Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 35-36. szám - A telekkönyvi tulajdon. Tervezet 525-529. §§ [5. r.]

2 MAGÁNJOGI KODlrlKACZIONK. A barbár népek fejlődés-történetét a mai müveit kor színvonaláig kisérve megtanuljuk, hogy a személyek és dolgok közötti első jogviszony kizárólag a birtoklás volt. A ki talált vagv elfoglalt valamely dolgot, az az övé volt; ha elfoglalta más, akkor a másé lett. A dolog birtokában bent foglaltatott a tulajdon is. Később a társadalmi rend és gazdasági élet fokozatos fejlődésével vált ki a birtokból a tulajdon és csak akkor különböztették meg egymástól a birtokost és tulajdonost, addig a birtokos volt a tulajdonos is. Ámde a tulajdon fogalmának és lényegének kiválása és a tulajdonos rendelkezésének törvényes szentesítése után is, hathatós védelemben részesült a birtok. A római jog »beali possidentes« elve az ingatlan megtartásában, traditiója az ingatlan átruházásakor és a birtoklás tényének joghatálya az elbir toklással történt tulajdonszerzés tekintetében . . mind megannyi erős kritériuma a birtoknak és a tényleges birtoklásnak, mely klasszikus módon érkezett le egészen korunkig, mely megfogva tartja épen Magyarországon is a nép okoskodó eszet és intéző kezét korunkban is. Igaz, hogy fejlődés utján kivált a birtokból a tulajdon s. még az is igaz, hogy a tulajdoni jog fölibe kerekedett a birtokjognak, de hogy, a tulajdon abszorbeálja a birtokot, ingatlanoknál meg nem történhetett (a tulajdonos kivételes intézkedéseitől eltekintve). Fölibe kerekedett a tulajdonjog a birtokjognak: a tulajdont uralta a birtok ; a tulajdonos rendelkezik a birtokosnak ugyanazon dolga fölött. A tulajdonjog jus eminens. A tulajdonos akarata a dolog fölött elhatározó és föltétlen. A tulajdonos egyedüli akarata folytán létesül viszony a személy és dolgok között. A tényleges birtoknak és a valódi tulajdonnak, illetve a tényleges birtokosnak és valódi tula jdonosnak ilyen jogviszonylata idejében — további fejlődés folyamán — érkezett meg a tjkvi intézmény. Kezdtek magyarázni tjkvi tulajdont és tjkvi tulajdonost. Ez lett a 3-ik faktor az ingatlanokra vonatkozó jogok és kötelezettségek megítélésénél. Tényleges birtokos, valódi tulajdonos és tjkvi tulajdonos. A tjkvi intézmény beállításának eredeti czélja a hitel emelése. Ez a czél soha se követelt egyebet és ma sincs más kívánsága, minthogy a tjkvbe tulajdonosnak épen az vezettessék be, a ki valósággal tulajdonos, attól pedig megütközve fordul el, hogy a tjkvbe olyan egyén is bevezettessék, a ki nem valódi tulajdonos. A tjkv tehát eredeti czéljánál fogva, a valódi tulajdont és valódi tulajdonost Írásoson is megerősíteni akarja épen a hitel emelése szempontjából; nem volt és nincs szándéka a valódi tulajdont abszorbeálni a tjkvi tulajdon javára, a valódi tulajdonos jogát elkobozni a tjkvi tulajdonos részére. A tjkv czélja és számítása az, hogy egy ugyanazon személy legyen valamely dolognak a valódi tulajdonosa is a tjkvi tulajdonosa is. Ez a czélja, számítása sikerült-e a tjkvnek .' Gyakorlati jogász ember látja, hol a baj ; elméleti tudósok abban lelik a hibát, hogy „a tjkv nem felel meg a tényleges állapotnak." Mit jelent ez? Vegye elő a biró pereit, vizsgálja meg az ügyvéd irodáját, azután adjon feleletet arra a kérdésre, hogy hol az oka annak, hogy a tjkv nem felel meg a tényleges állapotnak? Midőn a vásárló szerződést kötött az ingatlanra és azt tényleges birtokba vette, midőn az örökös ipso jure a hagyaték élvezetébe lép, midőn a cserélő szerződésénél fogva átveszi a cseretárgyát és haszonélvezi sat., mindenkor azt tapasztaljuk, hogy azért nem felel meg a tjkv a tényleges állapotnak, mert a valódi tulajdonos, ki egy személyben tényleges birtokos is, nem törekszik arra, hogy szerzett "vagy öröklött tulajdonát és birtokát tjkvi tulajdonként is kitüntesse, tehát azt tapasztaljuk, hogy ily módon közös érdek fogja össze a valódi tulajdonost a tényleges birtokossal, s a tjkvi' tulajdonos érdeke külön kiválik mint 3-ik faktor. Valóban három kritériuma van tehát az ingatlanra vonatkozó tulajdonnak, hogy az teljes lehessen : a valódi tulajdon, tényleges birtoklás és tjkvi bejegyzés. Ezen három kritériumból enidálni azonban egyiket se lehet, a gyakorlati élet tapasztalatai nyilván igazolják, hogv a szemé Ivek és dolgok közötti viszonyok fölismerését, elhatárolását okozó három faktor kodifikálása jogrendszerünkben — á tjkv behozatala óta — elkerülhetetlen; ámde igazolják azt is, hogy ha mégis egyesíteni kellene a három faktor közül kettőt egyiket a másikkal, akkor a két tulajdont, t. i. a valódi tulajdont a tjkvi tulajdonnal egy fogalom alatt kodifikálni — mint a hogy akarják — teljes lehetetlenség, minthogy a perlekedők 90%>-kát ingatlanok fölötti bíráskodásnál azon személyek teszik, kik mint egyfelől valódi tulajdonosok, másfelől tjkvi tulajdonosok ugyanazon dologra nézve perben állanak. Ez a helyzet törvény nélkül nem hagyható; nem az elmélet parancsol, hanem a "gyakorlati élet első sorban. Ha a történeti mult kegyeléséből kifolyólag okvetlenül két faktorhoz ragaszkodik az elmélet, ugy egyesítse a valódi tulajdont a birtokkal egy fogalom, egy kálap alatt és másik faktor legyen a tjkvi tulajdon, igy sokkal kevesebb lesz e kodifikaczionális eljárás sérelme és fogyatkozása, mintha a két tulajdont bírálja el egy fogalom alatt; de hát ez sem lehetséges. Legújabb jogfejlődésünk — és a mint az ismertetésekből látom — a külföldi jogfejlődés is. hozzá az írók és tudósok mindannyian ugy okoskodnak és ugy tervelnek, hogy a jogtörténet "kétféle "tulajdont soha se ismert, tehát bizonyos, hogy most se fogadhatjuk el semmi szin alatt azt az elvet, mely kétféle tulajdon iétezését és szervezését bizonyítaná és ajánlaná, nem fogadhatjuk el még a tjkvi intézmény beállítása után sem, a kétféle tulajdon kodifikálása elfogadhatatlan, a tulajdon duplicitása chimera. Beszédjük, Írásuk és tervezgetésük közben, mindig csak a tulajdonról és birtokról beszélnek, Írnak és tervelnek ma is épen csak ugy, mint régen a történeti időben. Látják, hogy van a valódi tulajdon mellett tjkvi tulajdon is, van a valódi tulajdonos melleit tjkvi tulajdonos is az életben, de a tudományban ez képtelenség; még a tjkvi intézmény reformjának se lehel az a hatása, hogy a klaszszikus jogtudomány történeti múltját ugy megváltoztassa, hogy a tényleges birtoknak kétféle tulajdonosa legyen. Ez egy nagy fennakadás. 'Szorultságban mit csinálnak? Kodifikálják az elméleti tudományt és a gyakorlati életet mellőzik. Nem vesznek tudomást kétféle tulajdonról és nem is emlegetik. Beszélnek, irnak és terveznek a tulajdonról és még azt se mondják meg, sunyi módra elhallgatják, hogy melyik tulajdonról ? Azért hivatkozám a birákra és ügyvédekre, mert ők tudják, hogy ingatlan fölötti perek igen nagy részében, mondhatni, a kivételek leszámításával, majdnem mindenikében — a valódi tulajdonos és tényleges birtokos egy személyben, más felől a tjkvi tulajdonos más személyben vitatja ugyanazon dologhozi jogát. Tapasztaljuk lépten-nyomon, hogy a kétféle tulajdon mindig szembe áll egymással; az élet a kétféle tulajdon létezését és külön törekvését ismerteti meg velünk, a tudomány csak egyféle tulajdont ismer. El kell vetni eddigi tudományunkat! Boldogtalanság azt az elméleti tudományt kodifikálni akarni az élet számára, mely ellenkezik az életviszonyokkal. Okvetlenül igaz az, hogy ha már elfogadtuk a tjkvi intézményt, kell hogy bizonyos joghatályt tulajdonítsunk a tjkvi bejegyzésnek is; de azt — ezen joghatály megengedése után is — nem állitja azt hiszem egy komoly jogtudós sem, hogy a tjkvi bejegyzés abszorbeálná a valódi tulajdont, hogy a tjkvi intézmény meghonosításával a régi tulajdonjog fogalma és lényege megsemmisült volna. Mire vezet ez? Arra. hogv a tudomány is kénytelen lesz elfogadni a tapasztalati éíet azon kioktatását, hogy a tjkv beállításával csakugyan kétféle tulajdonjog létesül. Próbálja meg valamelyik tudós az ellenkezőt kimagyarázni az élettel szemben. Ha csak tulajdonról beszél a tudós és kétféle tulajdont nem akar ismerni, akkor vagy a valódi tulajdonról beszél kizárólag, vagy a tjkvi tulajdonról. Ha a tjkvi'tulajdont és tulajdonost ismeri el egyedül, akkor jogilag nem létező lesz a valódi tulajdon, megszűnik a jus eminens, a tulajdonos rendelkezése elalszik, általában megszűnik a viszonv a fizikai személy és fizikai dolog között, vagyis ez a világ vége Ezt nem akarja egy elméleti jogász sem, mert hát a gyakorlati jogászok csakugyan nem akarnak ilyet. Ha pedig csak a valódi tulajdon és valódi tulajdonos jön kizárólag figyelembe, akkor semmi szükség sincs a tjkvi intézményre : ámde ezt az intézményt sem akarja senki nullifikálni. El kell tehát fogadnunk kényszerűségből a tulajdon duplicitását, mert a tapasztalati élet kényszerít reá és e szerint kell átalakítani egész jogrendszerünket, ha az életnek akarunk kodifikálni és nem az elméleti tudománynak. Ez a kényszerhelyzet; maga az élet diktálta rám, hogv "eszerint tegvem meg munkám felosztását és kidolgozását, " mely jogrendszerünk reformját volna hivatva helyes irányba terelni. Kénytelenek vagyunk a tjkvi intézmény miatt s a gyakorlati élet követelményei folytán kétféle tulajdont és kétféle tulajdonost megkülönböztetni. Ez muszáj ! Ezen már tul vagvunk. Most már az a kérdés, hogv a két féle tulajdont és két féle