Közgazdaság és pénzügy, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Lenni vagy nem lenni? Megjegyzések a kartellkérdéshez

Lenni vagy nem lenni? (Megjegyzések a kartellkérdéshez.) Irta: Fellner Pál. Régi tapasztalat, hogy legtöbb esetben ha valamely téren bajok vannak, azoknak céltudatos orvoslása helyett bűnbakot keresnek az emberek. Erre vezethető vissza, hogy Magyarországon akkor, amikor az egész világ termelése minél nagyobb szervezettségre törekszik, a kartelleket — egészen más okokra visszavezethető gazdasági krízis miatt — mint a gazdasági életre káros tényezőket állítják be, sőt ezen beállításnak a köztudatba való átvitele irányában erős propagandisztikus tevékenység nyilvánul meg, ami persze könnyű és hálás feladat, mert tág tér nyilik a köztudatnak jelszavakkal való téves irányú befolyásolására. Magyarországon az ipar sohasem volt még megközelitöleg sem azon fejlettségi fokon, amelyen a nyugati országokban, sőt még Ausztriában és Csehországban is áll és igy természetesen fokozott védelemre szorult és szorul ma is, ha létét nem akarjuk veszélyeztetni. Feltéve tehát, de meg nem engedve, hogy a kartellek a gazdasági életre káros kihatással volnának is, még akkor sem lehetne őket és pedig legkevésbé nálunk nélkülözni, m< rt egy az egész világon megnyilvánuló szervezkedési törekvéssel való szembehelyezkedés legfeljebb azt érné el, hogy a magyarországi ipar a külföldihez képest még az eddiginél is hátrányosalib helyzetbe kerülve egyszerűen agyonnyomatnék a külföldi verseny által, amely tökéletes szervezettségében éppen azokra a piacokra veti magát, amelyek saját országukban — mint például a távol Keleten — nem tudnak hazai termelést meghonosítani, vagy pedig nem látják át a meglévő termelés megtartásának és fokozásának életfontosságát. Akkor, amikor ugy belföldi ellátásunkat mint exportunkat illetőleg az egész világ kiélezett versenyével állunk szemben, ezen verseny ellen való sikeres védekezés nemcsak azt jelenti, hogy belföldi szükségleteinket hazai termelésű cikkekkel tudjuk ellátni, hanem eredményezi az ipari exportot is, amelynek elmaradása vagy csökkenése amúgy is súlyos gondokat okozó kereskedelmi mérlegünket máról-holnapra teljesen felborítaná. Hogy ez a védekezés csak erős szervezettség utján érhető el, azt legékesebben a magyar mezőgazdaság mai krizise bizonyitja, amely nagyrészt a termelés és értékesítés szervezetlenségére vezetendő vissza. Ilyenformán a szervezett