Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A részvénytársaságok belső tartalékai. (Titkos tartalék) 1. [r.]

4 Részvénytársaságaink belső tartalékképzésig jogát az aranymérleg felállítása alkalmával a felértékelési rendelet 2. §-a adta meg, amely szerint: „Az 1. §. értelmében készítendő megnyitó leltár^ és megnyitó mérleg összeállításánál a cselekvő vagyon tételeit (aktívumokat) legfeljebb a mérlegfelállításnak az 1. §-ban említett forduló napján fennálló értékben lehet, a szenvedő vagyon tételeit (passzívumokat) pedig legalább abban az értékben kell számításba venni,^ amely a fennálló szerződések és az érvényes jogszabályok szerint a megjelölt időpontban a tartozás összegének megfelel, tekintet nélkül a megelőző leltárakban és mérlegekben foganatosított leírásokra, vagy értékelésre." Az 1924. évi IV. törvénycikk (szanálási törvény) a) mellékletén alapuló 7000/1925. P. M. felértékelési rendelet az első fecske a magyar jogszabályozásban, amely a belső tartalékképzést kifejezetten megengedi. Elmúlt az afeletti vitatkozásnak ideje, vájjon a kereskedelmi törvény megengedi-e a belső tartalék képzését. — Elmúlt pedig azért, mert egyrészt a gazdasági élet ebben a vonatkozásban már rég eltávolodott, sőt talán mindig távol is állott a kereskedelmi törvénytől, másrészt pedig a bírói gyakorlat és az adórendeletek is a belső tartalékok képzését egész természetesnek és a gyakorlati gazdasági élet általánosan használt szokásának és jogának tekintették. De ehhez az irányzathoz csatlakozik a korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvény 57. §-a is, mely az általános értékelési elvül szolgáló beszerzési, vagy előállítási árat, illetve, ha a forgalmi ár alacsonyabb (az állandó használatra szánt vagyontárgyak természetszerű kivétele mellett), akkor a forgalmi árat, mint értékelési maximumot állapítja meg. A kft.-ról szóló törvényjavaslat indokolásából idézendőnek tartom a következőket: „A törvényjavaslat nem vehette át változatlanul a Kt. 199. §-ának rendelkezéseit, mert habár kétségtelen is, hogy a Kt. 199. §-ában foglalt értékelési elveknek intenciója (hogy t. i. a mérleg a valóságos vagyoni helyzetet tüntesse fel és inkább legyen pesszimista, mint optimista) feltétlenül helyes, a 199. §. az ujabb tapasztalatok alapján tökéletesítésre szorul, mely tökéletesítés irányát bizonyos mértékben a 7000/1925. P. M. sz. rendelet 2. §-a is megszabja. Mindenekelőtt kifejezésre kell juttatni az 57. §-ban azt az elvet, hogy a mérleg jogi törvényes szabályok nem alterálják a szolid és józan üzletvezetés elveit, amelyek elsősorban a mérleg felállításánál érvényesülnek." Ennek az elvnek a törvényhozásban való érvényesü-