Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - A részvénytársaságok belső tartalékai. Tanulmány a részvénytársasági reform köréből. (Folytatás.) 2. [r.]

35 növelni tudja, feltéve, hogy a fizetőeszközök és a forgalomképzők között is megtartja a helyes arányt. A forgóvagyonnak erre a növelésére mi sem alkalmasabb, mint az, ha a vállalat a nyereség egy részét visszatartja, azaz tartalékol, nyíltan, vagy belső tartalék utján, hiszen mindkét esetben ugyanaz az eredmény. Ha már most a tartalékolás mértékének túlzott, vagy nem túlzott voltát akarjuk elbírálni, nem szabad a likviditást, továbbá az árukészletet, illetve áruforgalom és a saját tőke, illetve forgótőke vonatkozásait kizárólag a mérleg alapján elbírálni, mert a legtöbb mérleg nem a legélénkebb tevékenység idején készül, és ezért a megfigyelést az egész év folyamán végezni kell az erre megfelelőleg megszervezett könyvelés segélyével.1) Csakis ily megfigyelés alapján bírálható el az, hogy a forgóvagyon növelése tartalékolás útján szükséges volt-e az egészséges állapothoz való közeledés céljából. Mert, bár a mérleg az osztalék és egyéb részesedési igények kielégítését könnyűnek mutatja, azonban lehetséges, hogy mire a kifizetésre kerül a sor, már az egész tőkét leköti a vállalat tevékenysége. És ha az előző megfigyelések azt mutatják, hogy a vállalat likviditása és a saját forgótőke emelése érdekében szükséges oly egyensúly létrehozása, mely egyrészt a biztonságot fokozza, másrészt, a vállalat erőinek kifejtését lehetővé teszi, úgy bizonyos objektív eszköz áll rendelkezésünkre a tartalékolás mértékének megítélésére, legyen az nyilt, vagy belső tartalékolás. 2. Az önfinanszírozás. A mérleg mindkét oldalának szemléletére van szükségünk, ha azt kérdezzük, hogy a vagyonrészek megszerzéséhez és a vállalat működéséhez szükséges tőke honnan származik és miképpen van felhasználva, illetve megszervezve. Ez a kérdés a finanszírozás kérdése. W. Prion2) azt mondja, hogy minden vállalatra van egy legkedvezőbb finanszírozási kép, amelynél a 3 üzemgazdasági szempont: 1. a rentabilitás (a nyereség kedvező aránya a tőkéhez), 2. a likviditás (a megkívánt fizetőképesség) és 3. a biztonság (a kockázatok kikapcsolása vagy fedezése) a legjobb összhangot mutatja. 3) Osbahr idézett műve. -) Prion idézett műve.