Közgazdaság és pénzügy, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - A részvénytársaságok, a szövetkezetek és a korlátolt felelősségű társaságok, valamint az állami támogatásban részesülő vállalatok és a közüzemek egyes jogviszonyairól és kapcsolatos kérdésekről szóló törvényjavaslatról

7 (Notverordnung 261. b. §.) kifejezésre volna juttatandó, hogy a közzététel kötelezettségén nem változtat az, hogy a vállalatot eme kötelezettségek fejében megfelelő biztosítékok illetik. Végül szükségesnek tartanok, hogy a mérlegben más társaság vagyonában való részesedés mértéke pontosan kimutattassék. Bár nem tartozik szorosan e helyre, de már most szükségesnek tartjuk felemlíteni, hogy e szabályok életbeléptetésével kapcsolatban elkerülhetetlenné fog válni a mérlegvalódiság kérdésének üjból való szabályozása. Nomen est omen! A 7000/1925. P. M. sz. rendeletet a köznyelv felértékelési rendeletnek hívta. A mai mérlegben azok a kezdő adatok szerepelnek, amelyeket az 1925. évi értékelési viszonyok jogosakká tettek, de amelyek az azóta eltelt hét esztendő alatt anachronízmussá váltak. Különösen a vállalatok álló tőkéje tekintetében olyan gyökeres átértékelést, helyesebben leértékelést kell majd végrehajtani, hogy ez átmeneti szabályok megalkotása nélkül lehetetlen lesz. Ezt a leértékelést pedig okvetlenül keresztül kell vezetni, ellenkező esetben nemcsak a törvény gondolatmenete, de az egész hites könyvvizsgálat intézménye bukik meg. 4. A kérdezési jognak a 9. §-ban formált módja tekintetében a legsúlyosabb aggályaink vannak. Meg vagyunk győződve arról, hogy rövidesen e szakasz életbelépte után jogos panaszok áradata fog megindulni. A rosszhiszemű, vétkes igazgatóság meg fogja találni a módját az érdeklődő leszerelésnek, csak a jóhiszemű, tisztességes, titkolódzásra nem szoruló vezetőség lesz az állandó kellemetlenkedésnek, sőt — valljuk be — zsarolásnak kitéve. Elég legyen reámutatnunk a kérdés tengernyi irodalmában pro és kontra elhangzott súlyos érvekre, hogy állíthassuk: szükséges e rendelkezés óvatosabb átszövegezése iránt intézkedni, a felvilágosítás meg- vagy meg nem adása kérdésében végső fórumként a cégbíróságot kijelölni s feljogosítani az igazgatóságot, hogy a társaság súlyos anyagi érdekének megóvása céljából a kérdésnek közgyűlésen való tárgyalását megakadályozhassa. 5. A 13. §. 2. bek.-e három hónapos elévülési időt állapít meg a társaság azon igényei tekintetében, amelyek abból származnak, hogy r. t. vagy szövetkezet ig. tagjai vagy képviseletére jogosult személyek a társaság hátrányára használják ki ezt a helyzetüket. Ezen elévülési határidő hat hónapra felemelendő, miután kézen fekvő, hogy az eredeti szöveg mellett igen sok jogellenes cselekménnyel szemben a vállalati jogos igény érvényesítése az idomulás miatt elmaradna. 6. A javaslat 15. §-a a mai helyzettel szemben semmi újat nem tartalmaz, ellenben komoly aggályt kelt atekintetben, hogy belőle nem célzott következtetések lesznek levonhatók. Meggyőződésünk szerint, aki közvetlen vagy közvetett, de minden-