Kisebbségi Jogélet, 1937 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1937 / 1. szám - Az uj jogász-nemzedék feladatai a szövetkezeti mozgalom terén

ténél helyezze el. Behajtási pereink befejezése után próbáljuk rábeszélni azokat, akiknek igy bizonyos összegük - amit eddig is kölcsön formájában adtak ki - felszabadul, hogy azt továbbra szövetkezeti betét formájában gyümölcsöztessék Nem ismerem teljesen az általános helyzetet, de e kérdésnek különös jelentőségét a Székelyföldön s megyémben látom, ahol ezidőszerint kizárólagosan csak szász és román pénzintézetek folyósítanak kölcsönöket, terhesnél terhesebb feltételekkel, tul a kamat elleni törvény rendelkezésein, olyan kiutalási költség, provízió, bekebelezési dij stb. mellett, hogy a mai viszonyok között uzsorakamatnak is sok. Pár év múlva keservesen fogjuk megfizetni a szász segítséget, amely a mi bőrünkön és könyörtelenül hozza be azt a profitot, amit saját fajánál - ott, ahol a pénzsóvárságon kivül egyéb szempontot is ismer - elenged. Ha tud valaki s van valahol magyar tőke, ami elhelyezésre vár s ha bármelyikünk bárhol tenni tud valamit, emelje fel a szavát. Ez ma fontosabb, mint a kereskedelmi vagy ipari hitelkérdésünk, eltekintve attól, hogy az összeg, amire szükség volna s amivel újból el lehetne indítani a vidéki hitelszövetkezeti életet, nem olyan sok. Végezetül szabad legyen felemlítenem egy kérdést s felvetnem egy gondolatot. A múltban normális gazdasági viszonyok között is okos bankpolitikával az Albina a földek ezer és tiz ezer holdjait juttatta román kézre. Mindig volt, van és lesz is olyan, aki szabad kézből elad vagy akinek vagyona felett megperdül a dob. Sajnos ez ma elsősorban a magyarságot és magyar vagyonokat fenyegeti, ahol a terhek többszörösek és már-már kibirhatatlanok. Ha egy tudatos megmozdulás, megszervezés késik, a gazdát cserélő vagyonok és földek kevés kivétellel idegen kézre jutnak. így van ez a vegyes lakosságú vidékeken, de igy a Székelyföldön is, ahol abszolút a magyar többség. Az, hogy a városi ingatlanok jórésze hihetetlenül gyorsan, alig 16 év alatt idegen kézre került, ugy látszik, feltartóztathatatlan folyamat. Nem igy van azonban a falusi ingatlanokkal. Ha a magyarság fennmaradásának sokat hangoztatott létalapja a falu, akkor a földet s minden talpalattnyi helyet megtartani létkérdés. Ezidőszerint alig van intézmény, amely a cselekvés terére léphetne s amely ezt a feladatot is célkitűzésévé tehetné, ugy mint a szövetkezetek. Ha bármikor és bármelyikünknek alkalma nyilik, első kötelességünk legyen a hitelszövetkezetek vezetőinek figyelmét felhívni erre a problémára. Erre 32