Kisebbségi Jogélet, 1937 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1937 / 1. szám - Törvénykönyvek egységesítése

Törvénykönyvek egységesítése. Irta : Parecz György dr. Az erdélyi magyarság előtt, de különösen jogászaink előtt sohasem volt rokonszenves a törvények egységesítése. Nem csodálkozhatik ezen senki, bármennyire elfogult legyen is s nem minősíthető a román nemzet érdekeivel ellentétes magatartásnak még az sem, még pedig azért nem, mert pusztán gyakorlati okokból a kérdésben mellettünk foglalt állást az egész idősebb erdélyi román jogásznemzedék, sőt még a fiatalabb nemzedék nagyrésze is, különösen azok, akik a cluji egyetem jogi fakultásán végezték tanulmányaikat. Az egész erdélyi jogásztársadalom megtanulta becsülni a magyar jogrendszer elméleti értékeit, gyakorlati előnyeit, a törvényszövegek alapos kidolgozottságát, a szabatos voltát. A magyar törvények nyoma egyaránt belevésődött ugy a román, mint a magyar jogász gondolkozásmódjába, munkarendszerébe, sőt terminológiájába is. Nem lehet csodálkozni tehát, ha az erdélyi románság részéről is sokszor igen erélyes hangok hangzottak el - még pedig elég eredményesen — minden elhamarkodott törvényegységesités ellen. Nekünk, az erdélyi magyarságnak be kell vallanunk, hogy a tisztán gyakorlati szempontokhoz nálunk érzelmeink is járulnak. A törvények egységesítése ennek dacára természetesen halad előre. Anélkül, hogy az egységesítés jelszavát nagyon hangoztatták volna, az állami élet legtöbb ágában megtörtént az egységesítés. A közigazgatás, a közbiztonság, a pénzügyek, a nyugdíjügyek, az állampolgárság, a köztisztviselői státus, az egészségügy, iskolaügy, társadalombiztosítás terén már évekkel ezelőtt megtörtént. 1934 ben életbelépett az uj váltótörvény. Most, január 1-én pedig életbelép az uj büntetőtörvénykönyv és büntető perrendtartás. A közeljövőben a parlament elé kerül a kereskedelmi törvénykönyv, a polgári perrendtartás, sőt talán a polgári törvénykönyv tervezete is. A törvényegységesitésnek szintén megvannak a maga érzelmi és gyakorlati indokai. Ezekkel szembe hiába állítjuk a mi érzelmi és gyakorlati szempontjainkat s azt a meggondolást, hogy a mai idők, amikor a társadalom még ismeretlen irányú átalakulás előtt áll, talán nem is alkalmasak az évtizedekre szóló kodifikációkra. A törvények egységesítése folyik tovább s nem marad más hátra, minthogy 34