Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A részvénytársaságok belső tartalékai. (Titkos tartalék) 1. [r.]

6 irányelvnek a megszabása, amely a belső tartalékképzés mértékét meghatározza. Lényegileg három szempont jön tekintetbe: 1. a részvényes osztalékjoga, mint fékező tényező, 2. az egyenletes osztalékfizetés elve és 3. a vállalat érdeke, a két utóbbi, mint indikáló tényező. Egyes felfogások szerint a belső tartalékolás és általában a tartalékolás mértéke egyedül a részvényes osztalékjogának megsértése alapján kifogásolható és végeredményben a bíróságra bízza a döntést. Egy másik felfogás azonban a részvényes (illetve kvalifikált kisebbség) részére a kifogásolás jogát szűkíteni kívánja azáltal, hogy megmondja, hogy milyen cél érdekében jogosult a belső tartalékképzés^ de egyben ezen célok megjelölésével korlátozza a vállalat vezetőségét is. Kétségtelen azonban, hogy a bíróságnak is bizonyos elvek alapján kell eljárnia, bizonyos szempontok szerint kell mérlegelnie és így mégis helyesebbnek látszik, ha a törvény maga tartalmazza azokat a szempontokat, amelyek a belső tartalékképzés irányelvét megszabják. A Kuncz-féle tervezet és a svájci törvénytervezet ezen utóbbi alapon áll, amidőn kimondja, hogy oly belső tartalékok képzése, amelyeket a vállalat megerősítése vagy az állandó osztalék biztosítása indokolnak, meg van engedve, amiből azonban az is folyik, hogy csak ezek vannak megengedve. De az egyenletes osztalék és a vállalat megerősödésének érdekében a Kuncz-féle törvényjavaslat nemcsak a belső tartalékolás megengedésével kíván segédkezet nyújtani, hanem a 96. §. 2. bekezdése szerint: „a közgyűlés az osztalék megállapítása alkalmával jogosult olyan tartalékolásokat is elhatározni, amelyeket a törvény, vagy alapszabály nem ír elő, de amelyek a vállalat megerősödéséhez és az állandó osztalék biztosítása érdekében indokoltnak mutatkoznak." Az állandó osztalék biztosításának kérdésén lehet vitatkozni, vájjon közgazdaságilag előnyös-e, avagy nem, de mégis úgylátszik, hogy a kontinentális viszonylatokban a fejlődés irányzata az állandó, vagy lassan emelkedő osztalék felé mutatott a békében is és általában a nyugodt gazdasági fejlődés periódusaiban. Ami a másik kérdést: a vállalat megerősítésének kérdését illeti, nem lehet vitás, hogy a vállalat megerősödése nemcsak közgazdasági érdek, de érdeke a részvényesnek is. — Sőt a megerősödés egy oly primaer köve-