Kisebbségi Jogélet, 1937 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1937 / 7-9. szám - Az ügyvédi arányszám kérdése

s ez a fontos, az általunk teljes tagadásba vett lényegesnek az elvi elismerése is. Lehet-e és megengedhető-e, hogy a numerus clausust ily módon, - jólehet esetleg kecsegtető számbeli engedmények előnye mellett, - ha csak elvileg is elfogadhatjuk ? Épen most, amidőn a faji disszimiláció körül a vita már oda hatalmasodott jórészben a román közélet legújabb Luciferének, az ilfovi kamara törvénytelenül és erőszakosan megválasztott uj elnökének furfangjából kicsapódott ötlete alapján, hogy Romániában csak a románoknak lehetnek jogaik ? Emlékezzünk csak: az igen „tisztelt" dékán már törvényre alapítja az etnikailag is „nem" románok teljes kizárását ugy okoskodva, hogy az ügyvédségnek már törvényesen is az előfeltétele, hogy a kamarába felvételt kérvényező „cetatean si román" (állampolgár és román) legyen, hiszen a „si" (és) szócskát a helyes interpretációnak joga, sőt kötelessége közbeilleszteni. Vájjon ilyen veszedelmes légkörben szabad-e a zárt szám elvi elfogadása mellett döntenünk, akár oly elvontan és közvetve is, mint ahogy azt Vargha kollégám a mennyiség tekintetében való megállapodás gondolatával felvetette ? Ugy vélem, nem nehéz felelni! Nem léphetünk még közvetve sem az elvi elfogadás veszélyes mesgyéjére, mert amint azt Rohan herceg oly kitűnően fogalmazta meg „Európa sorsdöntő órája" cimü uj nagyszabású munkájában, számunkra, mint kisebbségek számára már enélkül is tragikussá kezd válni a megkötöttség és szabadság ellentéte, midőn a közjogot már minden vonalon szembeállítják a mi jogainkkal. 125