Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - A karteljavaslat az országgyűlés előtt

49 fogja érinteni a konkrét eseteket — annak akkor igen kevés praktikus jelentősége lesz. Hogy a joggyakorlat egysége nincs biztosítva, az különö­sen azért kár, mert a törvénynek sok helyen lesz szüksége bírói interpretációra. Itt van mindjárt az 1. amely a kar­telmegállapodások fogalmi körébe soroz minden árura vo­natkozó és a gazdasági versenyt nemcsak korlátozó, hanem bármilyen formában szabályozó megállapodást, tekintet nél­kül arra, hogy ki kötötte. így pl. ennek alapján kartelmeg­állapodásnak (!!) lehet tekinteni minden versenytilalmi meg­állapodást, annak lehet tekinteni azt is, ha a munkaadó vál­lalatából kiváló munkaadóval szemben, valamilyen társaság feloszlásánál az egyik társ a másikkal szemben kiköti, hogy az, mondjuk, tíz éven át a Dunántúlon, egy bizonyos cikkel nem kereskedhet. Ez is árura vonatkozó, a gazdasági ver­senyt szabályozó megállapodás lesz. Ebbe is belenyúlhat majd a közgazdasági miniszter; ennek alapján is kizárhat valakit pl. egy közszállításból. Hogy azután tényleg ez volt-e a ratio legis, azt csak egy nagyon elmélyedő, állandó bírói gyakorlat tudná megállapítani, amire sajnos a fentiekhez képest nem sok kilátás van. De különösen fontos volna a jogbiztonság és a gazda­sági élet érdekében, hogy a bírói gyakorlat minél előbb meg­állapítsa, hogy tulajdonképen mi is a közjót vagy a közgaz­daságot sértő megállapodás. Mert ez a törvényjavaslatból vi­lágosan nem tűnik ki. Ez a kérdés három helyen elszórva, utalások formájában van szabályozva. Az 1. §. amúgy is igen elmosódott definícióját kiegészíti a 6. amely szerint a köz­gazdasági miniszter felléphet, „ha az 1. §. alá eső megállapo­dás vagy határozat vagy alkalmazásának módja vagy bár­mely olyan tevékenység vagy magatartás, amely az 1. §-ban megjelölt célt szolgálja, a közgazdaság vagy a közjó érdekét veszélyezteti, különösen ha áru termelését, forgalmát vagy az áralakulást a fogyasztóközönségnek vagy a termelőknek, vagy a szakmabeli vagy más vállalkozóknak hátrányára a gazdasági helyzet által meg nem okolt módon szabályozza". Ebbe ugyebár minden belefér. A javaslatnak azonban ez nem elég. Ahhoz, hogy a miniszter közérdekű keresetet indíthas­son, még szükséges a 7. §. szerint, hogy „az 1. §. alá eső meg­állapodás vagy határozat vagy alkalmazásuknak módja vagy a létrejött alakulat, vagy a 6. <§>. első bekezdése alá eső te­vékenység a jóerkölcsbe vagy a közrendbe ütközzék, különö­sen a közgazdaság vagy a közjó érdekét a 6. §-ban meghatá­rozott módon sértse". Ez a tautológia a legnagyobb mérték­ben veszélyes és nem nagyon támogatja a bíróságot mun­kájában. Végül teljesen tág ós használhatatlan, vagy talán túlsá­gosan is használható tényálladéki meghatározást ad a 17. §. Eszerint a rendőri hatóság kötelessége, hogy a helyi piacon

Next

/
Thumbnails
Contents