Közgazdaság és pénzügy, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A tíz éves fascizmus gazdasági mérlege

14 A bíróság a bizottság előadójának Ráromrendbeli panaszát ala*posnak találta, az adózó panaszát csak annyiban találta alaposnak,, hogy az adófelszólamlási bizottság az 1927. és 1928. évi adó ellen beadott két fellebbezést hiányosan bírálta el. Alaposak a bizottsági előadó panaszai, mert a haszonbérleti szerződés a fentebb említett két iskola fenntartását, valamint a hitoktatás ellátását adózó kötelességévé nem teszi. Bérbeadó a szerződésben hivatkozik ugyan a hitéleti magas célokra és erre való tekintettel a szerződési feltételeket, nevezetesen a haszonbért, méltányosan állapította meg, amely körülmény az egyházközséget nagyobb jövedelem eléréséhez juttatta, amivel lehetővé tette az egyházközség kulturális feladatának végrehajtását, mindazonáltal az említett kiadások nem a szerződésben vállalt kötelezettségből származtak. De nem is kapcsolatosak a nyersbevétel megszerzésével és különösen nem lehet azokat a nyersbevétel megszerzésére fordított termelési költségeknek minősíteni. Már pedig a kereseti adóról szóló H. Ö. 12. §-ának (2) bekezdése és 13. §-ának (1) bekezdés 1. pontja szerint csak a nyersbevétel megszerzésére fordított költségek vonhatók le a nyersbevételből. Ilyen költségek a szerződés 2., 3., 4., 5., 12. és 13. pontjaiban említett szolgáltatások teljesítésére fordított kiadások. Csupán ezek a kiadások származnak a szerződésben vállalt kötelezettségből és kapcsolatosak a nyersbevétel megszerzésével. A földhaszonbérletből, mint haszonhajtó foglalkozásból származó jövedelem, a 2. §. 2. pontja alapján általános kereseti adó alá esik, mégpedig a földhaszonbérlő személyére és arra való tekintet nélkül, hogy a földhaszonbérlő a jövedelmét milyen célokra fordítja. Az állandó adómentességről szóló 5. §. alapján se lehet az egyházközségnek földhaszonbérletből származó jövedelmét, sem annak tanügyi célokra fordított részét adómentességben részesíteni, éspedig" még az egyházközség által említett azon az alapon sem, hogy a tan1ügy ellátása máskülönben az államra vagy a városra hárulna. Az 1925. és 1926. évre I. fokon megállapított adóalap megfelel a bevallás mellékletében kimutatott 529,843.275, illetve 233,309.082 K tiszta jövedelemnek. Ebben a tekintetben adózót jogsérelem nem érte. Azért erre a két évre az I. fokon megállapított adóalapot kellett: visszaállítani. Az 1927., 1928. és 1929. évre I. fokon megállapított adóalap eltér a bevallástól, adózó fellebbezéseiben az említett kulturális kiadásokon felül más kifogásokat is adott elő, amelyeket és különösen-, az I. fokon a nyereséghez hozzáadott tehertételekre irányuló kifogásokat az adófelszólamlási bizottság egyáltalán nem vizsgálta meg és nem bírálta el. Miután pedig azokra a kifogásokra nézve az itt rendelkezésre álló tárgyalási iratokból a tényállást és a kifogások jogosságát megállapítani nem lehetett, azért az adófelszólamlási bizottságot új tárgyalásra és új határozat hozatalára kellett utasítani.