Közgazdaság és pénzügy, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1-2. szám - Adóamnesztia

A Wekerle-féle adóreform, amely az első komoly lépés volt abban az irányban, hogy az adóztatás alapjául a tény leges jövedelmek szolgáljanak, egy mérsékelt, a legnagyobb jövedelmeknél is 5%-o-t meg nem haladó kulccsal kivánt egy megfelelő átmenetet teremteni. Az 1912. évi balkánháboru okozta gazdasági válság folytáu azonban ezen reform életbelépése elhalasztatott. A Wekerle-féle kereseti adótörvény a gyakorlatban alkalmazásra egyáltalán nem került, mig a jövedelemadó-törvény az 1916. évi novellával és az ugyanakkor megalkotott vagyonadótörvénnyel — melyek első izben statuálták a számszerű vallomásadásra vonatkozó kényszert — a zavaros háborús viszonyok között lépett életbe. Egy uj adórendszernek nem normális időben való bevezetése mindig káros következménnyel jár. Ez történt most is. A vallomások pontosságát sem az adózók, sem a pénzügyi hatóságok nem vették egészen komolyan. Az adózók részéről ezenfelül kifejezésre jutott az uj állapottal szemben való bizonytalanság, amelynek mikénti kialakulását előre nem láthatták. Az első izben, 1917. évben beadott vallomásokban elkövetett valamely hiba, a jövedelem- és vagyonadóknak egymáshoz való kapcsolata folytán, anyagi és büntető következmények nélkül többé jóvátehető nem volt. A háborút követő inflációs idők adótörvényei, az addig fel nem tételezett magas adókulcsok bevezetésével, és a jövedelmeknek s vagyonoknak majdnem kivétel nélkül becslés alapján való megállapítása iránt kialakult adókivetési gyakorlat szintén nem voltak alkalmasak a vallomások hűségének fokozására s gyakran maguk az adózók sem voltak képesek vagyonuk és jövedelmük nagyságát megállapítani, vagy felbecsülni. A közszolgáltatásoknak aranykoronábani megállapítására való áttérés során a pénzügyi hatóságok annyira tulmértékelt igényeket támasztottak az adózókkal szemben, hogy az adózók ösztönszerű védekezése indokoltnak mondható. Őszintén megmondhatjuk, hogy az elmúlt 10 esztendő jövedelem- és vagyonadóvallomásainak túlnyomó részé nem felélt meg a tényleges állapotoknak. Az adómorál kialakulásának elmaradásában azonban a rendkivüli viszonyokon felül, egyenlő mértékű tényezők voltak ^ kincstár és az adózók. v A pénzügyi kormány a túlfokozott terhek és az infláció hatásának adójogi konzekvenciáit a kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezett vállalatokra és személyekre nézve a 7000/1925. P. M. számú, u. n. mérlegrendeletben teljes mértékben levonta és ezen rendelet 42. §-ában a