Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 23. szám - Hozomány. Tervezet 112-120. §§

MAGÁNJOGI KQDIFIKACZIONK.. mint a közönséges haszonélvezetnél. Ha már külön terminus technikust kell alkalmaznunk, akkor leghelyesebb a haszonvétel szó, melyet több törvényünk — szerintünk helyesen — a haszonélvezet helyett használ. Igaz, hogy a javaslatunk éppen házassági vagyonjogi része lefoglalja a »haszonvétel* kifejezést a hozomány hasznainak jelzésére (129. §.), de ez még hibásabb, mert ugyanazt a fogalmat érti alatta, a melyet a 199. §. a hasznok* szóval jelez, lehat ezzel volna helyettesítendő a 129. S-ban alkalmazott »haszonvélel« kifejezés. »Ez élvezet addig tart, a meddig a házasság.* Ezen általános szabály ellen nem lehet kifogásunk; az ellen se, hogy a puszta különválás, még ha a férj hibájából történik is, nem ad jogot a hozomány visszakövetelhetésére Ez esetre ugyanis a 102. §-ban szabályozott nó'tartási és a 251. §. értelmében a férjet terhelő gyermektartási kötelezettségen kivül — vagyis mindazon házassági terhek súlyának épségében hagyásával, méhek könynyitésére adatott a hozomány—, ennek visszaadására kényszeríteni a férjet, igazságtalanság volna, a férj hibáján kivül különálló nőnek pedig e jogot megadni, az erkölcsi fogalmakba üt kőznék. Azonban kivételt kellene statuálni az általános szabály alól a bolttá nyilvánítás esetére. A H. T. 73. és 71 szakaszai értelmében ugyanis a házasság az egyik házastárs holltányilvánitásával nem szűnik meg, hanem csupán a holttám ilvánitott házastársának ujabbi házasságával Pedig a Tervezet nem akarhatta, hogy a holttányilvánitott nő örökösei a férjtől a hozományt csak ennek elhalálozása vagy ujabbi házasságra lépése esetén követelhessék, és még kevésbbé azt, hogy a holttányilvánitott férj hagyatékából a nő hozományát mindaddik meg ne kapja, mig uj házasságra nem lép. Eszerint a holttányilvánitásnak a házasság megszűntével egyenlő hatályát a nó'nek minden házassági vagyonjogi igényére, tehát a hozomány, közszerzemény és hitbérre vonatkozólag kifejezetten ki kellene mondani E szakasznak harmadik bekezdése, mely szerint a hozomány élvezetére, a mennyiben a törvényből más nem következik, a haszonélvezetre vonatkozó szabályok alkalmazandók, okvetlenül módosítandó lesz a Tervezetnek a haszonélvezetre vonatkozó 762 - 764. §-aira való tekintettel. E szakaszok azon rendelkezései, hogy kamatozó követelés haszonélvezete esetén a felmondás es tőkefizetés felvétele, előmutatóra szóló vagy rendeletre szóló s üres hátirattal ellátott papir haszonélvezeténél pedig a papir és szelvények birtoka a hitelezőt, illetve tulajdonost és haszonélvezőt közösen illeti meg, hogy a tőkének, illetve a papir és szelvényeknek birói letétbe helyetését mindketten követelhetik s a haszonélvező csak a kamatokat, illetve az esedékes szelvényeket kapja: sehogysem"illenek bele a hozományélvezet keretébe. Nem szólunk arról, mennyiben helyesek és megfelelők e rendelkezések általában, de annyi bizonyos, hogy semmikép sem indokolt és semmikép sem felel meg a felek szándékának az eltérés a pénzhozomány szabályozásánál (755. §.), mely szerint a férj annak tulajdonosává lesz, arról a házasság tartama alatt a visszatérítési kötelezettség fenmaradásával szabadon rendelkezhetik. Ha a nő vagy szülei takarékpénztári könyvet — a mi a 762. §. alá eső kamatozó követelés — vagy egyéb értékpapírt, vagy kötelezvényt, váltót adnak hozományul, ez rendes körülmények között a készpénzbeli hozomány helyettesítésére szolgál, a felektől távol áll a czélzat. hogy az érték az átadott vagyontárgy formájában conservállassék, sőt akaratuk oda irányul, hogy a férj a kapott tőkét a házassági terhek könnyítésére belátása szerint használhassa fel. A dologjog indokolása szerint »minthogy kamatozó követelés fizetése vagy birói letétbe helyezése esetében a haszonélvezet tárgya elhasználható dologgá válik különös szabály felállítása nélkül a szolgáltatott dolog a haszonélvező tulajdonába menne át (755. Jj.). A további haszonélvezet ily alakulását a Tervezet mellőztetni kívánja, annak kijelentése által, hogy a fizetett vagy birói letétbe helyezett tőkeösszeg kamatja illeti meg a haszonélvezőt. A Tervezet sokkal valószínűbbnek tartja, hogy ez az alakulat felel meg a felek azzal az alkalommal volt akaratjának, a mikor kamatozó követelés tekintetében haszonélvezetet alapítottak, mintsem az, hogy a visszafizetett tőkeösszeg tulajdona illette meg a haszonélvezőt.* Ez az Indokolás által fölvett »valószinüség« a hozomány esetében a legnagyobb valószínűtlenség. A dologjogi javaslat ezen szabályok felállításánál a tulajdonos jogainak biztosítása szempontjából indul ki, de hogy ezt a kiindulási pontot a javaslat a hozomány szabályozásánál el nem fogadta, mutatja a 119. mely a hozomány biztosifását csak külön kikötés esetén engedi meg. Eszerint a 112 §. harmadik bekezdése akként volna módosítandó, hogy a haszonélvezetre vonatkozó szabályok közül a 762—764. §-ok a hozományra nem alkalmazandók, hanem az ezen szakaszokban megjelölt vagyontárgyakra a 755. §. alkalmazandó. Azonban az ellenkezőnek a kikötését — tekintve, hogy a felek ellenkező czélzata kizárva nincs s ezen czélzat keresztülvitele semmiféle tekintetbe nem ütközik — meg kell engedni. De viszont a 755. §. volna alkalmazandó bármely vagyontárgy hozományul lekötése esetén, ha a férj annak visszaszolgáltatását pénzben kötelezte. Erről az esetről szól ugyan a 118. de csak egy részletkérdésre, a pénzhozományra vonatkozó zálogjog és kezesség és a férj csődjére való vonatkozásban, holott ez az eset minden vonatkozásban a pénzhozománynyal azonos módon volna szabályozandó. A 113. íj-ban a nő hozományára vonatkozólag megállapított általános közjegyzői kényszer ellen kifogásainkat már fentebb előadtuk. A második bekezdés szerint a nő nevében, a ki tizennyolczadik évét be nem töltötte, töi vényes képviselője még a no beleegyezése és a gyámhatóság jóváhagyása esetén sem adhat vagv Ígérhet hozományt A törvényhozó előtt ugy látszik fontosabba nő vagyona, mint összes erkölcsi javai, egész jövője, mert a 16 évét betöltött nő, sőt igazságügyminiszteri felmentés esetén a 12 éven tuli nő is férjhez mehet és ehhez, ha beleegyezésre jogosult szülő van, gyámhatósági beleegyezés sem szükséges és ezzel egész életét, jövő sorsát a férfira bizhatja, csak éppen vagyonát nem. Azonban abban a pillanatban, mikor az anyakönyvvezető őket házastársaknak inilvánitja s ezzel a nő egészen férje befolyása alá kerül, a javaslat gyámkodó karjait egyszerre leveszi róla s nem bánja, ha akár egész vagyonát odaajándékozza férjének. Mi értelme van, ho^y a kit a nő maga, szülei s a gyámhatóság minden egyéb tekintetben a bizalom teljesen megfelelőnek talált, arra a nő vagyonának még csak haszonélvezetet sem bizhatja, még csak — miután a törvény nem distinguál — teljes biztosíték mellett sem. Holott megengedi a javaslat, hogy a nő gyámhatósági jóváhagyás mellett idegenre ruházza eltartás vagy életjáradék fejében vagyona haszonélvezetét (413. §. 2. pont). Ennek bizonyára nincs értelme. Egyetlen szempont indokolhatna ilyetén eltérést az általános szabálytól a nagyon is fiatal nőknél, — nehogy a férfi az ekként még a házasságkötés előtt kezei közé került vagyonnal odább álljon. De ez elérhető akként, ha a hozománylekötés 18 éven aluli nőknél csak ugy engedtetik meg, hogy a hozomány csak a házasság megkötésével adható ál. Ezt javasoljuk, mertkülömben a törvény túlságos jóakarata a 18 éven aluli nők házasságát a hozomanylekötés megtiltásával megnehezítené. 114. §. Ha a hozományt harmadik személy adja vagy igén, ebben kétség esetén bennfoglaltnak tekintendő az a rendelkezés, hogy a hozomány állaga a nőé legyen. Ha kétséges, vaijon a harmadik személy által a férjnek a házassági terhek könnyítése véget adott vagv igéit vagvon a nőért, tehát hozományul lett-e adva, illetőleg Ígérve, e "vagyon hozománynak tekintendő, hacsak a körülményekből, különösen az adományozó harmadiknak a férjhez vagy annak családjához való viszonyából az ellenkező szándék "ki nem tűnik. E rendelkezések lényegükben helyesek; helyes felfogásukat nehezíti, hogy a rendes codificationalis módszertől eltérőleg a különös szabályról haladnak az általánosra. A második bekezdésnek, mely általában szól a házassági terhek könnyítésére harmadik személy által adott vagyonról s a hozományi minőség javára állapit meg értelmezési "szabályt, meg kellene előznie az elsőt, mely a hozományul adott vagyonra nézve azt az értelmezési szabályt állítja fel, hogy ezen "átadás vagy Ígéretben kétség esetén a nő javára szóló" tulajdonjog-átruházás is benfoglaltatik. Előbb az a kérdés oldandó meg, vájjon az adott vagy igéi t vagyon hozomány-e s másod sorban az, hogy vájjon a hozomány adásban foglaltatik-e a nő javára szóló tulajdon-átruházás. Kifogásoljuk az első kikezdésben: »a hozomány állaga* kifejezés használatát, mert ez az elhasználható dolgokra, melyeknek a 490. §. értelmében csak az állag megsemmiiülése vagy lényeges átváltozása vagy elidegenítés állal lehel hasznát venni, nem talál. Megfelelőbb volna azt mondani, hofy ha a hozományt harmadik személy adja vagy igéri, ebben kétség esetében bennfoglaltnak tekintendő a hozományi vagyonnak a nőre való átruházása. Dr. Müller Ferencz, szeyzárdi ügyvéd.