Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 15. szám - Jogi elbánás a pazarlókkal, iszákosokkal, elmebetegekkel és gyenge elméjüekkel. Tervezet 2., 3., 6., 7-10. §§

I. évfolyam. Budapest. 1902. április 9. 15. szára. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI, Király-utcza 98/a. A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉNEK KRITIKAI FELDOLGOZÁSA MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Félévre.. 6 „ Tartalom: Jogi elbánás a pazarlókkal, iszákosokkal, elmebetegekkel és gyenge elméjüekkel. Irta: K ó r ó d y Sándor, márm. -szigeti jogakadémiai tanár. — Törvényesités. Irta: dr. Virág Gyula budapesti ügyvéd. — A szerződések tárgya. Irta: Alföldy Ede, nagybecskereki kir. járásbiró. Biztositékadás. Irta: dr. Róth Samu, budapesti ügyvéd. Jogi elbánás a pazarlókkal, iszákosokkal, elmebetegekkel és gyenge elméjüekkel. *) (Tervezet 2., 3., 6., 7—10. §§. ) A Magyar Ált. Polgári Törvénykönyv Tervezetének 7—10. §§-val egy uj jogintézményt: a nagykoruak gyámság alá helyezését kivánja meghonosítani a kodifikáló bizottság. Tenni akarja ezt — az 1877: XX. t. -cz. a), b), c) pontjainak megszüntetése és a Német Birodalmi Törvénykönyv 6. §-ának recipiálása mellett — oly módon, hogy a jelenlegi jog szerint gondnokság alá helyezési okok gyanánt elfogadott elmebetegség, elmegyengeség és tékozlás (hozzávéve még az iszakosság esetét is), jövőre a gyámság alá helyezésnek képeznék alap-okait. Bárminő gondos és alapos tanulmányozására vall a külföldi modern jogfejlődésnek ugy a Tervezet, mint az Indoklás ide vonatkozó része, őszintén megvallom, hogy én — tekintettel hazai jogviszonyainkra — egyáltalában nem látom szükségét a nagykoruak gyámság alá helyezését tárgyazó uj jogintézmény meghonosításának. Nem látom ennek szükségét, mert — szerény nézetem szerint — a létező törvény czélszerü módosítása és a hazai jogforrások s jogintézmények felhasználása mellett, a már kipróbált jelenlegi jogrendszer megbontása nélkül is el lehet érni ugy a fentebb elősorolt jogi oltalomra szorult nagykoruak, mint a netán veszélyeztetett közbiztonság érdekének megvédését. El lehet érni a nélkül, hogy a gyámhatósági oltalomban részesitendő nagykoruak érdekét, az önjoguság elvonása által, bármi tekintetben sértenők. Lássuk egyenkint az eseteket. I. A pazarlókra nézve e lapok 1-ső számában »A pazarlók jogi helyzete« czim alatt már előadtam nézeteimet s kimutattam, hogy a velök való jelenlegi jogi elbánás ugy reájok, mint a közérdekre nézve nemcsak megnyugtató, sőt éppen ennek felforgatása s önjoguságuk teljes elvonása lenne reájok nézve sok tekintetben hátrányos II. A mi az iszákosokat illeti, ezekre nézve honi törvényeink eddig semmi cselekvési korlátozást vagy hatósági oltalmat nem állapitottak meg, mert az idevágó rendészeti jellegü intézkedések (1883: XXV. és 1888: XXXV. t. -cz. ) ilyeneknek nem tekinthetők. Pedig az iszákossági kóros hajlamok romboló hatása, sokszor nagy családi és társadalmi bajokat von maga után. Erkölcsileg, szellemileg, testileg káros s néha még az ivadékokra is kihat. Helyesen mondja a Tervezet Indoklása (I. köt. 43. 1. ), hogy: »a "társadalom igen sok hasznos tagját veszti el az által, hogy kellő időben nem lép közbe, a midőn az iszákosság szenvedélyétől eredhető bajok még alkalmas eszközökkel megelőzhetők lennének. Az iszákosságnak gyógyítása gyakran csak az által valik lehetővé, hogy az iszákos, személyes szabadságának korlátozásával, hatályos felügyelet és oltalom alá helyeztetik. « Mindez igen helyes. De nézetem szerint, ennek az üdvös czélnak és törekvésnek keresztülvitelére nem feltétlenül szük*) Előbbi közleményt lásd az 1. számban. séges a gyámság alá helyezés: az önjoguságnak s ezzel együtt a cselekvési képességnek teljes megvonása. El lehetne a czélt érni az által is, ha a törvény az iszákosságot — annak veszélyessé válható fokozatában — a gondnokság alá helyezési okok közé felvenné. A mit »A pazarlók jogi helyzete« czimü czikkemben a tékozlókra vonatkozólag elmondottam, az legnagyobb részben ráillik az iszákosokra is. Elég lenne tehát ezeknek a cselekvési képességét is, ugy magánjogi tekintetben, mint a közérdek szempontjából annyiban korlátozni, a mennyiben a czél kivánja, t. i. hogy maguknak, másoknak és a közügynek hasznára ugyan lehessenek, de kárára soha. Ismertem én paraszt gazdát, iparost nem egyet-kettőt, kik iszákosságuk daczára — kellő takarékosság mellett — gazdasági és üzleti dolgaikat kifogástalanul intézték. Vannak kezelő, sőt fogalmazó tisztviselők, katonatisztek, kik hivatásuknak, iszákosságuk mellett is, teljesen megfelelnek. Ismertem jeles gyakorló, sőt tiszti orvost is, kik elismert szaktekinélyek voltak, annak daczára, hogy már a délutáni órák rendszerint elázott állapotban találták őket. Ha az ilyeneket gyámság alá helyezzük, önjoguságuk elvesztése által megbélyegezve, életkedvüket veszszük el s megélhetési forrásuktól fosztjuk meg. Mig ellenben gondnokság alá helyezés esetén, egy részről cselekvő képességük csak a megkivántató mértékig lenne. korlátolva, más részről a köztisztviselői pályán kivül majdnem minden téren érvényesithetnék tehetségüket s fentarthatnák magukat. A régi jogforrásokban sehol se találjuk nyomát annak, hogy az iszákosság okul lett volna elfogadva az önjoguság megfosztására. Ujabb időkben is csak az 1896. évben létrejött Német Birodalmi Polg. Törvénykönyv (6. §. 3. p. ) fogadta el ilyen hatályunak s utána indult a svájczi terv. is. Merész ujitás, melyet a gyakorlati élet fog majd megrostálni: mert az önjoguság teljes megvonása két élü fegyver, melyet csak óvatosan: elkerülhetlen szükség esetén kell alkalmazásba venni, ha nem akarunk vele ártani. 1. Két esetet hoz fel a Tervezet, az iszákosok gyámság alá helyezése okául: a) Ha iszákosságával önmagát vagy családját az elszegényedés veszélyének teszi ki; b) Ha iszákossága miatt közveszélyes. Nézetem szerint mindkét esetben el lehet a czélt érni a gondnokság alá helyezéssel is, sőt még biztosabban az amott ajánlott módnál, mert ez utóbbi elbánással megvédhetjük, ugy a gondnokoltnak és családjának, mint a közönségnek érdekét, a nélkül, hogy az illetőnek cselekvési szabadságát, jogi és tevékenységi körét kelletén tul korlátoznék, vagy személyét az önjoguság elvonása által megbélyegző hatásu eljárásnak tennők ki. Gondoljuk meg, hogy az orvosi tudomány mai előrehaladásában, az iszákosság már gyógyitható kóros hajlam. Ma már vannak szanatoriumok (drinkers asylumok), honnan kóros szenvedélyükből kigyógyulva, mint józan életü emberek kerülnek vissza a családba és társadalomba. Még a garázda viselkedésü iszákosok megfékezése végett sincs szükség gyámság alá helyezésre, mert a gyámnak nem feladata, hogy gyámoltjával birokra keljen s nyers erővel küzdje le. A közbiztonság oltalmára a megfelelő biztonsági közegek vannak hivatva s ezeknek segélyét esetenként a gondnok éppen olyan joggal igénybe veheti, mint a gyám. 2. Az iszákosság miatti jogkorlátozás előfeltételeinek megállapitása tekintetében se találom a Tervezetet megfelelőnek, se czélirányosság, se szabadelvüség tekintetében. MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK