Közgazdaság és pénzügy, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - A hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907. évi III. törvénycikk reviziója

juk, azt látjuk, hogy ez a kedvezmény még az kedvezményben részesülő vállalatok számára is igen nehezen érthető el, sőt Budapest székesfőváros az általa szedett vámdijak ós helyi szolgáltiatmányok alól eddigelé egy esetben sem adott felmentést, holott a törvény intenciója kétségtelenül az, hogy az állami kedvezményekben részesített vállalatok a szóbanforgó közszolgáltatások alól felmentessenek, azaz ezeket a szolgáltatásokat a törvényhatóságok épp ugy kezeljék, mint a törvényhatósági és községi pótadó alóli mentességet.Ennélfogva az 1907. évi III. t-e. 1. §-ának a) pontja — amely az állami adók, valamint a törvényhatósági és községi pótadók, nemkülönben a kereskedelmi ós iparkamarai illetékek alóli mentességek felől rendelkezik — olyképen volna kiegészítendő, hogy ebbe a pontba a községek (városok) által szedett vámdijakra és egyéb szolgáltatmányokra vonatkozó mentesség is felvétessék, azaz a fentiekben javasolt általános érvényű felmentések köre ezekre a szolgáltatásokra is kiterjesztessék. Külön kell tárgyalnunk az állami kedvezmények időtartamának kérdését. Az 1907. évi III. t.-c. 4. §-<a értelmében a kedvezmények az érvénybelépés napjátjói számítva legfeljebb 15 évre engedélyezhetők. Ez alól a törvény csupán egy kivételt engedélyez, nevezetesen az 5. §-ban, ahol is azt rendeli, hogy kivételesen oly esetekben, mikor fontos közgazdasági érdekek kívánják, a kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve a 15 évi kedvezményes időtartamon is tulmehet; ez a kedvezmény azonban csak egész iparágaknak adható, tehát nem egyes vállalatoknak. Ezek szerint: tehát az egyes vállalatokat iletően a helyzet az, hogy a 15 évi kedvezményezési időtartam tul nem léphető. Annak idején, amidőn ezt a törvényt megalkották, ez a fölfogás helyes volt. Helyes volt azért, meri ia törvényhozás joggal tehette fel, hogy újonnan létesített vállalatok 15 esztendő alatt annyira megerősödnek, hogy képesek a terhükre előirt közszolgáltatások teljesítésére, ha pedig 15 év ennyi prosperitásra sem volt elegendő, ugy a vállalat, minit életképtelen, további kedvezményekre nem érdemes. Ez a felfogás nagyjában és általában mia is helytálló, ám egy bizonyos korrektivummal. A törvény 1. §-ámak értelmében állami kedvezményekben részesíthetők az országban újonnan keletkező, a technika fejlődése szerint berendezett gyári vállalatok, ha oly cikkeket állítanak elő, melyek a magyar korona országaiban gyárilag egyáltalán nem, vagy nem oly mértékben állit latnak elő, hogy a fogyasztás jelentékenyebb részét fedeznék. Ebből a rendelkezésből tehát az következik, 1*