Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 24. szám - Elővásárlási jog. Tervezet 1482-1496. §§

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 7 bend, wenn das zugedachte Recht erst nach ihrer Erfüllung zu seiner Kraft gelangt; sie ist auflösend, wenn das zugedachte Recht bei ihrem Eintritte verloren geht. A halasztó feltételtől befolyásolt jogviszony három külömböző állapotot tüntet fel. 1. A bizonytalanság állapota, mely a feltétel lényegéből származik. Az esemény bekövetkeztéig a feltétel függőben van »conditio pendet* s ez átal a jogügylet hatályossága szintén fel van függesztve. A halasztó feltétel bekövetkezte előtt a létrejött jogügylet hatálytalan, s a jogügylet hatályossága csakis a feltétel bekövetkeztével áll be. A feltétel bekövetkezte előtt a hitelező az adóstól a szolgáltatás teljesítését nem követelheti, sőt valóságos szolgáltatás nem is lehetséges. Ennélfogva ha az adós a feltétel bekövetkezte előtt a szolgáltatást eszközölte, condictio indebitivel élhet. Az esetben, ha egy dolog feletti tulajdonjog átruházásáról van szó, az elidegenítő a feltétel bekövetkeztéig tulajdonos marad. Másrészt azonban ezen tényleg létező jogügylet mégis más megítélés alá esik, mint az érvénytelen jogügylet, bár a feltétel bekövetkezte előtt épp oly hatálytalan. A felek a jogügylettől el nem állhatnak. A halasztó feltétel alatt kötelezett fél nem teheti, hogy a feltétel beállta esetén a jogi hatályt elhárítsa, ő már az ügylet megkötésekor e tekintetben kötve van és a feltétel bekövetkezését nem akadályozhatja. 2. A bizonytalanság állapota a bizonyosság állapotába változhatik át és pedig két teljesen ellentétes módon. Először, a mennyiben az esemény tényleg beáll, »conditio existit*, »conditio impletur«, a minek következtében a jogviszony teljesen hatályossá válik, akár csak nem is lett volna feltétel kikötve. Másodszor ezzel ellenkezőleg, a mennyiben teljesen bizonyossá válik, hogy az esemény többé be nem következik, »conditio deficit , a minek folytán a jogügylet végleg hatálytalan marad. A halasztó feltétel teljesülése tehát a jogviszonyt épp oly hatályossá teszi, mintha az nem is lett voina feltételtől függővé téve. A jövő tekintetében ezen hatás kétségtelen. Kérdés azonban, hogy ezen hatás visszafelé is, vagyis a jogügylet megkötése és a halasztó feltétel bekövetkezése közötti időközre is kihatással van-e? A római jogban ezen kérdésre általánosságban igenlőleg lehet felelni. »Retrotrahitur impleta conditio ad conventionis diem«, vagyis a felfüggesztő feltétel ex tunc hat. Dr. Stoffer József, bpesti kir. törvényszéki jegyző. Elővásárlási jog. (Tervezet 1482—1496. §§.) A magv. ált. polgári törvénykönyv Tervezete 1470. és következő czikkeiben tárgyazza az elővásárlási jogot. Az osztrák polgári törvénykönyv csak a visszavásárlási jogot ismerte és szabályozta 1072. és következő czikkeiben, az elővásárlási jogot nem ismerte. Az elővásárlási jog nálunk és a forgalomban egyáltalán a legritkább esetekben jelentkezik, mert a tulajdonos csak különös esetekben lehet hajlandó arra, hogy tulajdonjogát korlátozza. A nálunk előforduló eset többnyire erdők fájának vételét tárgyazza és ugy alakul, hogy valamely erdőtulajdonos eladja erdejének fáját és egyúttal szerződésileg elővásárlási jogot enged vevőnek mindazon erdők fájára nézve is. mely erdők az eladó tulajdonába vagy birtokába jutni fognak. Egy másik ritka eset az. hogy valaki egy erdőség fáját megveszi, hogy azt felfürészelve tovább adja és mert a vevőnek egy harmadik a fürészgyár felállításához stb. pénzt ad kölcsön, ez magának elővásárlási jogot köt ki a termelendő fürészelt ta-anyagra. És előfordulhat az is, hogy egyik ember vagy község is elővásárlási jogot enged egy másiknak bizonyos ingatlanokra vagv erdők fájára nézve, vagy hogy bizonyos ingókra nézve köttetik ki az elővásárlási jog. Az elővásárlási jog ezen esetei tekintetében törvénykezésünk sem igen mutat fel birói gyakorlatot és igy egészen uj — hogy ne mondjuk — ismeretlen előttünk az az elővásárlási jog, melyet a magyar polg. törv. Tervezete 1474. §-ában tárgyal. A magyar polg. törv. Tervezete az elővásárlási jogra vonatkozó intézkedését a német törvénynek 504. és következő czikkeiből vette át és pedig legnagyobb részben szó szerinti hü forditásban. Ezt nem azért hozom fel, hogy ezt kifogásoljam, sőt ellenkezőleg csak helyeselhetem ezen átvételt, mert az elővásárlási jog Németország fejlettebb kereskedelme és forgalma mellett előbb fejlődvén ki, mint nálunk, csak helyeselhetem, ha egy bizonyára évtizedekre készülő törvény oly jogviszonyokat is tárgyaz, a melyek vagy csak még fejlődés stádiumában vannak, vagy melyek idők multán a mi kereskedelmi és forgalmi élelmikben is felszínre kerülhetnek. Mivel gyakorlatomban már pár esetben kellett az elővásárlási jog természetével foglalkoznom, bátor leszek nézeteimet a Tervezet nyomán a következőkben előadni. Az 1482. az elővásárlási jog definitióját mellőzve, megállapítja, hogy az, kit elővásárlási jog illet, — e jogát gyakorolhatja, mihelyt a kötelezett a mástól kapott vételi ajánlatot az elővásárlás iránti nyilatkozás végett vele közli, vagy a tárgyat másnak eladja; és hozzá is teszi, hogy »az utóbbi esetben a kötelezett a kötött szerződést az elővásárlásra jogosult féllel haladéktalanul közölni tartozik. Kzen 1482. §-nak és az elővásárlást tárgyazó egész fejezetnek az a hiánya, hogy sehol sem állapítja meg, hogy a kötelezett kötelezettségét gyakorolni is köteles, hogy a vételi ajánlatot, vagy az esetleg kötendő szerződést a jogosulttal mikor, mennyi idő alatt köteles közölni, az pedig szükséges, mert nem elég azt szabályozni, csak hogy a jogosult jogát mikor gyakorolhatja, meg kell állapítani a kötelezettel szemben is a kötelezettséget és teljesítésének idejét, mert e nélkül sohasem lesz megállapítható, hogy mikor válik a kötelezett a jogosulttal szemben szerződésszegővé. A §. »a kötött szerződés haladéktalan közlését* elrendeli, de nem szól arról, hogy a vételi ajánlatot vagy a kötendő szerződést is közölni köteles a kötelezett a jogosulttal. Az 1482. §-ban e szavak »vagy a tárgyat másnak eladja« és hogy »az utóbbi esetben a kötelezett a kötött szerződést az elővásárlásra jogosult féllel haladéktalanul közölni tartozik«, zavarra adhatnak okot. Az elővásárlási jog ingó és ingatlan tekintetében gyakorolható. Ingatlan iránti elővásárlási jog telekkönyvileg bekebelezhető, tehát mindenkivel szemben hatályos, az ingatlan iránt már megkötött adásvételi szerződést a kötelezett mindenesetre közölni fogja a jogosulttal, mert erre már csak a vevő is szorítani fogja. Ingatlan iránti elővásárlási jog tekintetében a javaslat 1890. és következő §-aiban is igen helyesen intézkedik. A zavar csak az ingók iránti elővásárlási jognál állhat elő, mert ha az elővásárlás tárgyát képező ingót a kötelezett egy harmadiknak már szerződésileg el és átadta, akkor a jogosultnak igen keveset használ az, ha vele a kötelezett a már harmadikkal kötött szerződést közli. A Tervezet 1490. §-a hivatkozással az 1478. §-ra megállapítja ugyan, hogy a harmadikkal szemben az elővásárlási jog gyakorolható, ha »a jogot a szerzés idejében ismerte, vagy ha szerzése stb.« ámde, hogy a jogosultnak a legritkább esetben lehet alkalma arról tudomást szerezni, hogy a harmadik vevő az elővásárlási jogról tudott — ez kétségtelen. Másrészről a forgalomra nézve is nagyon káritólag hatna, ha ingók tekintetében ily esetekben a jogosultnak módjában állhatna a vevőt perbe fogni, a vétel tárgyát esetleg zár alá vétetni a vitás tulajdonjog czimén, azért czélszerü lenne kimondani, hogy ha az elővásárlási jog ingó dologra vonatkozik és a kötelezett a dolgot egy harmadiknak eladta vagy elajándékozta, a kötelezett rosszhiszemű szerződésszegőnek tekintendő és ő, valamint a vevő is, ha vele szemben az 1478. esetei fennforognak, teljes kártérítéssel tartoznak a jogosulttal szemben. Az 1183. második bekezdése, mely szerint a jogosult és kötelezett között a vétel >azon feltételek alatt jön létre, amelyek a harmadik személv vételi ajánlatában vagy a vele kötött szerződésben foglaltatnak^, a jogosult kijátszására fognak vezetni legtöbb esetben, mert ha a kötelezett a hnrmadik vevő személyivel színlegesen oly feltételeket állapitnak meg, a melyeket a jogosult el nem fogadhal, elővásárlási joga ki lesz játszva, annál inkább, mert a jogosult nem ellenőrizheti és nem kisérheti folytonos figyelemmel azt, hogy a harmadik vevő