Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - Kívánatos-e a kartelbíróság hatáskörének a közgazdasági miniszter által kezdeményezett perekre való korlátozása?

52 bíróság- feladata, de valakit a kereseti jog-tói elzárni azért, inert az, amit közérdek címén követel, egyúttal magánérdeke is, nem lehet. A magánjogi kereset elejtése a karieltag erkölcsileg esetleg kifogásolható fenti eljárásának nemcsak nem vet gátat, hanem a hipokrizisnek igazi melegágyát képezi. A J. 7. §-a értelmében ugyanis a közgazdasági miniszter utasítására a közérdekű keresetet a kincstári jogügyi igazgatóság indítja. Az elejtett magánjogi kereset szurrogátuma pedig a J. 7. §-nak utolsóelőtti bekezdésében található, mely szerint bármely hatóság, vagy magánszemély, tehát úgy a karteltag, mint versenytárs a miniszter útján szorgalmazhatja a közérdekű kereset megindítását. Ami azt jelenti, hogy a karteltag nem fog nyíltan színrelépni, ellenkezőleg a kartelalakulatban továbbra is participálni fog, de titokban, esetleg Strohmann útján fogja a közérdekű kereset megindítását célzó lépéseit folyamatba tenni. Amennyiben célját eléri: a kartel felbomlik, amennyiben pedig eljárása sikertelen, továbbra is résztvesz a kartelben és továbbra is részesül azon kartel előnyeiben, melynek megrontására tört. Még alaptalanabbnak tartom Nádas László dr. már idézett közleményében a kartelen kívül álló vállalkozó kereseti jogának eismerése ellen felhozott azon érvet, hogy az ily vállalkozó „a kartellel szemben érdekellentétben áll", már pedig „ilyen igen kevéssé objektív egyéniséget feljogosítani, hogy a közérdek leple alatt a kartel feloszlatását kérhesse . . . nem helyeselhető". A kartelenkívüii vállalkozó által keresete támogatásában felhozott érvek épp úgy lehetnek helytállóik, mint sem. Ennek eldöntése végeredményben a bíróságra tartozik, de valakit kereseti jogától elzárni azért, mert felhozandó érvei esetleg nem teljesen helytállók, nem lehet. A jogrendszerek általános elve, hogy bárki fennálló, vagy csak vélt jogát is keresettel érvényesítheti és a bíróság döntését kiprovokálhatja. Nem sokkal inkább megillet mindenkit ezen jog akkor, midőn nem magánérdekéről, hanem az egyetemesség, a köz érdekéről van szó? Nem régi-e a kívánság, hogy pl. bűncselekmény esetén, minthogy az a közt sérti, bárki a népből felléphessen vádlóként (általános népvád) és van-e valaki, ki a pótmagánvád jogosultságát tagadná, azért, mert a pótmagánvádló, mint sértett, a vádlottal esetleg érdekellentétben áll? Elvileg tehát nem helyeselhető a J. merev álláspontja, midőn a kartelbíróság hatáskörét a közgazdasági miniszter által folyamatba tétetett ügyekre szorítja. A gyakorlatban persze sok függ attól, hogy a miniszter a hatóságok és magánosok kezdeményezésének mennyiben fog helytadni. A minisztérium politikai, a részben a minisztérium előterjesztésére, részben a minisztérium által alakított kartelbizottság ÍJ. 5. §.) pedig politikai színezetű szerv, úgyhogy a gyakor-