Kisebbségi Jogélet, 1937 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1937 / 7-9. szám - Az ügyvédi arányszám kérdése
ságnak magam is tagja voltam, ezen bizottság kisebbségi tagjai azon elvi állásponton voltak, hogy sem az alkotmány, sem az ügyvédi kamara nem hozhat olyan határozatot, amely az állampolgárok között különbséget tesz, annál kevésbbé, minthogy az Ügyvédi Kamara egy szakkamara, amely csak szakkérdésekkel foglalkozhat, ez a probléma pedig politikai kérdés. Minthogy a kisebbségi ügyvédek ezen álláspont mellett mereven kitartottak, az előkészítő bizottság azon javaslatot tette az ügyvédi kamara közgyűlése elé, hogy a közgyűlés ne foglaljon állást ebbgn a kérdésben, hanem ugy a román ügyvédek javaslatát, mint a kisebbségi ügyvédek javaslatát terjessze fel az Unióhoz. Az Ügyvédi Kamara közgyűlése igy is határozott. Nyilvánvaló tehát, hogy misztifikáció történt, amely ellen a kamara választmányának kisebbségi tagjai hivatalosan is tiltakoztak, és kérték, hogy a kamara választmánya hivatalos feliratban kérje a határozat rektifikálását, viszont magam, mint a tárgyaló kisebbségi ügyvédek egyik tagja a „Szabadság" cimü napilapban vezércikkben hivtam fel ezen misztifikációra a kisebbségi közönség figyelmét és leszögeztem, hogy az Unió hivatalos közlönyében foglalt határozat nem felel meg a tényállásnak. Minthogy nemcsak Nagyváradon, hanem más helyen is nem felelt meg a közölt határozat a tényeknek, nyilvánvaló, hogy az Unió által közölt statisztika is téves. A határozati javaslattal kapcsolatban annak pótlásául és kiegészítéséül beveendőnek tartom, hogy az Unió azon határozata, amely a kisebbségi ügyvédeket kizárná az ügyvédi foglalkozásból, azonkívül, hogy alkotmányellenes és antiszociális, mert több ezer családot tenne kenyértelenné, súlyos jogfosztást jelentene az erdélyi kisebbségi magyar nemzettel szemben is, minthogy megfosztaná az erdélyi magyar népet a jogvédelem lehetőségétől. Vannak ugyanis oly természetű nemzetinek deklarált ügyek, például egyházi vagyonok elvétele, az államnyelvet nem tudó tisztviselők elbocsájtása, kontenciós, azaz közigazgatási keresetek, ahol nem akad román ügyvéd, aki az illető magyar intézmény vagy magyar ember képviseletét elvállalja, ahol csak a magyar ügyvédek azok, akik erkölcsi kötelességből is, de meg a nemzeti összetartozás erejénél fogva sikra szállanak és a törvények keretei között igyekeznek megvédeni azon kisebbségi ügyet, amelynek védelmére román ügyvédek nem vállalkoztak. Arra az esetre, ha a kisebbségi ügy116