gabonához való tulajdonközösség csak addig áll fenn, mig kiki a maga rendelkezési jogát nem gyakorolja. Mihelyt pedig az egyik rendelkezik jogosan a saját része arányában a gabona '/.t-ed részével s a másik saját része arányában a gabona 3/4-ed részével, a rendelkezési jog elkülönödik jog szerint, a részek arányában tényleg is és az 560-ik és ezen szakasz közti ellentét elsimul. Nehezebb az 560. Jj-nak elméletileg való összhangzatba hozatala a jelen szakaszszal a nem helyettesíthető dolgok tulajdonközösségeinél, az úgynevezett eszményi tulajdonközösségeknél. Mert itt tényleg a rendelkezési jog, bár a Tervezet indokolása mást állit, nézetem szerint közösen, sőt egves esetekben az egész tárgyra kiterjedőleg in solidum gyakoroltatik. Gondoljunk csak egy közös lóra, vájjon a tulajdonostársak nem-e az egész dologra s nem-e közösen gyakorolják a tulajdonjogot? kétségtelenül igen, avagy gondoljunk egy közös lakásra, udvarra, stb. Itt tehát nem segít más mint fictio, hogy e szakaszt az 560. S-al összeegyeztethessük és pedig az a fictio, hogy a rendelkezési jog de jure a részaránvnál tovább nem terjed s ezen arányig mégis kizárólagosan gyákoroltatik. A mennyire kétséges azonban a közös" tulajdon elmélete, ép oly világos és gyakorlatilag egyszerű és kétségtelen még a laicus közönség előtt is, hogy mely dolgokat lehet szám vagy mérték vagy hányad részekben közösen bírni s azért én azt hiszem, hogy e szakasz a polgári törvénvkönvvből ki lenne hagyható, nehogy akár a Tervezet készítőinek minden gyakorlati szükséglet nélkül a jogi alapfogalmak kifejtésének mel-