Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 23. szám - Örökbefogadás. Tervezet 221-248. §§ [12. r.]

MAGÁNJOGI KODlflKÁCZlÓNk. fogadó a gyermek örökösévé lehetne. Hány vagyonos, vagy legalább némi vagyonnal biró gyermekei csupán azért adoptálnának, hogy a vagyonát megszerezzék. Beteges, vagy pénzzel biró, de elhagyott gyermek adoptiójának a rugója egyedül az immorális pénzszerzési vágy, nem pedig az őszinte vonzalom lenne Ez pedig kigúnyolná az adoptio minden czélját. Ép ezért nem lehet semmi kifogásolni valót találni a Tervezet vonatkozó apodiktikus tilalmával szemben. Tekintve azonban azt, hogy az örökbefogadót az örökbefogadóit után csak törvényes örökösödési jog nem illeti meg, ellenben hogy végrendeletileg vagy szerződés utján - ha jogképes — bárkire, tehát az örökbefogadóra is hagyhatja a vagyonát vagv annak egy részét, azért ennek az elvnek a kijelentését e helyütt szabatosan körülirandónak tartanám oly módon, hogy a 236. §. a következőleg stilizáltatnék: Az örökbefogadás alapján az örökbefogadót az örökbefogadottal szemben törvényes örökösödési jog meg nem illeti; ez azonban a végrendelet vagy örökösödési szerződés utján leendő esetleges örökössétételnek nem akadálya. 237. §. Az örökbefogadás az örökbefogadó rokonára nem hat ki. Az örökbefogadó házastársa és az örökbefogadott, valamint ennek házastársa és az örökbefogadó közt sógorság nem támad. Az adoptio mindig csak két személy közt jön létre, kivéve, ha egy házaspár adoptál, a mikor jogügyleti egyik félként a két személyből álló házaspár, másik félként pedig az adoptatus szerepel. Mindazon joghatály tehát, mely az örökbefogadásból keletkezik, pusztán a két ügyleti félre terjedhet ki, mig azok rokonai - vérségi kapcsolat hiányában — egészen távol állanak a fictiv köteléktől. Helyes és czélszerü ezt határozott szavakkal is kimondani azért, mert a rokoni kötelék szükség esetében eltartási kötelezettséget involvál, sőt az örökbefogadó házastársára is kiterjesztett joghatály öröklési jogot adna az adoptatus javára annak ellenében is. Ez pedig absurdum, mert a kivel adoptio létre nem jött, az ellen jogot sem lehet támasztani. Megfordítva, ha valaki házasságban élő egyént adoptál, az adoptáltnak a házastársa semmiféle viszonyba nem jut az örökbefogadóval, miért is ezt szintén expressis verbis kell kifejezésre juttatni. A sógorság kizárása a rokonság hiányának a konstatálása. A szakasz szövegezése nézetem szerint módosításra nem szorul. 238. §. Az örökbefogadás kihat az örökbefogadottnak utóbb született ivadékaira is. A szerződés kötésekor már meglevő ivadékra és ennek később született ivadékára az örökbefogadás csak akkor hat ki. ha az örökbefogadó a szerződést az örökbefogadottnak akkor már meglevő ivadékával is megkötötte. Ha olyan valakit adoptálunk, a kinek leszármazói vannak, pl. egy családos nőt. vagy egy családos vagy özvegységre jutott, de családdal biró férfit: vájjon a leszármazókra is kiterjesztessék-e az adoptio joghatálya ? Ez olyan kérdés, a melyet teljesen megnyugtatólag elintézni igen nehéz, mert pro és contra egyaránt lehet érveket felhozni. Az örökbefogadás utján uj család születik, melyben az eddig egymáshoz idegen egyének szoros rokonságba jutnak; apa és fiu, anya és leány gyanánt szeretik egymást. Lehetséges e. hogy valakit gyermekemmé tegyek, de annak a vérbeli lemenőjéhez idegen maradjak? Az oldalrokon egészen más, az távolabb esik. De az, aki az én uj gyermekemnek a véréből való vér, az idegen legyen hozzám ? Ezzel szemben viszont az az érv is hallható, hogy a mint az örökbefogadás által semmiféle kötelék létre nem jön a lelek egyéb rokonsága közt, mert pl. az adoptáló vagy az adoptált házastársa vagy testvére továbbra is idegen marad": ugy az adoptionak a legszemélyesebb jellegéből következik, hogy a leszármazókra se legyen az kihatással. Ez utóbbi érvet, a melyet a Tervezet is elfogadott, helyeselni kell, mert tényleg semmiféle egyéb hatása, más személyekre szóló eredménye nincs az örökbefogadásnak. Ez olyan personalissimus joghatály. Nem volna tehát megokolható "az, hogy a jogügyiéi ereje másokra is kiterjesztessék. De másként áll a dolog, ha az örökbefogadottnak később, az adoptio hatályban léte alatt, szülelik gyermeke. Ez már oly időben jötl a világra, a mikor a fictiv családi kötelék létezeit; akkor már az ő szülője tényleg az örökbefogadó gyermekének tekintetett; méltányos tehát, hogy az újszülött se legyen idegen attól, a ki az ő szülőjének a szivéhez oly közel áll. Ha már most valaki a szülői jogot, "illetőleg az adoptáló jogait, ki akarja terjeszteni az adoptált lemenőjére is, akkor kössön azzal szintén szerződést, akár csak mintha nem egy embert, hanem többeket adoptált volna. Ez helyes. Kérdés merülhet fel azonban az iránt, hogy ha az adoptáltnak van ugyan lemenője, a ki az adoptiókor már él, de oly kiskorú, a kivel ily szerződést saját személyében nem lehet kölni, mi a teendő? Ha tehát az örökbefogadottnak 14 éven aluli gyermeke van az adoptiókor, miként lehessen azzal szerződni, "holott erre nincs jogképessége, a szülőjének a helyettessége pedig ki van zárva azért, mert ő is érdekelt. Egészen más eset ez. mint az, midőn a 14 éven aluli kiskorút adja örökbe a törvénves képviselője; ilyenkor csak a kiskorú sorsáról van szó, tehát helyes, hogy az őt törvény szerint kép viselő egyén járjon helyette közbe, az kösse meg a szerződést. De ha az atyát adoptálják, akkor ő az érdekelt fél, e szerint tehát a gyermeke helyett alig működhetik közre. Ilyenkor nézetem szerint ad hoc ügygondnok volna rendelendő az adoptálandónak 14 éven aluli gyermeke részére, a gyámi, illetve szülői jóváhagyás pedig csak" akkor volna megkívánandó, ha az a szülő vagy gyám a kiskorú felett nem gyakorol egyszersmind szülői vagv gyámi hatalmat, mig ha gyakorol, akkor a gyámhatóság jóváhagyása magában is elegendő volna. Mindezt azonban a szóban forgó szakasz szövegéből kitünőleg nem oldotta meg a Tervezet, sőt az Indokolás is mellőzi, a miért czélirányosnak tartanám a 238. §-nak következő stilizálását: Ha az örökbefogadottnak az örökbefogadáskor leszármazója van, akkor erre csak ugy terjed ki az örökbefogadás, ha vele a szerződés külön megköttetik; ellenben az örökbefogadottnak később született leszármazójára a szerződés ereje minden külön megegyezés nélkül is kihat. Ha az örökbefogadottnak az örökbefogadáskor életben levő leszármazója lé éven aluli kiskorú, a kinek ö a törvényes képviselője, akkor ennek nevében az örökbefogadási szerződést a gyámhatóság által e czélra kirendelt ügygondnok köti meg s a törvényes képviselő beleegyezése csak akkor szükséges, ha az nem az örökbefogadott. 239. %. Az örökbefogadás, a mennyiben a törvény mást nem rendel, az örökbefogadottnak és rokonainak a rokonságon alapuló kölcsönös jogait és kötelezettségeit érintetlenül hagyja. Az adoptio legszemélyesebb természetének a folyománya, hogy az örökbefogadott egyedül az örökbefogadóval, de ném annak a rokonaival is jut családi kapcsolatba. Ezt a 237. §. nyíltan ki is mondja. Minthogy pedig ily módon az adoptatus csupán uj szülőt nyer, de nem uj rokonokat is, ennélfogva a régi rokonaitól való teljes elszakadás a vérségi kötelék törvényeinek ellenmondana. így tehát a rokonság továbbra is fennállván, az ebből eredő jogok és kötelezettségek a legtágabb értelemben változatlanul megmaradnak. A fenti szakasz mindezt velős rövidséggel fejezvén ki, módosítás szükségesnek nem mutatkozik. 240. §. Az örökbefogadás következtében az örökbefogadott atyjának és anyjának minden szülői joga megszűnik. Ha azonban az örökbefogadott gyermek eltartásának kötelezettsége ismét a szülőjére hárul: a szülő jogai — a törvényes képviselet jogának kivételével - felélednek, feltéve, hogy az örökbefogadó meghalt vagy az örökbefogadott feletti szülői jogai megszűntek vagy szünetelnek. A törvényelőkészítő bizottság tárgyalásai alkalmával felmerült az az eszme, hogy a Tervezet ne fogadja-e el az úgynevezett adoptio minus plena intézményét is. a mely lehetővé tenné, hogy a teljes joghatályt előidéző örökbefogadás mellett olyan is létesülhessen, a melynél egyik, vagv másik különben természetes folyománya a jogügyletnek elmaradjon. A minus plena adoptio szemben a plena ad'optioval ugyanis abban áll. hogv a teljes családi kötelék, annak összes attribútumaival nem jön létre. A szülői haüilom elnyerése feltéllen kelléke a kifogástalan adoptionak, mert mi sem természetesebb, mint az, hogy a felett, a kit gyermekemmé teszek, szülői jogokat is gyakorolhassak. Már most azonban lehetséges volna az is, hogy ezt a jogot nem igényli az örökbefogadó, hanem meghagyja annál, a kit eredetileg illetett, a gyermek vérbeli szüleinél. ílv módon az adoptio joghatályai nem lesznek teljesek, az örökbefogadó jogai csorbítást szenvednek mások előnyére s megszületik az adoptio minus plena. Felmerült tehát a kérdés, hogy helyt adjanak-e ennek a modalitásnak a Tervezetben? A törvényt előkészítő bizottság dr. Sipőez László előadó javaslatához cs'atlakozva. perhorreszkálta az adoptio minus plenát.2) mert abban a, meggyőződésben 3) Törv. elók. biz. jegyzőkönyve 6. füz. 211—213. lap.