Közgazdaság és pénzügy, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1-2. szám - A fogyasztás finanszírozása

17 leghatékonyabb eszköze voli az amerikai konjunktúra felvirágoztatásának. Érdekes már most az, hogy ez a csodaszer-leoria mennyiben különbözik tisztán formailag azoktól a vele erősen rokon bankóprés-tecriáktól, melyekben a háború utáni inflációs korszak oly nagyon bővelkedett. Mig azok ugyanis papíron és teoretikusan elgondolva mind nagyszerűen beváltak és csak a valóságos életben mondottak csődöt, addig a fogyasztás finanszírozása ellen papíron és teoretikusan döntő ellenérveket felhozni nem nehéz — olyan argumentumokat, melyeket az uj teória hívei is elismernek —, ezzel szemben a gyakorlat a konzumfinanszirozás szószólói szerint legyőzi ezeket az érveket, amint azt legjobban az amerikai példa is mutatja. A legkézenfekvőbb ellenérv azt mondja: a részletfizetésevásárlás formájában igénybe vett fogyasztási hitel későbbi hónapok keresetéből fizetendő vissza; amennyivel többet vásárolhatok — illetve mint kereskedő: forgalmazhatok — ma, annyival fog csökkenni az a visszafizetés ideje alatt. Sőt, épp azért, mert a részletre vásárlás (kamatok, rizikóprémia és adminisz trációs költségek révén) lényegesen drágább a készpénz-vásárlásnál, a fogyasztás finanszírozása nemcsak nem emelné végső fokon a fogyasztást, hanem lényegesen csökkentené is. Hogy Amerikában sincs ez másképen, ezt legjobban talán az bizonyítja, hogy maga Ford is teljesen ezt a nézetet vallja, holott tudvalevőleg a részletfizetési üzlet nagyarányú meghonosítása legerősebben éppen az automobil elterjedésében nyilvánította hatását. Hogy Amerika a részletfizetési üzlet dacára jó konjunktúrának örvend, az egészen más lapra tartozik. Sőt vannak az amerikai gazdasági élet ismerői között olyan pesszimisták is. akik az ezidöszerint künnlevö fogyasztási hitelek visszafizetését egyáltalán nem látják zökkenésmentesen keresztülvihetönek. Nekünk Magyarországon az amerikaitót teljesen elütő viszonyok mellett különösen óvakodnunk kell attól, hogy a kon zumfinanszirozástól általános fellendülést, a fogyasztás tényleges megnövekedését és a válság leküzdését reméljük. A részletfizetéses vásárlás per longum et latum meghonosítása, annak kiterjesztése a mindennapos szükségletek minden fajtájára, — még ha az élelmicikkeket ki is kapcsoljuk — nekünk csak hátrányokat hozna, azok nélkül az előnyök nélkül, melyek Amerikában mutatkozhattak. Távol sem térhetünk ki itt az összes felhozható ellenvetésekre. Csak még arra kell röviden rámutatnunk, hogy az az előfeltétel, ami az Egyesült-Államokban a fogyasztás finanszirozását lehetővé tette, sőt magából kitermelte: a belföldi tőkék túltengése és elhelyezhetetlensége, nálunk teljesen hiányzik. Az újszerű a konzum-fmanzierung egész konstrukciójában az, hogy a bankok és a tökepiac kaput nyitottak a részfizetési üzlet előtt, holott eleddig teljesen elzárkóztak előle. A mi bankjaink és az itteni tökepiac azonban sürgősebb és fonlosabb feladatok számára sem rendelkeznek még kellő tőkeerővel és igy a fogyasztás finanszírozása csak külföldi hitelekkel volna megoldható. Fogyasztási célra szolgáló külföldi hitelek2