Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 2. szám - A kötelmek megszűnése teljesités utján. Tervezet 1275-1304. §§ [1. r.]

8 MAGÁNJOG] KODIFIKÁCZIÓNK meghatalmazás visszavonhatósága egyik leglényegesebb sajátsága a képviselet intézményének A törvénytervezetet nem is érheti e miatt általánosságban szemrehányás, mert a mint az 1017. §-ból kitűnik, osztja ezt a felfogást, csak hogy nem öleli tél a kérdés minden oldalát. Az 1017 §. csupán általánosságban intézkedik: ..A meghatalmazás bármikor visszavonható, hacsak az alapul fekvő jogviszonyból más nem következik. E jogviszony határoz arra nézve, hogy a meghatalmazás egyéb okokból mennyiben szűnik meg." E szabály mellé tartozik az 1276. S intézkedése a következő szövegezéssel: Ha valamely szerződés szerint a teljesítésnél való eljáráshoz meghatalmazott van kijelölve, az ennek adóit meghatalmazás csak abban az esetben vonható vissza, ha a megbízás fentartása veszélylyel jár. A meghatalmazás visszavonásából, a másik szerződő félre háramló kárt, a megbízó megtéríteni köteles. Az 1270. §-t a VI. czimből, a hova különben sem tartozik, törölni kell. A teljesítés jogerőre emelkedése. A jogbiztonság megköveteli, hogy a teljesítés érvényessége sokáig kétségben ne maradjon, s hogy ugy az adós, mint a hitelező' a bizonytalanságnak lehető leggyorsabb eloszlatására legyen kötelezve. A törvény tervezel az 1277. S han intézkedik erről a kérdésről. „1277. §. Ha a hitelező a neki teljesítésül felajánlott szolgáltatást elfogadta, utólagos kifogásolás esetén őt terheli annak bizonyítása, hogy a u szolgáltatás meg nem felelő vagy hiányos volt. Teljesítésül felajánlott dolog a tényleges átvétellel elfogadottnak tekintetik, hacsak a hitelező annyi idő alatt, a mennyi a körülményekhez képest a tényállás felismeréséhez szükséges, az adóst a dolog meg nem felelő vagy hiányos voltáról nem értesiti, vagy az értesítést részére el nem küldi." A teljesítés jogerőre emelkedését tárgyaló szabályoknak összhangban kell állaniok a szavatosság tekintetében felállított határozatokkal, mert ezeknek kiegészítő részük A szavatosság, rosszhiszeműség esetét kivéve, bizonyos időtartamon tul megszűnik. E szabály helyességét bizonyítani felesleges. Az exceptio non rite adimpleti contractus érvényesítését hosszabb időtartamon tul is megengedni, szintén nem czélszerü. Ennélfogva az 1277. ji-t, a törvénytervezetnek a szavatosságra vonatkozó általános álláspontjához képest, következően kell kiegészíteni: A tényleges átvételtől számított hat hónapon tul, csak az adós rosszhiszeműsége alapján lehet a teljesítést kifogásolni. A rosszhiszemüségi kifogás tekintetében az általános elévülési szabályokat kell alkalmazni, de mert ez magától értetődik, külön kiemelése felesleges. Szerződést pótló határozatok. Ha az adósnak ugyanazzal a hitelezővel szemközt több egynemű tartozása van, vagy ha egy tartozás különböző részekből áll, egyik félre nézve sem közömbös az a kérdés, hogy résztörlesztés esetében a kötelmeknek vagy kötelemnek mely része szűnik meg. Meg kell tehát szabni azt a határt, melyen belül a felek rendelkezési joga nem adhat alkalmat visszaélésekre, másrészt pedig szabályozni kell a résztörlesztések rendeltetését arra az esetre, ha a jogosítottak nem nyilvánították szándékukat. A résztörlesztések hovaforditásának sorrendjéről a törvénytervezet 1279. és 1280. §-ai intézkednek. „1279. §. Több kötelem alapján, hasonnemü szolgáltatásokra kötelezett adósnak oly szolgáltatása, a mely nem fedezi a hitelező irányában fennálló összes tartozásait, más megállapodás hiányában arra a tartozásra számítandó, a melyre az adós felismerhetően szánta. Ily akaratkijelentés hiányában a követelések lejáratuk sorrendjében törlesztetnek, egyidőben lejáró követelések közül pedig első sorban a kevésbbé biztosított, azután az adósra nézve terhesebb. Ha e tekintetben is egyenlők, a szolgáltatás valamennyit aránylagoson apasztja. Keresettel nem érvényesíthető követelések csak a többiek kielégítése után vétetnek tekintetbe.1' ..1280. §. Ha az adós a tökén kívül járulékokkal is tartozik, az egész tartozás kielégítésére elégtelen fizetés első sorban a költségre, azután a kamatra, végül a tökére számítandó. Az adós ellenkező rendelkezése hatálytalan." A szolgáltatás rendeltetésének meghatározása háromféle alapból eredhet. Ugyanis alapulhat a felek megegyezésén, egyoldalú rendelkezésen és törvényen. A megegyezés szabadságának korlátozása egyáltalában nem mutatkozik szükségesnek, s ennélfogva csak a másik két eset szabályozásáról lehet szó Első sorban az a kérdés, hogy van-e helye egyoldalú kijelölésnek, s ha igen, az adóst, vagy a hitelezőt iílesse-e ez a jog 1 Minthogy a teljesítés az adósnak a ténye, a cselekvés, szabadság elvénél lógva ő van hivatva a szolgáltatás czeljat meghatározni. Ezt a jogát csak szerződés vagy törvény ^korlátozhatja. A törvény csak annak az elvnek erveny, e u.ta asa czéljából avatkozhatik a dologba, hogy senki sem gyakoi öthatja jogát másnak igazságtalan hatranyara. Jogviszonyban álló felek a szerződés eljes.tese km hűségre vannak egymás iránvában kötelezve. A szerződést) otlo szabályok felállításánál a törvénynek a szerződés, huseg kovetelménveit kell alapul vennie. . A nem szerződésből eredő kötelmeknél a torven-ve^lü,vL"d tiszleletbentartásának a kötelezettsége az irányadó s ezug}anarra az eredményre vezet, mint a szerződési huseg szempontja. A kielégítési sorrendet az egynemű szolgáltatásra vonatkozó követelések vagy ezek egyes részei között levő különbségek szerint kell megállapítani. . A különbség előfordulhat a jogalapban, a mennyiségben és terjedelemben, a keletkezés idejében es a lejarat idopontjabc,IEzek a különbségek az egvik követelést a másikkal szemközt, vagy a követelés egyik részét a többi fölött elonyosebb helvzetre teszik érdemessé. A jogalapbeli különbségnél fogva némely tartozás szigorúbb megítélés alá esik, mint a többi. Kiváltsággal való felruházásnak azonban csak akkor van helye, ha ez a különbség határozott és kétségtelen. Ilyen különbség létezik a kártérítés kötelezettsége és egyéb kötelem között A kártérítés kötelezettsége vétkességen alapszik s a vétkesség jogvesztéssel jár, még pedig oly jogoktól fosztja meg az adóst, melyek gvakorlására a vétkesség miatt válik érdemetlenné. A míg az adós kártérítési kötelezettségének eleget nem tett. addig nem illetheti meg az a jog. hogy egynemű szolgáltatásokra vonatkozó kötelmek teljesítésénél, a kielégítési sorrendet kijelölhesse. Ezt a felfogást az 1280. ü. szerint a törvénytervezet is osztja, de az elvet csak részben valósítja meg Az 1280. §. nem engedi meg, hogy az adós önkényesen előbb tőketartozását törleszthesse s a kamatok és költségek kiegyenlítését utoljára hagyhassa. A perköltség és a késedelmi kamat kártérítésül szolgálnak s ez a körülmény teszi indokolttá az 1280. s'. intézkedését. Ugyanebből az okból más kártérítési kötelezettségekre is ki kell a szabályt terjeszteni, mert különben a törvényt az a szemrehányás érheti, hogy félrendszabályt alkotott s az a körülmény, hogy más nemzetek törvényei sem különbek, nem nyújthat megnyugtató vigasztalást. A törvénytervezetnek további hibájául kell felróni, hogy az adósnak szabadságában áll a lejárat sorrendjét figyelmen kivül hagyni. A felek megállapodása mint legfelsőbb hatalom szerepel a jogügylet szabályozásánál. E megállapodást a felek elsősorban kötelesek tiszteletben tartani. Ha tehát valamely követelés megállapodásnál fogva, vagy más, nem kevésbé kötelező okból előbb járt le, mint a másik, akkor nem lehet igazságos annak a megengedése, hogy az adós a teljesítésnél a lejárat sorrendjétől eltérhessen. Ily szabadság erkölcstelen volna s a szerződési hűséggel össze nem férne. A lejárat sorrendjétől való eltérésnek csak közös megegyezéssel lehet helye, mert azt a megállapodást vagy jooszabáívt, mely az egyes lejáratokat, s így közvetve a lejáratok0sorrendjét meghatározta, csak ily módon lehet hatályon kivül helyezni. A jogalapon és a lejárat sorrendjén kivül egvéb okokban rejlő különbségek az adós kijelölési jogának korlátozását nem teszik szükségessé. Ezeket a különbségeket csak abból a szempontból kell mérlegelni, hogy mily befolyást gvakorolnak a kielégítési sorrendre abban az esetben, ha a teíjesités hovaforditása tekintetében megegyezés nem létezik s az adós kijelölési joo-át nem gyakorolta. J 6 A törvénytervezet erre vonatkozóan ugy intézkedik hogv .első sorban a kevésbbé biztosított s azután'az adósra 'nézve terhesebb« követelést kell törlesztettnek tekinteni. Ez az álláspont első sorban a hitelezőnek kedvez s az ados erdeket csak azután méltatja figyelemre Alföldy Ede nagybecskereki kir. járásbiró. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos Dr. Barna Ignácz budapesti kir. Uélótábtai biró, VI., Kii ály-utczu 98 a. ~ 1 •• "v-iwiautui IJ Nyomatott Márkus Samu könyvnyomdájában, Budapest V, Báthory-utcza 5