Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A részvénytársaságok belső tartalékai. (Titkos tartalék) 1. [r.]

20 alig-alig szolgálhatott volna e jogbizonytalanság útmutatójául, mert egy kiégetett kalap vagy megperzselt báliruha ügye alig jutott a Reichsgericht bölcs bírái elé a biztosító felelősségének eldöntése végett. A tűzveszedelem új mégha* tározása most már pontot tesz a gyakran béke-egérharcra emlékeztető perzselt holmik körüli pereskedés után, — nem állapítván meg itt a biztosító felelősségét. A másik kérdés, amit az új meghatározás most már szintén megold, hogy oly tűz okozta kár, melyet valamilyen célra egyenesen élesztett (tehát nem önkénytelenül keletkezett) tűz okoz (sütés, főzés), ugyancsak nem állapítja meg a biztosítótársaság felelősségét. Igen széleskörben elterjedt vitát dönt el ez az új határozmány a kárbecslés és a kifizetendő kárösszeget illetőleg. A kárösszeget úgy számították ki, hogy az elégetett tárgy becslési értékéből levonták a még megmaradt és használható alkatrészeknek a károsuláskori értékét. Építményeknél azonban, ha az újraépítkezést rendőri intézkedés megtiltotta, igen sok esetben úgy ítélkeztek a bíróságok, hogy a megmaradt és használható épületrészeket egyszerűen az ócska anyag becslési értékében vették fel. Ha tehát a megégett tárgy becslési értéke 50.000 KM. volt, a megmaradt épületrészek értékét 21.000 RM-re becsülték, de az újraépítkezést rendőrileg betiltották; a 21.000 RM-re becsült ép épület-alkatrész ócska anyagnak nyilváníttatván, a biztosított majdnem teljes 50.000 RM-t követelhetett. Ennek oly kép vet véget az új határozmány, hogy megállapítja, miszerint a megmaradt épületalkatrészek értékelése minden hatósági intézkedéstől független. A magunk részéről csak helyeselhetjük, ha bármilyen precizírozással is csökkentik a biztosítási perek számát. Nálunk se ártana ez, — hisz nálunk se igen esznek biztosító és biztosított egy tálból cseresznyét (hacsak nem a biztosított fizeti) és gyakran elég rosszul árulnak meg egy gyékényen is, — aminek az oka talán nem is mindig a biztosított. S ha már eltértünk a tárgytól, legyen szabad pl. megjegyezni, hogy a magyar gazdák egy nagy része legjövedelmezőbb kereskedelmi növényét, a dohányt azért nem biztosítja, mert ha csak minden 3 évben veri el a jég, akkor már jobban járt, mintha a horribilis díjtételeket fizetve biztosított volna. így aztán a biztosítás helyett s annak teljes megkerülésével az idők folyamán kétféle védekezési mód alakult ki a jégverés ellen: Imádkozni, hogy ne -^y&jjön és káromkodni, ha már itt van. Kinek hogyan tartja kedve. Tetszés szerint!!! .És ha már szabályozásról beszéltünk, talán nem volna % szerénytelen kérés, a most említett ősi biztosítási mód racionalizálását is lehetővé tenni. Dr. Klár János